>> 18. fejezet

Pelenk�z�s   Az elk�vetkez� n�h�ny nap gyorsan eltelt �s hazamehett�nk. A sz�leim �s Ryan sz�lei is megl�togattak, m�g Charlie-�k is ben�ztek. - Cica... –mondta Ryan. - Hmm? - Semmi, csak �gy szeretem ezt kimondani. –vigyorgott. - Bolond vagy. - Nem sz�m�t. –puszilt meg.   Lassan teltek a napok �s Ryan eg�sz j�l belej�tt az apas�gba. J�, pelenk�z�skor mindig valami s�rg�s dolga akadt, de az�rt a nagyj�t, m�r megcsin�lta. Horatio j� keresztap�hoz h�ven el�g gyakran megl�togatott minket, vagy ha nem b�rt, legal�bb �dv�zlet�t k�ldte Ryannel a laborb�l. Calleigh egyre t�bbet volt n�lunk �s pr�b�lt mindent eltanulni, hogy mire odaker�l, ne b�n�zzon. - Hogy vagytok? - Nagyon j�l. Ryan egyre ink�bb kezd beleszokni. - Akkor j�. Furcsa �t ebben a szerepben l�tni. Amikor m�g nem dolgozt�l itt, minden nap m�sik n�vel volt �s ide-oda csapongott. Rengeteg dologba belem�szott, vegy�k p�ld�nak az oroszokat… De miut�n felbukkant�l, sz� szerint l�that� v�ltoz�son ment kereszt�l. Komolyodott egy keveset �s kicsit tart�zkod�bb lett, de ami a legfurcs�bb egyetlen n�re sem n�zett r�, rajtad k�v�l. - Ezt �r�mmel hallom. �s Eric? �, hogy viseli? - H�t, tiszt�ra be van g�z�lve. Egyfolyt�ban csak a kicsir�l besz�l, meg hogy majd egy�tt oldj�k meg az �gyeket. - Sz�val, m�r most tudja, hogy helysz�nel� lesz? - Bizony�m. Ja �s m�g egy h�r… - Na? - Kisfi�. - Biztos? –kerekedtek el a szemeim. - Igen, Eric majd kiugrott a b�r�b�l, amikor megtudta. Azt mondta, id�zem: „Legal�bb lesz kivel s�r�zn�m.” T�nyleg bekattant. - nevetett Calleigh. - Nevet tudtok m�r? - H�t… igaz�b�l vannak elk�pzel�sek, de ami mind a kett�nknek nagyon tetszik az a Luis. - Luis Delko. Nagyon j� szerintem. - Szerint�nk is. - Am… Calleigh. Tudod, hogy minden id�nket Jess-el t�lten�nk, de ma megk�rhetn�lek arra, hogy vigy�zz r�? - Sz�vesen, de mi�rt? - Szeretn�k kicsit kettesben lenni Ryannel… - Ohh, �rtelek. Persze, figyelek r�. –�pp v�gsz�ra fels�rt a kis dr�ga. - Megyek, felveszem. –�lltam fel a kanap�r�l. A babaszob�ba mentem �s kivettem a kis�gyb�l. - Szia, kicsik�m. Nincs semmi baj, itt van anya, ne s�rj. –nyugtattam meg, amire elmosolyodott �s abba hagyta a s�r�st. Csak n�ztem azokat a gy�ny�r� szemeket, tiszt�ra, mint az apj��. Vid�man csillogott a z�ld szemp�r. - Gina, megj�tt Ryan. Akkor elviszem a picit, ok�? - Nem kell. Mi megy�nk el. Nem maradunk sok�ig, szerintem �jf�lre itthon lesz�nk. K�sz�n�m, hogy vigy�zol r�. - Semmis�g. �rezz�tek j�l magatokat. - Sz�vem, megj�ttem. –vette le a zak�j�t, de meg�ll�tottam. - Veheted is vissza. - Hov� megy�nk? Mi lesz Jess-el? - Calleigh vigy�z r�. �s majd megtudod. –mosolyogva elment�nk az egyik sz�llod�hoz, amit m�r reggel lefoglaltam. Az �tterm�ben megvacsor�ztunk �s ut�na, mint a r�gi sz�p id�kben kihaszn�ltuk az �gyat. Szerintem az eg�sz szint ki�r�lt a hangoskod�sunkt�l.   Amikor haza�rt�nk, Calleigh m�g fenn volt.  Elk�sz�nt �s hazament. Bement�nk Jess szob�j�ba �s csak gy�ny�rk�dt�nk benne, ahogy �desen aludt. - Csod�latos ez az eg�sz. Enn�l t�bbet k�v�nni nem lehetne. –suttogta Ryan, amikor kij�tt�nk a szob�b�l �s le�lt�nk a kanap�ra. - Igazad van. Nem gondoltam volna m�g 2 �s f�l �ve, hogy ez lesz bel�l�nk. - �n rem�ltem. Amikor megl�ttak tudtam. –b�jtam oda hozz�, j� szorosan tartott a karjaiban. - Igen? –n�ztem r�. - Gina, nagyon szeretlek �s veled akarom le�lni az �letem. –cs�kolt meg szenved�lyesen. - �n is, szeretlek Ryan. –mondtam �s ism�t cs�kban forrtunk �ssze.   *Folytat�sa k�ts�ges!*

 <-vissza