Nagyjából 1,5 órát tartott az út. Csodálkoztam, hogy milyen gyorsan Washington-ban voltunk, de amikor kiértem a repülőtér tömegéből nem volt időm további csodákra. Elővettem a telefonom, és megpróbáltam rácsatlakozni a Gina telefonjában lévő GPS-re. Meg kellett találnom, mielőtt bármi is történne vele. Pár perc alatt be is mérte. Ám a jel Washington és Miami között ugrált, és percenként változott. Tudtam, hogy Daniel próbálja meggátolni, hogy megtaláljam őket. Ekkor megcsörrent a telefonom, a kijelzőn Gina neve szerepelt, gyorsan felvettem.
- Gina! Hol vagy? Bántott téged az a szemét?
- A házában...nem, még nem...Ide kell jönnöd.
- És hol van az a ház?
- Az apja volt házában... tudod az a nagy villa a külvárosban, ahová téged is hozni akart az egyetem után! -rájöttem, hogy melyik házról beszél.
- Az a ház Maryland-en? Tudom hol van, egyszer már voltam ott vele. Mond meg neki, hogy 10 perc és ott vagyok! Szóltál még valakinek erről az egészről? Ugye nem?
- Csak Tony tud róla...
- Pont Tony? Ő is ide fog jönni! -mondtam, miközben leintettem egy taxit.
- A bátyám! Szólnom kellett neki...
- A bátyádnak? Akkor mégis csak találkozom azzal a DiNozzo-val... de figyelmeztetlek, ha ide dugja a képét, nem megy el élve!- hallottam Daniel hangját és ekkor megszakadt a vonal. Tudtam, hogy Daniel szakította meg, eleget tudtam az elrablási esetekről, ahhoz, hogy késztetést érezzek arra, hogy lelőjem azt a mocskot, ahogy szembetalálkozom vele. Miután megmutattam a jelvényemet a taxisnak, nagyjából 20 perc alatt kitett a megadott címnél. A ház elhagyatottnak tűnt, fent az emeleten világított egyetlen szobában a villany. Egy árny alakot láttam elsétálni az ablak előtt. Tudtam, hogy Daniel az. Elővettem a fegyverem, és hang nélkül odasiettem a házhoz. Az ajtó nyitva volt. Daniel várt rám, és tudta, hogy jönni fogok. Ekkor megcsörrent a telefonom, amit szerencsésen még a taxiban némára állítottam. Tony neve volt a kijelzőn. Kénytelen voltam felvenni.
- Mégis merre vagy Sarah? -hallottam a hangján, hogy ideges volt.
- Washington-ban, ne haragudj, de nem volt időm, hogy megkeresselek és most...
- És most hol vagy? -mintha repülőgép zúgását hallottam volna.
- Maryland-en, mérd be a telefonom, most nem tudok beszélni. -ezzel le kellett, hogy rakjam, mivel mozgást hallottam bentről. Láttam, ahogy a kertben felkapcsolódnak a villanyok. Benyitottam a bejárati ajtón, majd halkan, és gyorsan a hátsó ajtóhoz lépkedtem. Résnyire nyitva volt. Hallottam, ahogy Gina telefonja csörög, és hangok szűrődtek be a házba.
- Majd gondolkozom rajta. -hallottam Daniel hangját, amikor kiléptem a kertbe.
- Itt vagyok. -mondtam, de a fegyveremet Daniel-re szegeztem.
- Szia drágám. –állt fel Daniel.
- Dan, kérlek, engedd el Ginát. Én kellek neked, ezt te is tudod. -próbáltam valahogy kimenteni Ginát az alól, hogy ez a félőrült kicsinálja.
- Hogy értél ide ilyen hamar? Kicsit későbbre vártalak.
- Engedd el. -mondtam határozottan.
- Nem tehetem. Túl sok mindent tud és amúgy is, a szemtanúkat elszokás tüntetni.
- Nem tüntetsz el senkit! Szépen elengedsz minket és utána békén hagysz. Ha megteszed, talán nem lesz belőle nagyobb balhé. Nem kerülsz börtönbe. -tudtam, hogy Tony úton van errefelé, így csak húznom kellett az időt. De nem tudtam, hogy Daniel meddig bírja.
- Így sem fogok. Amit kérsz, teljesen abszurd. Tudod mit? Igazad van. Nekem te kellesz és nem a barátnőd. –felhúzta Ginát állóhelyzetbe és a torkához nyomta fegyvert. –Így hát, el is búcsúzhattok.
- Kérlek… -kezdtem, és még erősebben markoltam a fegyverem.
- És… mi lesz az utolsó telefonnal? –kérdezte remegő hangon Gina.
- Inkább nem. -vigyorgott Daniel
- Ereszd el! –emeltem fel a hangom, hátha nyerek még egy kis időt..
- Kívánságod számomra parancs. –mondta Daniel és abban a pillanatban egy óriási ütést mért Gina fejére a fegyverével. Láttam Ginán, hogy nem stimmel a dolog, és amikor elkezdett leguggolni, hogy visszanyerje az egyensúlyát, Daniel taszított rajta egyet és Gina a jéghideg vízben landolt. Utána akartam ugrani, de esélyem sem volt, ugyanis Daniel már lőtt is. Szerencsémre pont el tudtam ugrani egy fa mögé, ami felfogta a lövést.
- Dan, ennek nem kell így végződnie.
- Ha nem leszel az enyém, akkor senkié sem leszel. -mondta, miközben egy újabb lövést adott le. Óvatosan kihajoltam a fa mögül és leadtam én is 2 lövést. Egyik sem találta el Daniel-t. Nem értettem, hogy fegyverszakértő létemre most, amikor szükségem lett volna a tudásomra miért nem tudtam rendesen lőni. Újabb lövés dördült el Daniel fegyveréből és ekkor éles fájdalom hasított a bal karomba. Amikor visszahúzódtam a fa mögé láttam, hogy a golyó felszakította a kötést a balkezemen. Sajnos azonban a seb is újra felszakadt. Már kezdett elegem lenni Daniel-ből. A zsebembe nyúltam, amikor hallottam, hogy Daniel egy bokor mögé oson, és bekaptam egy fájdalomcsillapítót, hogy elterelje a figyelmemet a karomon lévő sebről. Aztán kinéztem és lőttem a bokor felé. Kifogyott a golyó a táramból, így töltenem kellett, ekkor Daniel hirtelen mellettem termett és kilökött a fa mögül, az ő fegyvere csődöt mondott, az enyém pedig a medencében landolt. A medence. Eszembe jutott Gina. Amikor lépteket hallottam a házból, mit sem törődve a sebemmel beugrottam a fegyverem után a medencébe. A víz jéghideg volt még a hűvös időhöz képest is. Beleborzongtam, ahogy egyre lejjebb úsztam a fegyveremért. Gina a medence alján feküdt, nem láttam életjelet. Amikor újra a kezembe volt a fegyverem elkezdtem felé úszni, de ekkor egy erős kar markolta meg a nyakamat. Daniel volt az. Mennyi volt az esélye, hogy meg tudok úgy fordulni, hogy nem töri el a nyakamat? Nem túl sok esélyt láttam, így egyetlen mozdulattal hátrafordítottam a jobb kezemet, amiben a pisztolyt tartottam és lőttem. Hirtelen elengedte a nyakamat és a víz még vörösebb lett körülöttem. A kezemből kiáramló vér miatt amúgy is pirosra volt festve a medence vizének nagy része, de Daniel sebe már egyenesen vörösre színezte. Amikor láttam Danielt a medence feneke felé süllyedni Gina felé indultam. Már nem nagyon volt levegő a tüdőmben, de tudtam, hogy minden másodperc számít. Felkaroltam Ginát, és elkezdtem a felszínre úszni vele. Pont felértem a felszínre, amikor megpillantottam Ryan-t és Tony-t. Ryan odarohant hozzánk és kihúzta Ginát. Megnézte a pulzusát, és mivel nem volt elkezdte újra éleszteni. Tony odalépett hozzám és nyújtotta a kezét, hogy kihúzzon.
- Tudod, hogy megijesztettél? -kérdezte mosolyogva. Már éppen megfogtam volna a kezét, amikor valami újra lerántott a víz alá. Egy erős kéz markolta meg a bokámat és a víz alá húzott. A fegyverem már nem volt nálam, és a bal kezemen éktelenkedő seb miatt csak egy kézzel tudtam küzdeni a már vérző Daniel ellen. Sikerült a másik lábammal gyomron rúgnom, ahol már eleve eltalálta a golyó, így újra a felszínre tudtam úszni. Tony már arra készült, hogy beugorjon utánam, ám amikor meglátta, hogy újra a felszínre jöttem, megfogott és kiemelt a medence szélére.
- Eszedbe se jusson beugrani. -mondtam levegő után kapkodva, majd a fegyverére mutattam- Már lelőttem őt, nincs neki sok hátra.
Mire csak bólintott és magához ölelt. Felszisszentem, megfeledkeztem a sebről.
- Mi az? -kérdezte miközben elengedett. Az inge véres volt- Sarah, te megsérültél.
- Csak a régi seb. -mondtam halványan mosolyogva. De láttam az aggodalmat az arcán.
- A lábadra gondoltam. -mondta, miközben az egyik nyugágyon heverő törülköző után kapott. A jobb lábamon egy hatalmas seb vérzett, úgy tűnt, mintha kés okozta volna.
- Nem is érzem. -mondtam, miközben bekötötte a lábamat.
- Az nem azt jelenti, hogy nem súlyos. -mondta Tony, majd segített felállni.
- Ryan...- hallottam Gina hangját végre miközben felült.
- Itt vagyok. -szorította Ryan magához. Elmosolyodtam, miközben kirázott a hideg. A hideg víz megtette a hatását. Tony rám terítette a zakóját.
- Köszi. -mondtam mosolyogva, majd Ryan-hez fordultam- Ryan! Lehet, hogy túlélte, de az ölelésed tuti megfojtja.
- Te csak fogd be. -motyogta Ryan, majd visszafordult hozzá. Felvette Ginát, majd letette az egyik nyugágyra. Ráterítette a zakóját, de nem engedte el.
- Mit...mit keresel itt? -kérdezte Gina. Tony átölelt a derekamnál, én pedig mivel még mindig fáztam, szorosan hozzábújtam és úgy figyeltük a jelenetet.
- Titeket. Amint Tony-t hívtad, rögtön megkeresett, mert amikor hazaért, a húgom helyett egy cetlit talált, ami egy végrendelettel is felért.
- Értem... -mondta Gina, majd megint rájött a köhögés.
- Ne beszélj. Időbe telik, amíg regenerálódik a tüdőd. -mondta Ryan aggódva.
- Ryan beszélnem... -újabb köhögés- beszélnem kell veled. -nyögte ki Gina. Éreztem, hogy lassan kezdünk feleslegesség válni.
- Miről? -nézett rá Ryan.
- Négyszemközt. -fordult hozzánk Gina. Csak bólintottunk, majd besétáltunk a házba, ahol Tony leültetett az első kanapéra.
- Biztos, hogy jól vagy? -kérdezte aggódva.
- Persze, azt leszámítva, hogy mindjárt megfagyok. -mondtam félig mosolyogva és vacogva. Mire még jobban magához ölelt, én pedig a mellkasába fúrtam a fejem. Olyan jó volt vele tölteni az időt, mégha tudtam is, hogy valószínűleg nem is fog ez örökké tartani, mivel nekem vissza kell mennem Miami-ba.
- Sarah...mondanom kell valamit...
- Hallgatlak. -mondtam mosolyogva, és a szemébe néztem, mire ő megcsókolt. Hosszú és szenvedélyes csók volt, aminek nem szerettem volna, hogyha vége szakad. Egy pillanatra szétváltunk levegőért, és már éppen folytatni akartam, amikor az ujját a számra rakta, én pedig furcsán néztem rá.
- Szeretlek. -mondta ki végül, én pedig elmosolyodtam, és ahogy elvette az ujját újra megcsókoltam.
- Én is szeretlek! -mondtam mosolyogva, néhány örömkönnycsepp kíséretében.
- Na gyere, szívi, szedjük össze a testvéreinket. -nevetett Tony, majd segített felállni. Visszamentünk a kertbe, ahol Gina szorosan Ryan-hez bújt. Aztán láttam, ahogy Gina tekintete a medencére téved, ahol Daniel elfehéredett, vérben ázó teste hevert.
- Mit hagytam ki?
- Elég sok mindent. -mondta Tony, és közelebb léptünk hozzájuk, mire Gina egy kicsit elhúzódott Ryan-től. Én ezen jót mosolyogtam. Azt hitték, hogy mi még nem tudjuk, pedig Tony-val már az elejétől fogva sejtettük a dolgot.
- Bizony ám. Viszont nem hittem volna, hogy valaha ezt mondom, de óriási szerencse, hogy ez a két tökfilkó utánunk jött. Különben te már... -nem akartam befejezni a mondatot, még mindig beleborzongtam a gondolatba. Tony visszalépett hozzám, és átölelt.
- Biztos, hogy jól vagy, édes? -láttam, ahogy Ryan és Gina szemei elkerekednek.
- Persze, csak unom már, hogy mindig minket szemelnek ki a dilisek. -mutattam Daniel-re.
- Édes? –vigyorgott Ryan.
- Miért nem az? –mosolygott vissza Tony, mire én is elmosolyodtam.
- Hát… néha elég kibírhatatlan… főleg, amikor megpróbálja leszedni a fejed. –húzta el nevetve a száját Ryan –De a te dolgod, csak vigyázz! Nehogy úgy járj, mint ez a Daniel. –erre Tony ijedt arcot vágott. Mérgesen Ryan-re emeltem a tekintetem, persze tudván, hogy csak játszik velünk.
- Ki mondta, hogy az összes pasimat kinyírom? -kérdeztem, és próbáltam úgy tenni, mintha megsértődtem volna.
- Senki, de azért jó lenne, ha Tony-t életben hagynád.
- Nem is tudom ki miatt halt meg majdnem a legjobb barátnőm! –mondtam mérgesen, amire Ryan lesütötte a szemét.
- Igazad van.
- Hagyjátok már! Nem haltam meg és Tony sem fog Sarah kezei által… remélem. –vigyorogott Gina.
- Én biztos nem fogom bántani, de te megleckéztethetnéd Ryan-t. –gondolkodtam hangosan, remélve, hogy Gina érti a célzást.
- Mire gondoltál? –állt volna fel Gina, de elvesztette az egyensúlyát és Ryan ölében landolt. Erre ő átölelte, és Gina csodálkozva nézett rá az összekulcsolt kezeikre. Kénytelen voltam elnevetni magam. Már nem bírtam tovább.
- Hát… nem éppen erre! -jegyeztem meg vigyorogva.
- Ejnye Sarah...ki gondol ilyenkor ilyen dolgokra? -kérdezte vigyorogva Tony.
- Most miért, nem szabad gondolkoznom? -néztem rá még mindig vigyorogva, mire kaptam egy csókot.
- Dehogynem. De ez most nem a legmegfelelőbb alkalom.
- Hahóó, ha végeztetek a magánakciótokkal, akkor esetleg el kéne látogatni a kórházba. -mutatott Gina a sebeimre.
- Hagyd Gina, legalább most az egyszer valami értelmesen gondolkozik. –mosolygott Ryan.
- Már megint kórház? Miért van olyan érzésem, hogyha orvosnak tanultam volna, akkor jobban járok? -kérdeztem félhangosan meg sem hallva Ryan megjegyzését, mire Tony elmosolyodott. Elindultunk kifelé a kocsihoz, amivel Ryan-ék érkeztek. Tony beültetett az anyósülésre, Ryan-ék pedig hátulra fészkelték be magukat. Amikor becsukta Tony az ajtót, körülnéztem az autóba. Tudtam, hogy nem bérelték. Az illat, Tony dezodorja volt.
- A tiéd a kocsi, igaz? -kérdezte mosolyogva, miközben bekötöttem magam.
- Miért? -kérdezte Tony, miközben elindultunk.
- Semmi, csak kérdeztem. -mosolyogtam tovább, aztán a kórházig vezető út egy telefonbeszélgetést leszámítva csöndben telt el. Tony beszélt Gibbs-szel, és megnyugtatta a főnökét, hogy már semmi probléma sincsen.
AJÁNLOM AZ OLDALT
