Ahogy teltek a hetek,úgy lett egyre nagyobb és nagyobb a hasam,már nem dolgoztam de az utolsó hónapban mikor Nick dolgozott én is bementem a laborba,mert bármelyik pillanatban megindulhat a szülés. Egyik ilyen alkalommal éppen kávét főztem a pihenőbe mikor Cath és Greg beléptem a szobába csak azt látták,hogy a hasamhoz kapok.
-Nicky jól vagy?-kérdezte Cath.
-Azt hiszem itt az idő!Hol van Nick?-kérdeztem. kétségbeesetten.
-Éppen egy helyszínre indul,Greg rohanj a garázsba még utolérheted.
Rettentően féltem,Cat segített leülni és nyugtatni kezdett.Pár perc múlva Nick mint egy őrült rohant hozzánk.
-Kicsim jól vagy?Indulni kell!-láttam rajtuk,hogy nagyon ideges.
Elindultunka kórházba,ott megvizsgáltak és közölték,hogy van még pár órám a szülésig.5 órán át vajúdtam,majd áttoltak a szülőszobába. Nick végig velem volt bíztatott és fogta a kezemet.A szülés hamar lezajlott és megszületett az egészséges kisfiúnk aki az Andres Nickholas Stokes nevet kapta.Miután visszavittek a kórterembe sorra érkeztek a barátok gratulálni. Nagyon nagyon boldog voltam a kisfiam és a férjem társaságában.
Miután lejárt a látogatási idő és Nick kikísérte a többieket,egyedül maradtam a fiammal,
a karjaim között. Néztem milyen gyönyörű,el sem bírtam képzelni,hogy milyen lenne,egyedül
New Yorkban. Nick visszatért megcsókolt és csak annyit mondott.
-Köszönöm!
Értetlenül néztem rá,majd megkérdeztem
-Mit?
-Hát őt!
Majd a fiúnkra nézett.
-Azt,hiszem Andresnek tartozunk köszönettel,mert ha nem fogan meg azon az éjszakán,talán most nem lennék Mrs. Stokes!
-Igazad van szerelmem! Átvehetem?
-Hát persze!
Oda adtam a kezébe a fiát. Csak néztem őket és sírni kezdtem.
-Mi a baj?
-Semmi ezek öröm könnyek. -mosolyogtam.
-Jut eszembe,felhívtad már a szüleidet?
-Ó teljesen kiment a fejemből,gyere kicsim visszaadlak anyának,én meg felhívom a nagyit.
Vissza adta a fiúnkat majd kiment a folyósora telefonálni. Pár perc múlva tért vissza.
-Na?-kérdeztem
-A legközelebbi géppel jönnek,anya teljesen lázban van. hogy az egyetlen fia apa lett. Ahhoz már hozzá van szokva,hogy a nővéreim sorra lesznek anyák,de ezt még szoknia kell.
Épp,hogy befejezte a mondatot,a doki lépett be az ajtón.
-Hogy vagytok?
-Remekül!
-Azért jöttem,mert eljött a szoptatás ideje,valamint,hogyha minden jól megy holnap után hazamehettek.
-Ez nagyszerű!-mondtam
-Kicsim,még eteted Andrest magadra hagyunk!
-Oké!
Szerencsére minden jól ment,így harmadnap
hazamehettünk. Eléggé nehéz volt az első hét,mivel Andres 2-3 óránként kelt fel. De utána belerázodtunk. Én pedig kezdtem szülés utáni depresszióba esni.
AJÁNLOM AZ OLDALT
