Már 3 hét telt el,hogy együtt voltam vele. Már párnapja rosszullétek gyötörtek,de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.
Éppen egy utcai lövöldözés helyszínén dolgoztam Rickel és Stokessal mikor hirtelen minden elsötétült.
Arra ébredtem fel,hogy valaki szólongat.
-Héj! Kislány jól vagy?-kérdezte Warrick,aki mindig így szólitott.
-Mi történt?-kérdeztem.
-Elájultál!-felelte Stokes.
-A legjobb lenne ha hazamennél,majd mi befejezzük Nickel a munkát.
-Semmi gond,csak leesett a vércukrom. -hazudtam és közben nagyon aggódtam mert nagyon ismerősek voltak a tünetek.
-Azt hiszem mégis hazamegyek!
-Rendben!
Elköszöntem tőlük,és hazamentem,otthon elkezdtem számolni,hogy mikor is kellene megjönnie és rájöttem hogy késik,így beültem a kocsimba és a klinika felé vettem az utamat.
A klinikán volt egy ismerősőm így hamar sorra kerültem.
-Szia Nicky!-köszönt Raachel. - Mi a gond?
-Hello Rach! Már napok óra rosszul vagyok és késik is,azt hiszem, hogy terhes vagyok!
-Akkor csinálunk gyorsan egy ultrahangképet.
Felfeküdtem az ágyra majd felkente a zselét hamar és pár perc múlva megszólalt.
-Igen-igen, már látom is egy 3 hetes egészséges magzat! Gratulálok!-mosolyogott rám.
Én nem mosolyogtam, hanem kétségbeesetten néztem rá.