Reggel arra ébredtem, hogy belesüt a szemembe a nap. Tony már az ágyam mellett ült, és azt nézte, hogy hogyan aludtam. Megfordultam és rámosolyogtam.
- Jó reggelt. Hány óra?
- Jó reggelt. Fél 8. Ha gondolod alhatsz még...
- Dehogyis. Megyünk dolgozni. -mosolyogtam, majd felültem- Hol vannak a drágalátos testvéreink?
- Az ajtóban. -hallottam Ryan hangját az ajtóból. Felnéztem és megláttam Ginát és Ryan-t, amint kézenfogva állnak az ajtóban.
- Hogy telt az éjszakátok? -mosolyogtam rájuk.
- Mondtam már, hogy piszok kényelmetlenek ezek a Washington-i kórházi ágyak? -nevetett Ryan.
- Azért annyira nem is. -mosolygott Gina.
- Kíméljetek meg a részletektől. -mosolyodott el Tony, majd segített felállni. Nem kellett átöltöznöm, mivel a tegnap esti ruhámban aludtam. Elindultunk lefelé a kocsihoz, amivel egyenesen az NCIS központba hajtottunk. Igaza volt Tony-nak. Sokkal másabb volt az egész épület, mint a mi laborunk Miami-ban. Együtt mentünk be, mind a négyen. Felmentünk a lifttel, majd amikor kiléptünk a liftajtón egy teljesen más világgal találtam magam szemben. Egyáltalán nem hasonlított a mi laborunkhoz. Gina félrehúzta Ryan-t, és a másik irányba indultak el, miközben csak ennyit mondott Tony-nak.
- Abby. -Tony erre bólintott, mi pedig az asztalok irányába indultunk. Tony leültetett az asztalához, az iroda üresnek tűnt, csupán 4 másik asztal volt ott.
- Hozok neked egy kis kávét, mit szólsz?
- Benne vagyok. -mosolyodtam el, majd ott hagyott egyedül. Ekkor újra nyílt a liftajtó, és egy fiatal, jóképű srác lépett ki a liftből. Jó, közel sem annyira jóképű, mint Tony, de jófejnek tűnt. Felém közelített és furcsállva nézett engem, majd lerakta a szomszédos asztalra a táskáját. Aztán odalépett hozzám és kezet nyújtott mosolyogva.
- Tim McGee különleges ügynök.
- Sarah Wolfe, helyszínelő. -ráztunk kezet.
- Csak nem DiNozzo ügynököt keresi? -kérdezte még mindig mosolyogva- Ő nem szokott ilyen korán bent lenni...
- Tulajdonképpen DiNozzo ügynökkel jöttem be... -mondtam most már én is mosolyogva.
- Azt mondta, hogy helyszínelő. -mintha elengedte volna a megjegyzésemet a füle mögött- Mi a szakterülete?
- Fegyverszakértő vagyok, és egész jól bánok a számítógépekkel is. A Yale-n végeztem.
- Tényleg? Én az MIT-n végeztem...
- Az MIT-n? Te jó ég...egy csomó középiskolás haverom ment oda... -mosolyodtam el újra.
- Komolyan? Ez szuper. Úgy értem... hogy-hogy maga nem oda felvételizett?
- A barátnőmmel együtt, Ginával úgy döntöttünk, hogy egy egyetemre megyünk, és a Yale tűnt szimpatikusnak, de az MIT is megfordult a fejemben.
- Hát nálunk mindig remek hangulat volt a campus-on... -ekkor jelent meg Tony.
- Áh McGee...látom megismerkedtél Sarah-val. -majd hozzám fordult és odaadta a kávémat- Tessék a kávéd. Ugye nem untatott halálra téged?
Erre McGee motyogva leült a helyére, mire én csak elmosolyodtam.
- Dehogy untatott halálra, Tony. Majdnem egy egyetemre jártunk...
- Te jó ég, majd nem te is az MIT-ra mentél? Az kockáknak van... -egy apró csókkal hallgattattam el őt, mire McGee igen csak meglepődött. Visszaültem a helyére, ő pedig az asztala szélére ült. Ekkor jelent meg Ziva.
- Tony, van egy új ügyünk, Vance igazgató bízott meg minket.
- Miről van szó? -kérdezte Tony, félve a választól.
- Beépülés. Egy bérgyilkos házaspár helyére kell beépülnünk, akik autóbalesetben haltak meg ma reggel.
Éreztem, hogy megint felmegy bennem a pumpa.
- Ziva... nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. -kezdte Tony.
- Ugyanmár...máskor is csináltuk már ezt.
Itt telt be nálam a pohár.
- Megbocsájtotok egy percre? -kérdeztem, majd felálltam, és kidobtam a teli kávéspoharamat a Tony asztala melletti kukába. Már épp elindultam a mosdó irányába, amikor meghallottam Ziva megjegyzését.
- Mi van? Ilyen könnyen megbántódik?
Mérgesen fordultam sarkon. Láttam, ahogy Tony rám néz, és hátrálni kezd az asztala mögé.
- Ms. David, ha valami problémája van velem, akkor kegyeskedne a szemembe mondani? -kérdeztem gúnyos hangon.
- Hogy probléma? Huh...az van bőven... először is...mit keres itt egy ilyen kis helyszínelő csaj Miami-ból... lefogadom, hogy nem bírja a bőre a Washington-i időjárást.
- Fogja be, hallja. -mondtam fenyegetően, miközben közelebb léptem. A kezeim ökölbe szorultak.
- Másodszor is, tudja, hogy Tony-val hányszor játszottuk el, hogy házastársak vagyunk, amikor be kellett épülnünk valahová? Két kezemen már meg sem tudnám számolni... -elegem volt. Neki ugrottam. Behúztam neki egy hatalmasat, mire ő megragadott a hajamnál fogva.
- Nehogy azt higgye, hogy megijedek attól, mert maga Mosszad összekötő tiszt. Kit érdekel...maga egy senkiházi bérgyilkos. -mondtam, szinte kiabálva. Nem törődtem, hogy fáj a lábam, vagy a karom. Ütöttem, ahol találtam, és Ziva viszonozta is az ütéseket. Néhány perc múlva Gina hangját hallottam meg.
- Sarah...héj! -aztán Tony kezét éreztem meg a vállamon. Gina és Tony választott szét minket.
- Maga egy kurva! -hallottam Ziva hangját, mire kiszabadítottam magam Tony kezei közül és még egyszer neki akartam menni. Ám most Tony a derekamnál fogva fogott le.
- Ziva. Menjen és higgadjon le. -hallottam meg Gibbs hangját. Gina elengedte Zivát, aki a lift felé távozott. Tony bámulta a húgát, én pedig nem értettem, hogy mit néz rajta annyira, aztán én is felfogtam a látványt. Gina teljesen feketébe volt öltözve, neccharisnya, miniszoknya, tűsarkú csizma és egy mélyen kivágott fekete felső. Nem éppen az ő stílusa, de Ryan-en is látszott, hogy le van akadva.
- Mi van rajtad? -ámult el Tony- Elloptad Abby ruhatárát?
- Gina, kerítsen magára valami hordható ruhát, Tony, vidd haza Sarah-t, nem akarok több verekedést az irodában.
- Tony, kérlek dobj ki nálam. A kocsim otthon. -mondta Gina.
- Persze, gyertek. -nézett rám Tony sokatmondóan. Tudtam, hogy nem fogom megúszni megjegyzés nélkül a Zivával való veszekedésemet, de akkor is, megérdemelte. Kis hezitálás után elindultam utána.
- Vigyázz. –mondta nevetve Ryan, amikor beszálltunk a kocsiba és Gina szoknyája eléggé felcsúszott.
- Igyekszem.
- Tudjátok mit kellett volna? –kérdezte, amikor megálltunk feltehetőleg Gina háza előtt.
- Na? -fordult hátra Tony.
- Nyakon önteni a két cicababát egy vödör iszappal. –mérgesen néztem Ryan-re, hihetetlenül zavart, hogy csak poénra vette az egészet, de Tony-n megjelent egy hatalmas vigyor.
- Nyomás kifelé, mielőtt Sarah neked megy. –fojtotta vissza Tony a nevetését.
Pár perc múlva már úton voltunk Tony háza felé.
- Minden rendben? -kérdezte Tony mosolyogva.
- Azt hiszem. -mosolyogtam én is- Sajnálom azt az incidenst az irodában, nem szándékoztam bajt okozni...
- Ugyanmár! Teljesen jogos volt. -mondta Tony, miközben megálltunk egy piros lámpánál.
- Lehet, de akkor sem kellett volna nekimennem...
- Nézd Sarah, ha te nem mész neki, akkor Ziva ment volna neked és az lehet, hogy csúnyábban végződött volna...
- Azt gondolod, hogy nem tudok vigyázni magamra? -kérdeztem miközben elindultunk az autóval- Azt hiszed, hogy megijedek egy kis senkiházi bérgyilkostól? Láttam én már nála sokkal rosszabb alakokat is, és lőttem is már le őket...
- Ugye nem akarod Zivát lelőni?
- Nem dehogyis... Csak unom már, hogy mindenki kislányként kezel, jövőre 30 éves leszek, azt hiszem, hogy van némi tapasztalatom már az élet terén...
- Senki nem mondta, hogy nincs. -mondta Tony nyugtatólag, aztán befordultunk a sarkon és megálltunk egy kisebb családiház féleség előtt.
- Te itt laksz? -kérdeztem mosolyogva, mire ő csak bólintott. Aztán segített kiszállni a kocsiból.
- Nem számítottam vendégre, amikor elutaztam, így nézd el a rendetlenséget.
- Te még nem láttad Ryan lakását. Több mint fél évig én takarítottam utána, mert képtelen volt bármit is a helyére rakni. Úgyhogy azóta nem panaszkodom senkinek. -nevettem, majd együtt besétáltunk a házba. Még, hogy rendetlenség? Ryan házához képest itt katonás rend volt. Csak néhány póló és farmer volt szétdobálva, plusz az ágy sem volt beágyazva. De ezeket leszámítva minden a helyén volt.
- Tony, nincs is rendetlenség.
- Ezt öröm hallani egy nőtől is. -nevetett, miközben összekapkodta a kanapén talált ruhadarabokat és a fürdőbe vitte őket. Aztán a hálóban akart rendet rakni. Követtem a tágas hálószobába, egy hatalmas ágy állt a közepén, jobbra egy külön fürdőszoba nyílt. Férfias lakás volt, de én már az első látásra imádtam. Elkezdett az ágyneművel babrálni.
- Szerintem hagyd. -mosolyogtam és közelebb léptem hozzá. A szemembe nézett, és szenvedélyesen megcsókolt.
- Folytatni akarod, amit tegnap este elkezdtünk a kórházban?
- Folytatni, ismételni. Hívd, ahogy akarod. -nevettem, majd újabb csókot kaptam. Az elkövetkező két órát ágyban töltöttük, majd fáradtan egymás karjában aludtunk el és a telefonom csörgésére ébredtünk fel. Tony mellkasán feküdtem, így átnyúltam felette az éjjeliszekrényre. Nem tudom hogyan került oda a telefonom, de most örültem, hogy nem kellett felkelnem. Megnéztem és egy üzenet állt a kijelzőn.
- Van némi fejlemény az ügyben. Hívj ha visszaértetek Miami-ba. H.
- Ki az? -kérdezte Tony álmos hangon.
- A főnököm küldött egy sms-t. Fejlemény van a fegyverkereskedő ügyében. Telefonálnom kell neki, ha visszaértünk Miami-ba.
- Ha visszaérünk... -mosolygott sejtelmesen, majd megcsókolt. Hosszú és olyan fajta csók volt, amit az ember nem szakít meg szívesen. Éreztem, ahogy a takaró alatt babrál, mire megszólalt a csengő.
- Nem kéne...? -kérdeztem a csengőre utalva.
- Ugyan...bárki az, várhat.
Azonban az illető kitartóan nyomta a csengőt, így 10 perc után Tony kikászálódott az ágyból és elment ajtót nyitni, én pedig magamra kaptam az ingjét és úgy mentem utána. Láttam, ahogy Gina és Ryan áll az ajtóba, Gina pedig egy szatyornyi ruhát ad át Tony-nak.
- Ugye ezek nem olyan Abby féle ruhák? -kérdezte Tony kíváncsian.
- Nem. –nevett Gina.
- Azok tönkrementek. –vigyorgott Ryan.
- Értem, arra nekem is hozhatnál egy párat. -vigyorgott Tony.
- Tony, ne fantáziálj! –mondtam és odamentem a szatyorért.
- Miért, ez…
- Köszi Gina a ruhákat. –vettem át a szatyrot, majd Tony fülébe súgtam- Van nekem olyan ruhám Miami-ban. -és ezzel elvonultam átöltözni. Kíváncsi lettem volna Tony arckifejezésére, de nem akartam lekésni a gépet sem.Mit ne mondjak Gina kitett magáért. Egy kellemes farmer nadrág, és egy kissé többet mutató póló.
- Bocsi, de ez az én házam. Itt nincs akciózás. –vigyorgott Tony, tálcával a kezében, amikor kijöttem a szobából, mivel Ryan és Gina éppen egymáson lógott.
- Mehetünk. –mondtam mosolyogva. Tony pedig látván az új ruháimat egy pillanatra leakadt.
- Tony, még mindig a húgomról van szó. -figyelmeztette Ryan, mire Tony a bátyámhoz fordult.
- Ezt akár én is mondhatnám, Ryan.
Mindenki jót nevetett, majd Tony letette az asztalra a tálcát a kávékkal együtt.
- Szerintem is mehetünk, ezt megisszuk és nyomás a melegebb éghajlatra. -mondta Gina. Így is tettünk. Megittuk a kávékat, aztán bevágódtunk Gina autójába és a reptérre hajtottunk.
AJÁNLOM AZ OLDALT
