A nevem Sarah Wolfe, Floridában, Miami-ban dolgozom újdonsült helyszínelőként. 28 éves vagyok és tavaly végeztem a Yale egyetemen, majdnem kitűnő átlaggal. A bátyám miatt jöttem Miami-ba, Ryan Wolfe miatt. Úgy éreztem, hogy ő segíthet beindítani a helyszínelői karrieremet. A csapat az első naptól kezdve befogadott, nem volt senki, aki bunkón, vagy sértően viselkedett volna velem. Persze, valószínűleg hála Ryan-nek már ismerték a család legforrófejűbb tagját. Azonban sajnos én sem különböztem. Nagyon hamar fel tudtam kapni a vizet. A mai nap is ugyanúgy indult, mint a többi. Reggel 7-kor csörgött a telefonom, Horatio Caine hadnagy volt az, a főnököm. Felvettem a telefonom, a hangom még mindig álmos volt, hiszen előző este sokáig néztem TV-t. Egy régi filmet adtak, a Gyilkosság az Orient Expressz-en című filmet, de egész jó volt.
- Tessék? -szóltam bele álmosan a telefonba, pedig tudtam, hogy ki keresett.
- Szia Sarah, itt Horatio. Készen állsz egy újabb ügyre?
- Persze, mond csak. -mondtam, miközben felültem az ágyon. A lakásom még félig meddig üres volt, mivel nem rég költöztem el a bátyámtól. Majdnem egy teljes évig laktam nála, hiszen amikor idekerültem Miami-ba rajta kívül senkit sem ismertem. Horatio elmesélte a részleteket, majd elköszöntünk én pedig nekiálltam felkelni. Amíg gyorsan átöltöztem lefőztem egy kávét, amit gyorsan megittam, majd autóba ültem és a megkapott helyszín felé hajtottam. Már fél 8 volt mire indultam, de a nap már úgy tűzött mintha legalább dél lett volna. Ezért is szerettem Miami-t, ritkán volt sötét, ami hát a Yale Egyetem városában New Heaven-ben ez nem volt elmondható. New Heaven nincs messze New York-tól, ahol tudjuk, hogy hamar sötétedik. De visszatérve az ügyre...
Egy raktárház mellett parkoltam le a saját autómat Miami Beach-en. Idén a labor költségvetését egy kicsit lejjebb vitték, és egyenlőre úgy tűnt, hogy sajnos nekem nem lesz Hummer-em. Bár Horatio megígérte, hogy mindenképpen szerez nekem egyet a laboron keresztül, hiszen ez volt a hivatalos járgányunk. Kiszálltam a kocsiból, elővettem a csomagtartóból a felszerelésemet és az integető bátyám felé indultam, aki épp egy hulla mellett állt, kezében a fényképezőgépemmel. Az én gépem, amit tegnap szinte halálra kerestem otthon. Gyorsítottam a lépteimen, hogy minél frissebbek maradjanak a begyűjtendő bizonyítékok.
- Ryan, mond csak, hol is van a te géped? -kérdeztem gúnyosan, miközben rámutattam az enyémre.
- Szervízben hugi, tegnap Kate összetörte.
- Kate? Ki az a Kate, valami újabb csajod? -kérdeztem mosolyogva, miközben közelebb léptem a hullához, hogy könnyebben szemügyre vehessem.
- Kate egy kutya, Sarah. Méghozzá a tiéd.
- Az enyém? Nekem nincs kutyám. -néztem rá meghökkenve.
- Mától van. Tegnap találtam az ajtóm előtt, de mivel nekem nincs helyem egy kutyának így neked adom.
- De Ryan... jó tudom, hogy szeretem a kutyákat... de azért ezt nem ártott volna velem is megbeszélned... -förmedtem rá.
- Mit kellett volna megbeszélnie veled Mr. Wolfe-nak, Sarah? -hallottam Horatio hangját.
- Semmit főnök, családi ügy... -mondtam, majd az orvosszakértőnk mellé léptem- Alexx mit tudsz mondani nekünk a pasasról?
- A neve William Rantley. Calleigh most azonosította az ujjlenyomata alapján. Fegyverkereskedő. Mondhatni a saját áruját fordították ellene. Több lövés érte a testét, hogy melyik ölte meg azt majd bent a boncolás után tudom csak megmondani.
A Yale Egyetemen fegyver- és ujjlenyomat-szakértőként végeztem, így nagy lehetőség volt számomra ez az ügy. Megnéztem közelebbről is a golyó okozta sebeket.
- Szerintem egy 9mm-es okozhatta ezeket a sebeket. -mondtam Ryan-re nézve, majd megláttam Calleigh Dusquene-t közeledni egy apró zacskóval a kezében.
- Stimmel Sarah, 9mm-es töltények. -felálltam és átvettem a kis zacskót, közelebbről is megnézve a töltényeket. Amikor megláttam, még közelebbről néztem meg őket. Nem akartam hinni a szememnek.
- Calleigh, ugye tudod, hogy mi ez?
- Először mond el, hogy te mit gondolsz. -mosolygott kolléganőm. Egy éve voltam már a csapat tagja, de sokszor még mindig vizsgáztattak.
- Ez egy nem akármilyen fegyverből származik, egy Sig Sauer P-226-osból...
- Ránézésre tudod? -hökkent meg Ryan.
- Ez egy speciális 9mm-es fegyver, a legtöbbet gyűjtők birtokolják mivel a nikkelből készült fegyvert Nill Griff diófa markolattal dobták fel. Ráadásnak átlagosan 3500$-ba kerül.
- Akkor kétlem, hogy sok embernek lenne ilyen fegyvere. -hallottuk Horatio hangját, aki végig ott állt mögöttünk, és felteszem, hogy hallott mindent, amit mondtam.
- Egyetértek. -bólintott Calleigh- Azonban van egy kis baj, néhány napja egy régi FBI-os barátnőmmel beszélgettem, és elárulta, hogy kezd elterjedni a hamisítványa ennek a fegyverfajtának a feketepiacon. A kinézetét hamisítják, hiszen a töltény sima 9mm-es Luger fajta.
- A hullánk pedig egy fegyverkereskedő volt, igaz? -kérdezte Ryan.
- Igaz. Mi van, ha rájött az egyik vevője, hogy a szuper drága exkluzív fegyver még sem olyan tökéletes, mint ahogyan azt gondolta... -és ez tökéletes indoknak tűnt. Már csak bizonyítékot kellett találnunk az elkövető kilétére.
- Nézzétek csak, hogy mit találtam! -hallottam meg másik kollégám, Eric Delko hangját. Mindannyian odasiettünk Eric-hez, aki a raktárépület szélénél állt.
- Mi az Eric? -kérdeztem izgatottan. Eric nem válaszolt csak a földre mutatott. Lenéztem a lábam elé és már értettem, hogy mire gondolt.
- Keréknyomok? Meg tudjuk állapítani, hogy milyen kocsi volt?
- De még mennyire, sőt az is látszik, hogy gyorsítva hajtott el, mivel a nyom az elején az erősebb.
Ryan lefényképezte több szögből is a nyomokat.
- A laborban megoldom, lefuttatom a gépen a guminyomokat és máris megtudjuk, hogy milyen kocsival hajtottak el ilyen sürgősen.
Meg kell, hogy mondjam, a helyszínen nem volt sok bizonyíték. A fegyvert nem találtuk sehol, csak néhány töltényt, meg töltényhüvelyt, ami persze elég volt az összehasonlításhoz és az azonosításhoz, de mivel nem volt gyanúsítottunk így ezen a szálon a sötétben tapogatóztunk. A kocsi nyoma? Nem hittem, hogy bármivel is előrébb lendítené az ügyet. Miami régiójában, amibe beletartozik Miami-Dade, Broward és Palm Beach nagyjából 5 millió ember élt. Már ez rengeteg lehetőség vet fel, arról pedig ne is beszéljünk, hogy mivel a pasas fegyverkereskedő volt, feltehetőleg többségében nem Floridai lakosokkal üzletelt.
Visszamentünk a laborba, és amikor leültem a gép elé, hogy dolgozzak megcsörrent a telefonom, és miközben felvettem Horatio jelent meg az irodámban, jelezve, hogy beszélni akar velem. Addig nem vettem fel a telefont, de kértem Horatio-t, hogy gyorsan mondja el. Meg is tette, közölte velem, hogy Washington-ból NCIS-es kollégák fognak érkezni, hogy segítsék a nyomozást, mivel úgy tűnik, hogy ott is van kapcsolat a fegyveres ügyében.
Mivel ismeretlen szám jelent meg a kijelzőn, mindenképpen fel akartam venni a telefont, mielőtt az illető aki keres lerakja. Így Horatio ezt látván elköszönt, én pedig a telefonomért nyúltam.
- Sarah. –vettem föl a telefont.
- Itt Ginetta. A főnököm adta meg a számot, hogy mielőtt elindulunk, hívjam fel. -a nő hangja rettenetesen ismerős volt. Aztán beugrott, hogy honnan.
- Ginetta? Ginetta DiNozzo? –kérdeztem meglepődve.
- Igen, miért? -amikor válaszolt már tudtam, hogy kivel volt dolgom.
- Sarah Wolfe, ismerős?
- Istenem! Csak nem…
- De bizony. Miamiban dolgozom. Ezek szerint nem sokára látjuk egymást. -leesett, hogy ő fog érkezni Washington-ból.
- Remélem. Szia Sarah.
- Várunk a repülőtéren. Szia. – tudtam, hogy ki kell mennem érte, látni akartam őt, már vagy egy éve nem láttam őt. Mikor is láttam Ginát utoljára? Jézusom, még a Yale-en. Így hát átugrottam Ryan irodájába.
- Ryan, dolog van, ki kell mennem a reptérre. Tartod addig a frontot helyettem? Légyszi!
- Persze húgi, de azt megkérdezhetem, hogy ki érkezik Miami-ba?
- Egy régi barátom. -mosolyogtam, majd hozzátettem- Washington-ból. NCIS-es, és segíteni fog nekünk a fegyverkereskedő ügyében.
Ezzel Ryan el volt intézve, én pedig hazamentem először, hogy átöltözzem, mivel sikeresen tiszta homok lett a ruhám a helyszínen. Átöltöztem, majd visszaültem a homokszínű Hummer-embe, és egyenesen a reptérre hajtottam. A táblán már ki volt írva, hogy a Washington-i járat leszállt, így csak meg kellett találnom, hogy hol szállt ki régi legjobb barátnőm, hogy elvihessem őt a hotelba, amit Horatio foglalt nekik.
AJÁNLOM AZ OLDALT
