Nem telt bele 10 perc és megláttam az integető Ginetta DiNozzo-t, aki közben valakivel beszélgetett. Egy férfi, aki meglehetősen hasonlított Ginára, minthogyha...hát persze...Gina említette, hogy van egy testvére Washington-ban...
Aztán amikor közelebb értek, a szívem már a torkomban dobogott. Soha nem láttam még csak képről sem Gina testvérét, de meg kell, hogy mondjam, abban a pillanatban ez nem is volt lényeges számomra. Mindketten mosolyogva megálltak előttem, Gina pedig másodpercek múlva már a nyakamban lógott.
- Sarah, úgy örülök, hogy újra látlak! Már vagy egy éve nem beszéltünk. -mondta mosolyogva miközben elengedett.
- Azt hittem, hogy többet már nem is fogunk találkozni Gina, pedig megbeszéltük, hogy kapcsolatban maradunk az egyetem után is.
A férfi megköszörülte a torkát, jelezve, hogy ő is jelen van, mielőtt belefeledkezünk abba, hogy mennyi ideje is, hogy nem láttuk egymást.
- A nevem Anthony DiNozzo, de magácskának csak Tony. -mosolygott miközben kezet nyújtott. Kezet fogtam vele és minden erőmmel azon voltam, hogy ne vörösödjek el.
- Én pedig Sarah Wolfe, és szerintem nyugodtan tegeződhetünk. -mosolyogtam, aztán, amikor felemeltem a tekintetem a kezeinkről, amit még mindig nem engedtünk el megpillantottam a szemeit. Gyönyörű, zöld szemek, amik talán még erősebben csillogtak, mint a bátyámé, Ryan-é. Megpróbáltam visszanyerni a józan eszemet a pillanatnyi elmezavaromból, majd gyorsan elhúztam a kezemet. Láttam Ginán, ahogy csak mosolyog. Én pedig nagy valószínűséggel a legnagyobb erőfeszítésem ellenére is, de elpirultam, mire láttam, hogy Tony is elmosolyodik.
- Na jó, menjünk a kocsimhoz, elviszlek titeket a szállodához. Aztán megyünk a laborba. -mosolyodtam el én is. Amíg kimentünk a kocsimhoz nem beszéltünk, de Tony-val sikerült néhány pillantást cserélnem. Azon gondolkoztam, hogy vajon ő is akkora nőcsábász e, mint a bátyám, mert akkor bajban voltam. Beszálltunk a kocsiba, Gina mellém ült az anyósülésre, míg Tony hátulra ült a csomagokkal együtt, mivel a szolgálati kocsimat nemrég szerelték fel azzal a speciális készlettel, amilyen eddig csak Horatio-nak volt. Egy komplett kis-labor volt elhelyezve a csomagtartó helyén.
- Jól megy Miami-nak, ha mindenki Hummer-rel furikázik. -hallottam Tony hangját hátulról, miközben elindultunk a szálloda felé.
- Csak megszokás. -mosolyogtam, és figyeltem, ahogy rám mosolyog a visszapillantó tükörből. Ginán pedig láttam, hogy megpróbálja visszafojtani a nevetését. Ebben a pillanatban megszólalt a telefonom. Éppen egy piros lámpánál álltunk, így kivettem a zsebemből és megnéztem a kijelzőt.
- Ezt fel kell vennem, a bátyám az. -mondtam, majd felvettem a telefont- Szia Ryan, mond mi az?
- Lenne egy gyilkossági ügy, engem hívtak ki a helyszínre, mert Eric nem elérhető. Szólj, ha visszaértek a laborba, mert addigra megpróbálom előkeríteni Delko-t.
- Kerítsd is elő, mert te a mi ügyünkön dolgozol és nem az övékén. Ne vállalj megint duplaműszakot...
- Ha legalább olyan jó csávó, mint amennyire jó nő a húga, akkor áldásom rátok előre is... -hallottam Tony megjegyzését, amit persze csak Ginának szánt, de egy pillanatra elakadt a hangom tőle.
- Öhm... mindegy, majd szólok, ha visszaértünk a laborba. Most mennem kell. Szia. -ezzel elköszöntünk én pedig leraktam a telefont. Nagyjából 5 perc múlva meg is érkeztünk az egyik legfényűzőbb hotelhoz Miami-ban. Gina kibámult az ablakon.
- Hűha, ez aztán a hotel. -csak ennyit mondott, és láttam, ahogy hátul Tony elmosolyodik.
- Mondtam, hogy jól megy Miami-nak.
- A főnök intézte, Horatio Caine hadnagy.
- Caine, Gibbs említette ezt a nevet. -hallottam Tony-t, miközben kiszálltak az autóból.
- Te nem jössz fel? -kérdezte Gina.
- Nem, menjetek csak, megvárlak itt titeket, aztán majd bejöttök velem a laborba. -mosolyogtam, majd elköszöntünk és figyeltem, ahogy felsétálnak a járdán a hotel bejáratához. A szememet végig Tony-n tartottam, aki egyszer csak visszafordult és rám mosolygott.
- Tudtam. -gondoltam magamban. Amíg Gináék nem jöttek vissza a fejemben több 100 kérdés cikázott, és nem csak Tony-val, hanem az üggyel kapcsolatban is. Kíváncsi voltam, hogy hová fogunk kilyukadni, hogy amikor ráakadunk majd a vevőkre, vajon mi fog ránk várni.
Amikor beértünk a laborba láttam, hogy két újdonsült munkatársam mennyire csodálkozik. Valószínűleg nem ezt szokhatták meg Washington-ban, hát igen, nálunk minden üvegből volt, amit az elmúlt néhány évben történt átépítésnek köszönhettünk.
- Hűha… -mondta Tony.
- Mi az? –kérdeztem csodálkozva.
- Csak más, mint nálunk. Nálunk nincs minden üvegből, meg ablakokból. Mi inkább a páncélt és a fémet részesítjük előnyben…- mosolygott Tony. Az a mosoly, szinte elolvadtam tőle.
- Kicsit különleges, de nagyon hangulatos. –mondtam, most már én is mosolyogva.
- Szerintem szép. –szólalt meg Gina, aki feltűnően hallgatag volt.
- Jó napot. –hallottunk egy hangot a hátunk mögül.
- Á, ő Horatio Caine. –mutattam be főnökünket. Láttam Gina arcán, hogy nem számított másra, igazából Horatio-t ki kellett volna találni, hogyha nem lett volna, mert annyira egyedi bírt lenni legtöbbször.
- Igen, maguk biztos a Washingtoni kollégák.
- Igen, a nevem Ginetta DiNozzo. -mutatkozott be Gina.
- Örvendek. –ezzel Horatio kezet fogott Ginával.
- Az én nevem Anthony DiNozzo. –ők is kezet ráztak.
- Testvérek? Ezek szerint jól össze tudnak dolgozni.
- Többé-kevésbé. -erre elmosolyodtam.
- Rendben. Nos, a labor most egy ideig a munkahelyük, így mozogjanak szabadon, mintha otthon lennének.
- Köszönjük.
- Sarah… - fordult felém a főnököm. – Ryan visszatért már a helyszínről?
Megnéztem az órámat, és már éppen válaszolni akartam, amikor meghallottam a hátunk mögül a lift hangját. Azt a kis apró csipogó hangot, amit akkor hallhatunk, ha megérkezik a lift. És amikor kinyílt, Ryan lépett ki az ajtón keresztül a kisebb tömegből. Integettem neki a folyosó végéről, hogy jöjjön oda hozzánk.
- Igen főnök. Mindjárt itt is van. -mosolyogtam, aztán Tony-ra majd Ginára néztem. Láttam, ahogy Ginának megakad a szeme valamin, aztán rájöttem, hogy inkább valakin.
- Szép jó napot mindenkinek. -mosolygott Ryan, miközben kezet fogott Horatio-val nekem pedig adott egy puszit.
- Gina, Tony, ő itt a testvérem Ryan Wolfe. Ryan ők itt a Washington-i kollégiánk Ginetta és Anthony DiNozzo.
Mindannyian kezet fogtak, és láttam Gina arcán az ámulatot. Nagy valószínűséggel ugyanezt az arcot sikerült produkálnom amikor megláttam Tony-t.
- Szerintem nézzük át az aktákat. -vetette fel Tony, miközben óvatosan oldalba csípte a szinte transzba esett Ginát. Bólintottam, majd Tony és Gina elindultak utánam, Ryan meg csak ott állt, ahol az előbb és Ginát bámulta. Megmutattam, Tony-éknak, hogy merre menjenek, majd visszamentem a bátyámért.
- Vedd le a szemed a fenekéről Ryan és nyomás dolgozni.
- Még, hogy én vegyem le a szemem a fenekéről, láttad te, hogy az az Anthony hogy nézett rád? Szinte felfalt a szemeivel. -mondta Ryan miközben már az üvegajtó elé léptünk, ahol Tony és Gina már a mi ügyünk aktáit nézegették. Csak reméltem, hogy se Tony se Gina nem hallotta meg a bátyám megjegyzését, de nagyon úgy tűnt, hogy Ginának sikerült félfüllel elkapnia a mondatot, mivel kissé elpirult.
Láttam, ahogy váltanak még pár szót Tony-val, aztán beléptünk Ryan-nal a vizsgálóba.
- A nagyját átfutottam. –mondta Tony, amikor beléptünk.
- Remek. Mi már reggel elolvastuk a ti papírjaitokat. -tettem hozzá gyorsan.
- McGee gyors volt… -suttogta Gina maga elé.
- Szerintem mindenképpen van összefüggés, hisz találtunk ugyanolyan fegyvereket és ládákat is. –kezdte Ryan.
- De ez még nem bizonyít semmit. Találnunk kell valamit, ami bebizonyítja, hogy a tengerészünk ismerte a ti fegyveres barátotokat. –mondta Gina, amire Ryan komolyan bólintott. Láttam Ryan-en, hogy menet közben Tony-t méregeti, aztán már csak az ügyre és Tony-ra koncentráltam. Lopva vetettünk pillantásokat egymásra, mint akiknek meg van tiltva, hogy bármi is legyen köztük.
- Igazad van. Egy kicsit furcsa, hogy az ország 2 ellenkező területéről szerezték be a fuvart. Meg amúgy is, ha társak voltak, miért halott mind a kettő? -szólalt meg megint Ryan.
- Igen, ez érdekes. Lehet, hogy nem csak ketten voltak, hisz valakinek el kellett adni azokat a fegyvereket. –folytatta Gina. Én pedig többször is összemosolyogtam Tony-val, aki amikor visszamosolygott többször is a szívinfarktus szélére sodort. Aztán hirtelen kínos csönd lett, valószínűleg Gina és Ryan észrevette, hogy csak ők beszélnek.
- Bocsi, szerinted? –kérdezte Gina a bátyját, aki még mindig csak rám mosolygott.
- Nem gond, ha gondoljátok itt hagyunk és megoldhatjátok az ügyet…- válaszolt Tony szemtelenül és rám nézett, én pedig megint csak elmosolyodtam és bólintottam, hogy egyetértek a dologgal. Valahogy most nem akartam azon gondolkodni, hogy vajon ki ölt meg kit és mikor és hogyan.
- Nem kell, csak próbálkozunk. –húzta ki magát Ryan a cikis helyzetből, mire rá mosolyogtam a bátyámra.
- Megértem, de bizonyíték nélkül… -tette hozzá Tony.
- Pont ezaz! Mit tudom én hány államon keresztül vihették azokat a ládákat és kinek adhattak el belőle. Az egész országot érintheti az ügy. Bizonyítékot pedig nem kutathatunk minden utolsó kis faluban. –érvelt Gina.
- Így van, de Miami-t átvizsgálhatjuk. –mondtam és láttam Ginán, ahogy elgondolkodik. Nagyjából egy órán keresztül futottuk át a papírokat, amikor rájöttem, hogy mit hagytunk ki. A guminyom. Nem találtam sehol a jelentést róla.
- Ryan, megnézte valaki a guminyomot, amit a helyszínen találtunk?
Láttam Ryan arcán is a döbbenetet. Ezek szerint nem.
- Tehát nem, gondoltam. Pedig lehet, hogy azzal már régi időt spóroltunk volna meg magunknak.
Kinyitottam a mellettem lévő laptopomat és bejelentkeztem, majd megnyitottam a szoftvert, amivel a guminyomokat szoktuk összehasonlítani. Éreztem, ahogy Tony mellém áll, majd láttam, ahogy lekönyököl az asztalra mellém, úgy fürkészve a számítógépet és időnként az arcomat is. Ryan és Gina is odajöttek mögénk. Gyorsan végigfuttattam a mintát. Ami nagyjából 5 perc múlva egyezést dobott ki. 5 kínosan csöndes perc telt el, mire megszólalt a laptopom, hogy jelezze a találatot.
- A kocsi amit mi keresünk nem más, mint egy 2007-es gyártású Cadillac Escalade. -mondtam, leolvasva a gépről a találatot. Beütöttem egy kódot, majd kb 1,5 perc után kidobott egy listát a gép.
- Sajnos ez sem könnyíti meg a munkánkat. -hallottam Ryan hangját a hátam mögül.
- Nem lehet ezt valahogy leszűkíteni? -kérdezte Gina.
- Srácok, ez a 250 találat a szűkített változat. Csak Miami és Washington körzete, ha kivenném a Washington-i körzetet akkor is több mint 100 találatról lenne szó.
- Kell még valami, hogy tovább szűkíthessük a kört. -bólintott Tony, aki most ismét felegyenesedett, én pedig megfordultam, hogy a többiekkel szemben álljak. Láttam ahogy Ryan a bizonyítékok listáját böngészi.
- Festékmaradvány megteszi húgi? -kérdezte vigyorogva, majd elviharzott, feltehetően Natalia-hoz. Láttam Tony és Gina értetlen arcát.
- Ez egy fura szokása. -mosolyodtam el- Mit szólnátok egy ebédhez? Mindjárt dél van, ilyenkor Miami-ban megindul az élet. Mindenki ebédelni megy. Tudok innen nem messze egy kis családias olasz éttermet. A tulajdonos jó barátom, ha tehetjük mindig hozzá ugrunk be ebédelni.
- Olasz kaja, én benne vagyok. -mosolygott Gina, én pedig vártam Tony megjegyzésére, mivel már ismertem annyira azalatt a pár óra alatt, hogy tudjam, hogy nem úszunk meg semmit, valamilyen kommentárja nélkül.
- És Mr. Wolfe nem jön velünk? Így nem dupla-randi a randi… -szólalt meg Tony, amire teljesen elképedtem, de megpróbáltam lazán kezelni a dolgot..
- Randi? Drága bátyus… -kezdte el Gina, mire félbeszakítottam, teljesen nyugodt hangon.
- Hagyd. Igaza van, várjuk meg Ryan-t, amíg visszér Natalia-tól. –láttam, hogy nem akart hinni a fülének. De végülis tényleg igaza volt Tony-nak.
- De… -egy pillanatra úgy tűnt mintha Gina ellenezné a dolgot.
- Ugyan már, csak egy ebéd. –mosolygott Tony, miközben egyfolytában engem nézett. Valahogy mélyen legbelül nagyon reméltem, hogy nem csak egy ebéd lesz ez az egész.
- Szóljak neki? –kérdeztem, saját magamat is meglepve a reakciómmal.
- Tőlem… -mondta Gina, mire elővettem a telefonomat, és tárcsáztam Ryan számát, egy pár pillanat múlva meghallottam a bátyám hangját a túloldalról.
- Ryan, nem vagy éhes? -kérdeztem, miközben mosolyogva Tony-ra néztem.
- De, csak hogy Natalia-nál várom az eredményeket. De tudod mit húgi, vidd el őket abba a kis olasz étterembe. A DiNozzo olasz név, ezek imádják az olasz kaját, pár perc és én is ott leszek, remélhetőleg már a jó hírekkel. Aztán nehogy nekiess Tony-nak. -végig bólogattam, majd a végén egy kicsit belepirultam az utolsó mondatába, de jobbnak láttam, hogyha majd személyesen vágok vissza.
- Persze Ryan, én is az olasz étteremre gondoltam. Akkor ott találkozzunk? Mondjuk 10 perc múlva?
- Sarah, én nem tudom a gépet sürgetni, de ha elterelő hadműveletet akarsz mert belevörösödtél abba amit mondtam akkor akár én le is rakhatom. -hallottam ahogy nevet, ezzel pedig nagyon fel tudott idegesíteni.
- Na várj csak Ryan, csak találkozzak veled! -mondtam fenyegetően, majd leraktam a telefont és visszafordultam Gináék felé. Láttam a vigyort Tony arcán.
- Azt mondta, hogy 10 perc és ott lesz ő is, és reméli, hogy jó híreket hozhat. -vettem egy mély levegőt- Szóval, akkor indulhatunk? -kérdeztem mosolyogva, majd miután mind a ketten bólintottak kimentünk a parkolóba egyenesen a Hummer-emhez.
AJÁNLOM AZ OLDALT
