Tony hazavitt a hotelhoz, és felkísért a szobánkba.
- Nekem vissza kell mennem dolgozni, Sarah. -mondta lehangoltan, erre pedig én csak elmosolyodtam.
- És ez olyan sürgős? -kérdeztem még mindig mosolyogva, majd adtam neki egy csókot.
- Ne kísérts, mert a végén kirúgnak. -mosolyodott el ő is és kaptam tőle egy hosszú és szenvedélyes csókot- Tényleg megyek, mert a végén még Washington-ban kötök ki, és az egyikünknek sem lenne jó. -mondta, majd egy újabb csók után távozott, én pedig kiültem az erkélyre egy pohár jegesteával a kezemben és a partot figyeltem. A mobilomat a mellettem lévő kisasztalra tettem, így hallottam, hogyha keresnek. Talán egy jó negyedóra múlva meg is csörrent a telefonom. Gina volt az.
- Szia, hogy van a karod? -hallottam a hangját.
- Szia, köszi. Sokkal jobban, csak felszakadt a seb, de már összeraktak. –nevettem, visszaemlékezve a tegnap estére.
- Mit csináltál, hogy felszakítottad?
- Hát… -kezdtem bele, de tudtam, hogy tudja, hogy mire gondolok.
- Jó inkább ne válaszolj. –mondta, mire megint elnevettem magam.
- És te hogy vagy? -kérdeztem érdeklődve.
- Hát… történtek dolgok, de azt személyesen szeretném elmesélni.
- Rendben van, mikor és hol? -nem tudtam, hogy mi történhetett.
- Nálatok a szállodában? Persze csak, ha Tony nem liheg a nyakunkban.
- Nem, nincs itt, mert be ment a laborba.
- Akkor jó. Indulok, oké?
- Rendben, várlak. -mondtam, majd leraktuk a telefont. Leraktam a poharat, majd lementem a recepcióra, hogy ott várjam meg Ginát. Amikor megláttam, mosolyogva odamentem hozzá, majd beültünk az étterembe.
- Kérsz valamit?-kérdeztem.
- Köszi, de nem.
- Oké. Miről szeretnél beszélni? -fürkésztem az arcát, hátha megértem mi baja lehet. Vett egy nagy levegőt, miközben lehajtotta a fejét.
- Ryan… -bólintottam, felismerve a jeleket.
- Igen. Találkoztam Peterrel ma…
- És???
- És szakítottam vele… jobban mondva majdnem hozzávágtam a gyűrűt…
- Erre ő?
- Próbált kibékíteni, de ott hagytam.
- De Ryan…?? -kezdtem megérteni, hogy mi is történt.
- Áh, ő… nem tudom, amikor megmondtam neki, hogy találkoznom kell vele… ott hagyott és elrohant dolgozni.
- Dolgozni? –néztem rá kérdően.
- Igen.
- Hát azt kötve hiszem, mert beszéltem Tony-val és azt mondta, hogy nincs benn. -mondtam elgondolkozva.
- Akkor hová tűnt?
- Nem tudom.
- Remélem nincs semmi baja…
- Mi történt köztetek? -érdeklődtem.
- Semmi…
- Ne nevettess már! Amikor a kórházban felhoztam majdnem leszedted a fejem, erre most meg itt aggódsz érte… -tudtam, hogy mi folyik köztük, de biztos akartam lenni, mielőtt még egyszer veszekedni kezdenénk.
- Nem történt semmi, csak talán igazad volt…
- Szóval?
- Tetszik, de…
- De?
- Nem tudom, hogy jól döntöttem-e. Peter biztos volt, de Ryan meg… sajnos olyan, mint a bátyám. Kiszámíthatatlan nőcsábász.
- Az lehet, de még életemben nem láttam így viselkedni egyetlen nő miatt sem. -mosolyodtam el. Láttam, ahogy egy percre ledöbben.
- Biztos vagy benne? -kérdezte érdeklődve, mire csak bólintottam- Hát a bátyám se éppen ilyen általában. -mosolygott mostmár ő is. Ez pedig engem döbbentett le. Tehát Horatio-nak már megint igaza volt.
- De térjünk vissza a témánkhoz.
- Persze, volt valami azóta Daniel-lel?
- Nem fogod elhinni.
- Mesélj, belőlem mára elég.
- Hát… miközben ma haza akartunk Tony-val menni, észrevettük, hogy egy autó követ minket. Próbáltam Tony-t meggyőzni, hogy Daniel sosem bántana, de nem hitte nekem és jogosan. Majdnem kinyírt egy lézerfegyverrel… -próbáltam tömören előadni a dolgokat.
- Mi???
- Hát…tudod, hogy mostanság nincs nyugtunk…
- És mi történt utána?
- A laborba mentünk, ahol kiderítették, hogy Maryland-ben lakik. Az apjával van, aki veterán katona… gondolom innen értesült a lakhelyemről. De hogy honnan tudhatta meg, hogy nem otthon, hanem a hotelben vagyok, arról gőzöm sincs…
- Nekem sem… Utána mi történt?
- Tony meg akarta keresni Ryan-t, de nem volt benn, ezért haza jöttünk. Ő visszament és akkor hívtál.
- Értem. Most hogyan tovább?
- Nem tudom. Tony-ékra bízom Daniel-t, te pedig menj haza és vigyázz a bátyámra. –kacsintottam Ginára, aki rögtön elpirult.
- Tud ő vigyázni magára is. De igazad van, ideje hazamennem.
- Majd hívlak, ha van valami.
- Rendben, vigyázz a kezedre. –ölelt meg mosolyogva.
- Szia.
- Szia. –ezzel Gina távozott, én pedig visszamentem a lakosztályunkba. Kicsit próbáltam pihenni, de az agyam csak Daniel-en és Tony-n járt. Képtelen voltam tisztán látni, így fogtam Tony laptopját és rácsatlakoztam a labor hálózatára a felhasználói adataimmal, és így otthonról dolgoztam. Megpróbáltam utánajárni Daniel-nek, hogy vajon honnan tudhatta meg, hogy a hotelban töltöm az elkövetkező napokat. Azonban nem találtam semmit. A srác ügyesen eltüntette a nyomait. Ekkor hirtelen csörgött a telefonom, felvettem anélkül, hogy megnéztem volna azt, hogy ki keres.
- Utálom a bátyádat! -hallottam Gina feszült hangját a túloldalról.
- Szia Gina, jól vagyok, köszi a kérdésed.
- Bocsi, de a vérnyomásom az egekben!
- Mesélj, mit csinált már megint az a tökfej? -tudtam, hogy Ryan-ről volt szó.
- Hazaértem és a konyhából láttam, amint kikísér egy nőt…
- Nem azt akarod mondani, hogy megcsalt?
- Végülis nem csalt meg, hisz nem is jártunk…
- De lefeküdtetek nem rég és…
- Állj! Ezt honnan veszed?
- Csak rád kellett nézni… -mondtam, miközben újabb weboldalt nyitottam meg, ahol a Daniel Johnson név is szerepelt.
- Mindegy, akkor sem ígért senki semmit a másiknak és azt hiszi, hogy férjhez megyek, szóval…
- Nem mondtad el neki, hogy nemet mondtál?
- Nem, hisz úgysem…
- Beszélek vele. -tettem le magam mellé a laptopot.
- Nem kell, hagyjad. Túlreagáltam, az ügy után úgyis visszamegyek Washingtonba.
- Nem ússza meg ilyen könnyen.
Tudtam, hogy Gina szereti Ryan-t, és nem akartam, hogy úgy váljanak el, hogy haragban vannak.
- Felejtsd el…
- De szereted az Isten szerelmére!
- Az most nem számít.
- De igenis számít!
- Figyelj, most mennem kell, mert csengettek. Kérlek, hagyd Ryant. –éreztem, hogy le akarja rakni.
- De…
- Szia Sarah. –tette le, mielőtt bármit is mondhattam volna. Kikerestem a telefonomból Ryan számát, majd tárcsáztam. Néhány hosszú percnyi kicsöngés után felvette.
- Wolfe.
- Itt a húgod. Beszédem van veled, úgyhogy légyszíves gyere ide a hotelhoz. -mondtam, majd kinyomtam. Tudtam, hogy erre nem mondhat nemet. Így nagyjából 5 perc múlva kopogtak az ajtón. Kinyitottam és beengedtem Ryan-t.
- Mi volt ilyen sürgős? -kérdezte, kicsit éreztem a hangjából, hogy ő is ingerült. Tudtam, hogy nem úszok meg egy veszekedést a bátyámmal, de nem tehettem mást.
- Gina. -mondtam, és próbáltam higgadt maradni.
- Igen, mi van vele?
- Mi az, hogy mi van vele Ryan? Megbántottad! Szoktál te egyáltalán gondolkozni??
- Még hogy én bántottam meg? Ő megy férjhez, és erre velem kezd ki...
- Kezdjük ott, hogy nem megy férjhez senkihez, sőt te kezdtél ki vele Ryan, ha jól emlékszem a kórházban majdnem megcsókoltad! Sőt lefogadom, hogy amíg Tony kivitt engem a szobából le is smároltad!
- Mi az, hogy nem megy férjhez? Már a gyűrűt is az ujján hordta! És találkozott azzal a Peter-rel. -láttam, hogy egy pillanatra leakad.
- Igen, csak azt elfelejtetted, hogy van más lehetőség is?! Visszaadta a gyűrűt Peter-nek! Gina téged szeret és nem Peter-t az ég szerelmére, erre te meg megcsalod??
- Megcsaltam? Hiszen nem is voltunk együtt...
- De tudod, hogy milyen rosszul esett neki együtt látni téged valaki mással?? Most azonnal hazamész Ryan és beszélsz Ginával, nekem nehogy elszúrd, mert Gina már ott tart, hogy vissza akar menni Washington-ba. Ha van egy csöppnyi eszed is, akkor nem hagyod elmenni.
Láttam Ryan-en, hogy megrémül.
- El...el akar menni? Gina el akar menni?
- Igen tökfej, úgyhogy most nyomás és beszélj vele! -mondtam még egy kicsit mindig ingerülten, mire Ryan kirohant az ajtón, valószínűleg egyenesen haza. Én pedig mosolyogva visszaültem az ágyra, és tovább keresgéltem Daniel-ről. Talán egy 15 perc telt el, amikor csöngött a telefonom. Azt vártam, hogy Tony lesz, az, de amikor megláttam Ryan nevét a kijelzőn, tudtam, hogy valami nem stimmel.
- Mit szúrtál el? -kérdeztem, amikor felvettem a telefont.
- Gina...elment.
- Nem beszéltél vele?
- Nem úgy...nem Washington-ba! Daniel-lel!
- Daniel ott járt? A fenébe is...
- Gina elment vele ebédelni! -ekkor dobott ki egy találatot a rendőrségi keresőm. Daniel Johnson nevére egy Cesna kisrepülőgép volt beregisztrálva.
- Ryan, majd hívlak. -mondtam, ezzel letettem. Rákerestem a regisztrációs adatlapra. A gép egy Soloy Pathfinder 21-es volt, amit tavaly vett. Tehát már tervezte, hogy meglátogat engem. És az, hogy Gina és Tony pont itt voltak, csak Daniel javára játszott. Szerencsére a Washington-i rendőrség beregisztráltatta a gép GPS számát, így könnyen rácsatlakozhattam. Amikor megláttam, hogy a gép a GPS koordináták szerint Washington-ba tart, tudtam, hogy baj van. Felkaptam valami melegebb ruhát, mivel Washington-ban általában hűvösebb az idő mint Floridában, magamhoz vettem a fegyverem, a jelvényem, a gyógyszereim, és írtam egy cetlit Tony-nak. Fogtam egy taxit a hotel előtt és 10 perc múlva már a jegyemet vettem át a pultnál a Miami Dade reptéren, a legközelebbi Washington-ba szóló járatra. Nem kockáztathattam, így készpénzzel fizettem. Tudtam, hogyha Daniel kiderítette, hogy Miami-ban egy hotelben tartózkodom, akkor figyelhette a bankkártyámon is a pénzmozgásokat. Egy fél óra múlva már a gépen ültem és Washington felé tartottam.
AJÁNLOM AZ OLDALT
