>> 7. fejezet

Sajnálom Már 1 hónapja,hogy New Yorkba vagyok.Egész jól érzem magam,a reggeli rosszulléteket leszámítva. Éppen a munkahelyemre tartottam gyalog,és azért gyalog mivel Stella már korábban elment taxit fogni a csúcsforgalomba meg egyenesen képtelenség. Már egy ideje,úgy éreztem mintha valaki követne,megfordultam és majd elájultam Nick áll velem szembe. -Nick,mit keresel itt? -Téged!Azért jöttem,hogy megtudjam az igazat! -Milyen igazat? -Gil elmondta,hogy miért jöttél ide.Jogom van tudni,hogy tényleg terhes vagy-e!És,hogyha igen miért titkoldat el! -Most mennem kell!-teljesen összezavarodtam elindultam a túloldalra,ekkor éles fékcsigorgást hallodtam,és a legszörnyűbb dolgot láttam,ott feküdt Nick a kocsi előtt. Gyorsan odarohandtam kitapintottam a pulzusát,szerencsére életben van a mentőket már hívták.Gyorsan kiértek majd megjelent Mac és Flack. Én Nickel tartottam a kórházba. Már vagy egy órája várakoztam mikor odajöttek hozzám Tylorák. -Nicky!Eltudnád,mondani,hogy mi történt?-kérdezte Falck Elindultam dolgozni,éreztem,hogy valaki követ megfordultam Nick volt az.Elmondta,hogy azért jött utánnam mert megakarja tudni az igazat. -Milyen igazat?-kérdezte -Azt.hogy tényleg terhes vagyok-e,d nem válaszoltam rá,csak tovább mentem,majd meghallottam a fékcsígorgását,és csak azt láttam hogy ott fekszik és eszméletlen. -Értem,köszi! -És te hogy vagy?-kérdezezte MAc -Jól!Vagyis dehogy is,most jöttem rá,hogy szeretem tiszta szívemből és félek,hogy elveszítem,és sohasem mondthatom már el neki. -Minden rendben lesz!Ne félj! Ekkor lépett oda hozzán az orvos. -Nick Stokes hozzátartozói? -Igen-feleltem. -Nos a barátjuk eléggé csúnya de nem olyan komoly sérüléseket szenvedett,ami engem igazán zavaraz hogy még mindig eszméletlen nagy a valószínűsége,hogy kómába esett. -Bemehetek hozzá? -Persze hölgyem!Bár mint emlitettem nincs magánál! Mikor beléptem a kórterembe sírni kezdtem.Nem tudtam,hogy mit csináljak csak odaültem az ágyához és megfogtam a kezét és csak írtam.Majd elbóbiskoltam,majd elaludtam.Arra ébredtem fel.hogy mindenem salyog,rádöbbente,hogy az egész éjszakát itt töltöttem.Még mindig eszméletlen semmi változás nem volt.Elhatároztam,hogy elmondok neki mindent,talán ez az utolsó lehetőség rá! -Nick!annyira sajnálom,hogy így alakult,hogy nem álltam aznap eléd,mikor megtudta,hogy állapotos vagyok.De féltem,féltem,hogy megint elveszítem a babát mint annakidején,annyira sajnálom,hogy nem mondtam el,hogy szeretlek!Mát akkor szeretelek mikor elraboltak téged!És én tétleünl járkáltam,és nem tudtam mit csinálni.nem bírtam folytatnimert sírni kezdtem.Ekkor megszoritotta a kezem. -Nick!Hallasz? Megint szorítás. Gyorsan az orvosért menntem.Megvizsgálta és közölte,hogy javul.Szerencsére nagyin erő így délután mikro bementem hozzá legnagyobb meglepetésemre már ébren volt. -Istenem!mondtam majd odamentem hozzá ésmegcsókoltam.Miután befejeződött a csók annyit mondott. -Mindent hallotam,és én is szeretlek. -Szóval igaz,hogy apa leszek? Válasz helyett elkezdtem matatni a táskmba és a kezébe nyomtam az ultrahangképet. Könny csillogott a szemében.A világ legboldogabb emberének éreztem magam.

 <-vissza