|
13. fejezet
Felvettem és vártam a hidegzuhanyként érő mondatot, amit a nővérek különös kegyetlenséggel tudtak közölni. Nem is kegyetlenségnek hívnám, igazából nem volt érzelem a hangjukban. Persze az ember nem várhatja el, hogy mindenkit sajnáljanak, akit felhívnak a rokonuk vagy barátjuk halálhírével.
- Sara Joy, tessék! -hallottam a saját hangom remegését.
- Joy ügynök? Sajnálatos hír kell közölnöm Önnel. A kolléganője, Ziva David, néhány perce elhunyt. Műtét közben túl sok vért veszített, és már nem tudtuk megmenteni. Őszinte részvétem.
Elakadt a hangom. Számítottam a halálára, de akkor is fájdalmasan ért. Leraktam a telefonomat, majd az FBI épülete felé vettem az utam. Leparkoltam a Hummert a hatalmas épület előtt, és berontottam az épületbe. Felmutattam a jelvényemet, majd miután eligazítást kaptam az igazgató irodája felé, megindultam a lifthez. A negyediken volt az igazgatói, így egy ismételt jelvényfelmutatás után bementem az ajtón.
- Mr. Smithson? Jethro Gibbs különleges ügynökért jöttem. -mondtam a lehető legnyugodtabb hangon.
- Nem beszélhet vele, Joy különleges ügynök, a főnöke jelenleg az őrizetünk alatt áll.
- Nem tart semeddig, hogy parancsot kérjek arra, hogy elengedjék. -vettem elő a telefonom- De mindkettőnk dolgát megkönnyítené uram, hogyha engedné, hogy beszéljek a főnökömmel egy nagyon fontos ügyben.
- És mi az a fontos ügy, ügynök?
- Nem kötelességem jelentést tenni magának, úgyhogy most legyen szíves mutassa meg, hogy hol tudok beszélni Gibbs-szel! -egy kicsit már indulatosabb voltam, mint kellett volna, hiszen Ziva halála felzaklatott. Láttam az FBI igazgatójának arcán, hogy tudja, hogy igazam van. Fölvette a telefont, a vonal végén feltehetőleg a titkárnője hangja szólalt meg.
- Jennice? Küldje fel Tom-ot...-néhány pillanat szünet- Igen... köszönöm. -ezzel letette a telefont, majd rám emelte a tekintetét.
- Felhívattam az ügynököt, aki az ügyben nyomoz, addig kérem, foglaljon helyet.
Megköszönve leültem az asztalával szemben lévő székre. Még mindig feldúltnak éreztem magam, amiatt, ami a csapattal történt. Féltettem Tony-t, de aggódtam McGee-ért és Gibbs-ért is. Néhány perc múlva halk kopogás hallatszódott, majd nylít az ajtó és egy fiatal, kb velem egykorú ügynök lépett be az ajtón.
- Hívatott, igazgató úr? -ha leső ránézésre kellett volna ítélnem, akkor egy igazi talpnyalónak nézném.
- Igen, Thomas. Maguk bizonyára még nem ismerik egymást.
Felálltam, hogy bemutatkozzam, odaléptem a sráchoz és kezet nyújtottam.
- Maga bizonyára Thomas Trent, az én nevem...
- Sara Joy különleges ügynök. -szakított félbe és kezet ráztunk.
- Ezek szerint mégis csak ismerik egymást. -jegyezte meg halkan az igazgató, majd hangosabban hozzátette- Trent, vigye le Ms. Joy-t a főnökéhez, Gibbs ügynökhöz.
- De az az akció szigorúan titkos uram...
- Nincs de, Trent. Leviszi és kész. -ezzel távoznunk is kellett az irodából. Nem szívesen szálltam be egy liftbe ezzel a talpnyalóval, de mivel ő volt az egyetlen lehetőségem, hogy beszélhessek Gibbs-szel, kénytelen voltam belemenni a játékba.
- Szóval honnan is tudta a nevemet, Joy?
- Nekem is vannak ám forrásaim, Trent. -tettem hozzá.
- Forrásai? Úgy érti, hogy az MIT-n végzett kollégája?
- Nem csak ő ért az NCIS-nél a gépekhez, Trent, ezt talán jobb lesz megjegyeznie. -mondtam amikor kiszálltunk a liftből. Innentől az út a fogdáig gyorsan és csöndben telt el. Aztán az ügynök magamra hagyott Gibbs-szel. Megvártam amíg becsukódik a nagy vasajtó, majd közelebb léptem a rácshoz.
- Mi az Sara? -az arckifejezésem valószínűleg nyitott könyvként árulkodott az érzéseimről.
- Ziva...Ziva...meg...meghalt. -nyögtem ki végül és éreztem, ahogy a könnyek összegyűlnek a szemem sarkában.
- Mi történt? -kérdezte Gibbs aggódva- Hol van Tony és McGee?
- Kórházban. -tettem hozzá halkan.
- Ki kell jutnom innen, Sara. Szerezz végzést.
- Megpróbálhatom Gibb, de lehet, hogy a bíró nem megy bele.
- Beszélj Fornell-lel! Ő Trent felettese, és ejtheti a vádakat. A többit meg bízd rám, csak érd el, hogy Fornell lejöjjön ide és beszéljen velem.
- És utána?
- Irány a kórház, a srácok mellett van a helyed.
- Oké főnök. Beszélek Fornell-lel, aztán majd jelentkezem a kórházból.
- Jó, csak menj már. -hallottam a hangján, hogy szeretne már minél hamarabb kikerülni a fogdából. Így egyenesen felmentem a recepcióhoz, ahol megmondták merre találom Fornell-t, én pedig felkerestem őt. Bekopogtam, majd benyitottam az ajtón.
- Áh, Sara Joy, NCIS. Miben segíthetek?
- Tudja azt nagyon jól, Fornell ügynök. -bólintottam.
- Valószínűleg Gibbs miatt van itt. Csodálkozom, hogy nem Zivát küldték...
- Ziva meghalt. -közöltem gyorsan, mintha félnék attól, hogy igaz lenne.
- Ezt sajnálattal hallom.
- És ez maguk miatt történt meg! Mert ahelyett, hogy dolgoznának, a feneküket meresztik az irodájukban! Abby csupán ma reggel óta több mint 100 bizonyítékot vizsgált meg, maguk reggel óta csupán néhányat nem voltak képesek! -elszabadultak az indulataim- Gibbs ártatlan, ezt maga is tudja. Engedje ki, majd ha elintéztük azt, aki megölte Zivát, akkor szó lehet a vizsgálatról.
- És ezzel miért is hozzám fordult? -méregetett a szemével.
- Mert maga Thomas Trent ügynök felettese, és csak maga ejtheti a vádakat.
- Ez igaz. -láttam rajta, hogy elgondolkozik- Hol van DiNozzo és McGee ügynök?
- Kórházban, súlyos sérülésekkel.
- Rendben, akkor maga szépen bemegy a kórházba, én meg meglátom, hogy mit tehetek.
- Ne csak meglássa Fornell. Tegyen is valamit! -tettem hozzá, majd sarkon fordultam és kirohantam az épületből. Bevágódtam a kocsimba és azonnal a kórházhoz hajtottam.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
