>> 5. Fejezet: Egy Régi Ismerős

5. fejezet: Egy Régi Ismerős   A hotelhez vezető út nem mondhatnám, hogy csöndben telt el. Tony folyamatosan szóval tartott, mindig kérdezett valamiről. - Hogy-hogy Miami-ban kötöttél ki az egyetem után? - A bátyám miatt. Mindenáron azt akarta, hogy lássa, hogy dolgozom. Meg persze nekem is szükségem volt arra, hogy valaki beindítsa a helyszínelői karrieremet. - Kérdezhetek valamit? -kérdezte folyamatosan az utat nézve. - Eddig is ezt tetted. -mosolyodtam el, mire ő is eleresztett egy mosolyt. - De most komolyan... -valahogy tudtam, hogy mit akar kérdezni. - A vitáról van szó igaz? -mondtam halkan, mire ő csak bólintott. - Gina tényleg... - Ne Tony, nem kell őt megvédened, nem tett semmit. Én viselkedtem bunkón, igazán nem várhatom el tőle, hogy megtegye, amit most megtett. Sőt, én tartozom köszönettel neki. -szakítottam félbe Tony-t, majd kibámultam az ablakon. - Pedig ő is elég durván bánt veled. -mondta halkan. Nem akartam tovább feszíteni ezt a témát, örültem, hogy végül Gina belement a helycserébe és még mindig reménykedtem, hogy nem bántottam meg őt. - Jogosan. -jegyeztem meg, majd megálltunk. Kinéztem, és már a hotel előtt álltunk- Már itt is vagyunk? -kérdeztem, úgy téve, mintha semmi sem történt volna. - Remekül tudod terelni a témát. -nevetett Tony, majd átjött az én oldalamra és segített kiszállni a Hummer-ből. Egy pillanatra a tegnap történtek villantak be a fejembe. Képek özönlötték el az agyamat a tegnapi balesetről, és a lövöldözésről. - Minden oké? -kérdezte Tony aggódva. - Persze. -mosolyodtam el, mire ő bólintott és kivette a cuccaimat az új Hummer-ből, amit Horatio adott kölcsön, amíg meg nem kapom az enyémet. Csak egy nagy bőröndöm volt, amit a jobb kezében hozott. Elindultunk fölfelé a lépcsőkön a hotel bejárata felé, talán félúton járhattunk, amikor megfogta a kezem. Ránéztem, mire ő csak elmosolyodott. Erre persze én is megeresztettem egy mosolyt, majd felsétáltunk a lakosztályba. - Tudom, hogy azt beszéltük meg, hogy megkapod Gina szobáját, de szerintem elférünk egy szobában is. -mosolygott Tony sejtelmesen, amikor kinyitotta a szobája ajtaját. - Biztos? Mert én keresztben alszom éjszakánként. -mosolyogtam, mire rögtön kaptam választ. - Mondta valaki, hogy aludni fogsz? Mind a ketten elnevettük magunkat. - Még jó, hogy 24 órás felügyelet alatt vagyok. -kacsintottam Tony-ra, aki feltehetőleg vette az adást. Kinyitottam a bőröndömet, hogy megnézzem Ryan mit pakolt be nekem, de amikor kinyitottam rájöttem, hogy nagy valószínűséggel nem Ryan pakolt össze. Tony is észrevehette, hogy rájöttem a dologra, így elejtett egy megjegyzést. - Mellesleg tényleg szép lakásod van. Csak elmosolyodtam és nem szóltam semmit. - Én most veszek egy forró fürdőt... -mondtam, és amikor elindult a szekrénye felé, rájöttem, hogy mire gondolt- De egyedül, Tony. -mosolyogtam, mire ő szomorú arcot vágott. Aztán megszólalt a telefonja. - Ez Gibbs. Kénytelen leszek felvenni. -mondta, majd kilépett az erkélyre, ami most a délelőtti napfényben úszott. Én pedig amíg nem figyelt leléptem, hogy vegyek egy gyors, de forró fürdőt. Talán negyedórája ülhettem a kádban, amikor hallottam, hogy kopogtatnak az ajtón. Kikászálódtam a kádból, és megnéztem az órát, már dél is elmúlt. Talán még sem negyedórát töltöttem a kádban. Körbetekertem magam a hotel fehér törölközőjével, és felkaptam a kedvenc sötétkék köntösömet és kimentem az előszobába, hogy ajtót nyissak. Azonban Tony megelőzött pár másodperccel és ajtót nyitott. Majdnem szívinfarktust kaptam, amikor megláttam, hogy ki állt az ajtóban. - Miben segíthetek? -kérdezte Tony igen erősen méregetve a fickót az ajtóban. - Sarah-hoz jöttem. Erre Tony hátrafordult és a szemembe nézett. - Te ismered őt? - Sajnos. -mondtam halkan, majd a sráchoz fordultam- Daniel, mit keresel itt? - Beszélni akartam veled, de a mobilodon nem értelek el. Így nyomoztam egy kicsit... - Nyomoztál egy kicsit? -akadt ki Tony, mire én a vállára tettem a kezem, hogy megnyugtassam egy kicsit. - És mit akarsz tőlem, Daniel? - Téged. -meghökkentett a válasz- Tudom, hogy egy éve nem láttuk egymást, de az istenért is, szeretlek! Hát ez nem éppen a megfelelő időpont volt a régi pasik betoppanásához, de nem tudtam mit tenni. Éreztem, ahogy Tony keze megfeszül az ajtókereten, és arra készül, hogy Daniel arcába vágja az ajtót. Jobb esetben csak az ajtót. - Daniel, azt hiszem, hogy ezt már egyszer megbeszéltük. Köztünk mindennek vége lett tavaly, azt mondtad, hogy Spanyolországba mész tanulni, én pedig tudtam, hogy Miami-ba jövök, és nem vagyok híve a távkapcsolatoknak. Most pedig kérlek, menj el! -próbáltam menteni a menthetőt. - De Sarah, hiszen...én... - A kisasszony azt mondta, hogy menj el, nem hallottad? -szólalt meg Tony, hallottam a hangjából, hogy mérges volt. Daniel már éppen akart volna mondani valamit, mire Tony bevágta az ajtót. Hallottam, ahogy még Daniel motyog valamit, aztán már csak a liftet lehetett hallani. Emlékek törtek a felszínre, ahogy Tony szembefordult velem. - Magyarázatot akarsz? -kérdeztem Tony-t, mire ő csak bólintott. Erre én megfordultam, és visszamentem leülni az ágyra, ahová követett ő is, majd leült mellém. - Ki ez a Daniel fickó? -fürkészte az arcomat a reakcióim után kutatva. - A legutolsó pasim, még az egyetemről... Láttam rajta, hogy elharap egy csípős megjegyzést, és ezért nagyon is hálás voltam abban a pillanatban. - Az utolsó héten mentünk szét, azt mondta, hogy ösztöndíjat kapott és Spanyolországba utazik, hogy az európai kultúrát tanulmányozza. Én pedig már tudtam, hogy Miami-ba fogok repülni, hiszen Ryan-nel már megbeszéltük a dolgot. Ezért szakítottam vele. Úgy tűnt, hogy jól viseli, de ahogy most elnéztem, nem igazán sikerült felfognia a dolgokat. - Sarah, hiszen azt mondta, hogy szeret téged... - Na és? Én már nem szeretem, eljátszotta azt az esélyt, az a hajó már lassan több mint egy éve elúszott. Tony, ne értsd félre a viselkedését, jó fej, de nem mindig bírja a szakításokat. - Ezek szerint számíthatunk még a visszatérésére? - Sajnos nagy a valószínűsége. -bólintottam, majd lehajtottam a fejemet. Nem hittem el, hogy Daniel-nek pont most kellett előkerülnie. - És annak mennyi az esélye, hogy veszélyessé válik? - Szerintem nagyon kevés, Daniel nem az a fajta, aki erőszakhoz folyamodna... - Talán nem az volt...de az európai kultúra, főleg a spanyol tanulmányozása után...talán megváltozott. - Talán. -bólintottam, és még mindig lehajtva tartottam a fejem. Tony felemelte a kezét, megfogta az államat és felé fordította a fejem. - Héj, ne legyél szomorú Daniel miatt, ha kell én magam tartom távol tőled. -mosolygott rám. Elég volt a szemébe néznem, és egyből megnyugodtam. Közelebb húzott magához és szenvedélyesen megcsókolt. Ez a csók más volt, mint a kórházban. Mintha most több lett volna benne. Végül nekem kellett megszakítanom, mert elfogyott a levegőm. Nem szólt semmit, csak kikötözte a köntösömet, és megállapodott a szeme egy pillanatra a törölközőn. - Mi az? -nevettem. - Azt hittem, hogy már felöltöztél. -mondta mosolyogva, majd újra megcsókolt. - Ejnye Tony, hogy te milyen hiszékeny vagy. -nevettem újra, majd végre én is megcsókoltam. Amikor azonban újra szétszakadtunk, hogy mindketten levegőt vegyünk, újabb képek villantak be a fejembe és Gina hangja visszhangzott a fejemben. - „Én nem az a fajta vagyok, aki csak úgy az első nap lefekszik a legjobb barátnője bátyjával...” Nem tudtam, hogy mi lenne a helyes lépés. Nagyon is tisztában voltam az én érzéseimmel, de Tony-éval közel sem. Talán a pillanatnyi hezitálásom változtatta meg Tony gondolatait, vagy amúgy is más volt a terve, de hirtelen megszólalt. - Rendelek valami kaját, addig fel tudsz öltözni. -mondta mosolyogva, majd felállt az ágyról és a telefonjáért nyúlt. Egy pillanatra meglepődtem. Talán Tony mégsem olyan nőcsábász, mint az eleinte gondoltam? Felálltam, majd a félig nyitott bőröndömhöz léptem, hogy átnézzem a ruhákat. Nem éppen azok a tipikus otthonülős ruhákkal találtam magamat szemben, de mivel nem rohangálhattam egész nap törölközőben és köntösben, így jobbnak láttam, ha átöltözök. A választásom egy elég mély kivágású pólóra és egy melegítőnadrágra esett. Pólók között nem volt sok választási lehetőségem, mivel nekem nagyon úgy tűnt, hogy Tony azokat pakolta be, amik neki tetszettek. Mire kijöttem a fürdőből Tony már a megterített asztallal várt. - Gondolom nem te főztél. -mondtam mosolyogva, miközben leültem vele szemben. - Nem, de úgy hallottam, hogy jól főznek. -mosolygott ő is, majd nekiláttunk az ebédnek. A kaja után be kellett vennem a gyógyszeremet, amit a kezemre írtak föl, majd mivel elálmosodtam, úgy döntöttem, hogy ágyba bújok. Mikor lefeküdtem Tony még a fürdőben ügyködött valamit, aztán leült mellém az ágyra. - Zavar, ha olvasok, amíg alszol? -kérdezte, miközben a hátát a háttámlának támasztotta. - Dehogy, csak nyugodtan. -mosolyogtam, majd néhány perc múlva már a mély álomvilágban utaztam.

 <-vissza