|
11. fejezet
Egy hét telt el, amióta Tony-t magamhoz vettem, hogy ápolgassam, amíg felgyógyul. Sokkal jobban megismertem őt, és miután sikerült ráköteleznem a pihenő életmódra keresztbehúztam a tervét. De ahogy láttam, nem bánta meg, mivel sokkal jobban megismerhettük egymást. Elmondtam neki, hogy nem szeretném elsietni a dolgokat, ahogy, visszaemlékeztem, hogyan jöttem össze Ryan-nel...
...Egy hideg esős nap volt Miami-ban, ritka volt az ilyen időjárás, de ilyen az én szerencsém. Az első napom a napfény városában, és természetesen szakad az eső, és majd meg lehet fagyni. Kiszálltam a taxiból a lakásom előtt, amit egy volt barátom hagyott rám, és abban a percben eláztam. Időm se volt kinyitni az esernyőmet, már csurom víz volt mindenem, ráadásnak a taxis is lefröcskölt ahogy elhajtott.
- Köszönöm! -kiabáltam a taxis után, majd megpróbáltam felegyensúlyozni a csúszós lépcsőn a bőröndjeimmel, de az egyik kicsúszott a kezemből és végigbukdácsolva a lépcsőkön nagyot koppant az aszfalton.
- Remek, még ez is. -morogtam félhangosan. Persze ilyenkor Miami utcái is teljesen kihaltak voltak, ezek a Florida-i emberek csak a napsütést bírják. Leraktam a táskáimat és lementem a legurult bőröndért. Szerencsére nem nyílt ki, így legalább a benne lévő ruháim szárazok maradtak. Ekkor fékezett le előttem egy homokszínű Hummer, Miami Dade Police Department felirattal az oldalán, melyet még nagyobb betűkkel a Crime Scene Investigation szó tarkított. Legalább egy kolléga is előkerült. Felemeltem a bőröndömet, és amikor kiszállt a kolléga a kocsiból a szívem kihagyott egy dobbanást. Percekig csak álltunk az esőben és néztük egymást...
Hát így ismertem meg Ryan-t, és innen indult a kalandos történetünk, melynek tragikus vége lett 5 éve. De vissza a jelenbe, Tony-hoz és Washington-hoz. Az elmúlt héten sokat dolgoztam itthonról, McGee-nek segítettem különböző nyomozásokban. Tony pedig talált egy könyvet, amiről azt sem tudtam, hogy meg van nekünk, és azt kezdte olvasni. Hogy mi is az a könyv? Valószínűleg többen is olvastátok már. Dan Brown: Az Elveszett Jelkép. Tony meg volt őrülve az ilyen könyvekért és történetekért, a filmekről pedig már ne is beszéljünk. Az Elveszett Jelkép könyv Washington-ban játszódik, a szereplői hihetetlen kalandokon mennek keresztül, hogy különböző ősrégi titkokat fejtsenek meg. Tony valahol a könyv vége felé járhatott már, amikor kijött a konyhába a könyvvel a kezébe és leült mellém az asztalhoz.
- Szerinted Langdon és Katherine összejönnek a végén?
Ránéztem. Őszintén? Fogalmam sem volt, hogy miről beszélt. Látta, hogy összezavart
- A könyv két főszereplője, Robert Langdon, a Harvard egyetem szimbólumkutató professzora és Katherine Solomon, akinek a bátyja neves szabadkőműves.
- Te jó ég Tony, te mit olvasol? -kérdeztem nevetve. Igazából engem is érdekelt a téma, de a munka miatt nem volt időm olvasni, Tony viszont éjjel-nappal olvasta a könyvet, szinte minden sort kívülről tudott.
- Azt hiszem, hogy el kell olvasnom a Da Vinci-kód és az Angyalok és Démonok könyvét is ennek a fickónak. Remekül ír.
- Jól van, ha gondolod megkapod tőlem, csak bújj vissza az ágyba, még mindig pihenő üzemmódban vagy.
- Ez nem ér. Már úgy lenne kedvem sétálni...elmenni megnézni a Capitoliumot... -kezdte, és miközben fordult vissza a hálószobába láttam, hogy a könyv hátsó borítóján a Capitolium képe díszeleg.
- És mást nem szeretnél megnézni? -kérdeztem nevetve.
- Most hogy így kérdezed... -kezdte, de nem figyeltem rá, mert csörgött a telefonom. Ránéztem a telefonom kijelzőjére, amin most Gibbs neve villogott. Gyorsan felvettem a telefont, azt remélve, hogy valami fontos ügy miatt keres.
- Mondd, főnök!
- Sara, azonnal be kell jönnöd, hozd Tony-t is, nem érdekel, hogy, hogy van, mindenkinek be kell jönnie. -hallottam Ziva hangját. Miért hívna Ziva Gibbs mobiljáról? Lehet, hogy történt valami Gibbs-szel?
- Máris ott vagyunk, Ziva. -mondtam, majd letettem a telefont és bementem a hálóba. Tony még mindig olvasta a könyvet.
- Indulnunk kell, könyvmoly. Vészhelyzet van. Ziva Gibbs telefonjáról hívott.
- Mi?? Ahhoz a telefonhoz még én sem nyúlhatok! -pattant föl Tony az ágyból, de túl gyorsan kelt fel, így megszédült és én gyorsan elkaptam.
- Azért ennyire nem kell sietni. -mosolyogtam, mire kaptam egy apró csókot. Sikeresen egyedül felöltözött, amíg én is magamra kaptam a szokásos farmer és kosztüm felső összeállításomat, majd együtt indultunk a Hummer felé. Én vezettem, 10 perc múlva már a „főhadiszálláson” találkoztunk a többiekkel, Gibbs azonban sehol sem volt. Ziva állt az asztalánál, én pedig kérdő tekintettel fordultam hozzá.
- Mi az, ami ennyire fontos? -de amikor kimondtam, nem úgy hangzott a kérdés, mint ahogy azt a fejemben elterveztem.
- És hol van Gibbs? -kérdezte helyettem Tony.
- Csak nem megzavartunk valamit? -hallottuk Abby hangját a hátunk mögül.
- Történetesen nem. -mosolygott rá Tony, majd Ziva belefogott a magyarázásba.
- Gibbs most gyanúsított, egy tengerészhadnagy meggyilkolásának ügyében. Az áldozat John Sayen hadnagy, Gibbs régi társa, szintén mesterlövész volt.
Miközben Ziva magyarázott megjelentek a helyszíni képek a plazma TV-n.
- Az ügyet nem kaphatjuk meg, mert Gibbs gyanúsított. -mondta McGee, miközben pötyögött valamit a gépén- De nem is az NCIS foglalkozik az üggyel, hanem az FBI.
- Az FBI? - kérdezte meglepve Tony.
- Csak nem Fornell? -kérdeztem, miközben McGee mögé léptem, hogy lássam, hogy min dolgozik.
- Nem Fornell, valaki más... egy pillanat... Thomas, Thomas Trent.
- Soha nem hallottam róla. -néztem föl Ziva-ra majd Tony-ra.
- Azért mert eddig Irakban dolgozott. -mondta McGee, ahogy megnyitotta az ügynök aktáját- Nem tűnik veszélyesnek.
- Egy FBI ügynököt sosem szabad alábecsülni, zöldfülű. -mondta Tony.
Beszélni akartam Gibbs-szel, ő volt az, aki javasolta, hogy hozzájuk kerüljek és ne egy teljesen új csapatba. A szárnyai alá vett, apaként viselkedett velem, segített beilleszkedni, bár a maga módján, de tökéletes főnök volt. Tudtam, hogy Gibbs kiesik az NCIS-ből, akkor Tony lenne az új főnök. Nem mintha sajnáltam volna tőle a főnöki pozíciót, de úgy éreztem, hogy túl gyerekesen viselkedik ahhoz, hogy főnök legyen. Nem azt szerettem volna, hogyha én kapnám meg az állást, hiszen ők voltak a rangidős ügynökök. Ziva se lenne túl tökéletes, mert bárkinek azonnal nekiesne, McGee pedig mindent elektronikai úton közelítene meg. Ezért volt Gibbs a tökéletes főnök. Ő mindent a maga különös, néha egy kicsit kegyetlen módján csinált.
- Ezek szerint Gibbs most az FBI-nál van?
- Szerintem igen, azért tudtalak a telefonjáról hívni, mert ezen keresztül üzent nekünk is. -mondta Ziva.
- És azt üzente, hogy az FBI-nál van? -kérdezte Tony.
McGee pötyögött valamit a gépen, majd megjelent egy rövid, de első látásra titkosított üzenet. Tony átfutotta, majd mérgesen Ziva-hoz fordult.
- Mit is üzent ezzel Gibbs?
- Annyit sikerült megfejtenem, hogy bajban van...
- Igen, mert nem ismered Gibbs jeleit! -förmedt rá Tony- Pontosabban nem tanultad meg őket!
Meglepődtem azon, hogy Tony ennyire kiborult.
- Mi folyik itt? -kérdeztem közelebb lépve Tony-hoz- Mit üzent ezzel Gibbs?
- Azt, hogy vadásznak a csapatra! Őt elfogta az FBI, de mi még veszélyben vagyunk.
Ez hihetetlen volt. Mintha megint Miami-ban lettem volna...mintha megint minden kezdődött volna elölről. Most már komolyan hittem, hogy nem a sors űz velem tréfát, éreztem, hogy van valaki a dolgok mögött. Egyszerűen nem lehetett, hogy az összes szörnyűség csupán a véletlen műve legyen. Most azonban nem volt időm, hogy végiggondoljam, hogy ki akarna ártani nekem, azt kellett megtalálnom, aki a csapatra vadászott. Reméltem, hogy a 2 személy egy és ugyanaz az ember lesz. Azt, aki ártani akart nekünk Doki boncasztalán akartam látni. Ha egy NCIS nyomozócsoportra vadászni kezdenek, ott mindig rengeteg a lehetséges gyanúsított. Mindenki, akit valaha is lecsukattunk, illetve azok rokonai is. Ez akár több ezer embert is jelenthetett. Arra pedig végképp nem volt időnk, hogy mindenkit újra leellenőrizzünk, vagy kihallgassunk. Nem. Kezdtünk kifutni az időből, és láttam már, hogy mi a vége, ha valaki vadászik a csapatomra. Az, hogy valaki meghal közülünk. Általában valaki hozzám közel álló, és jelenleg Tony állt a legközelebb hozzám. Nem engedhettem, hogy bántódássa essen, tudtam, hogy azt nem élném túl. Mintha egy pillanatra elnyelt volna az űr, a gondolataim cikáztak a fejemben.
- Sara? -hallottam Tony hangját, mely végül kizökkentett a gondolataimból.
- Mi az? -kérdeztem vissza gyorsan.
- Minden oké? -kérdezte McGee.
- Persze...csak elgondolkodtam...van már valami tervünk?
- Ki akarjuk hozni Gibbs-t az FBI-tól...nélküle meg vagyunk lőve. -mondta Ziva. Úgy éreztem azonban, hogy Tony már kitalált valamit, láttam a gondolkodást az arcán.
- Nem hozzuk ki Gibbs-t, ha kihoznánk azzal...
- Őt is csak veszélybe sodornánk. -fejeztem be DiNozzo mondatát, aki erre csak bólintott.
- És akkor mit csináljunk Tony? -kérdezte McGee.
- Csapdát állítunk, DiNozzo módra. -mosolygott Tony sejtelmesen. Meg kell mondanom, fogalmam sem volt, hogy mire gondolt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
