>> 17. fejezet

7 h�nap m�lva   Az elm�lt n�h�ny h�napban �ri�sit n�tt a hasam �s k�zben berendezt�k a gyerekszob�t. Ryannel a kapcsolatunk m�g enn�l is (ha m�g lehet) jobban elm�ly�lt. Szerencs�re Kimberly nem zavart t�bb vizet, hi�ba pr�b�lkozott Ryan mindig �gyesen ler�zta.   - Horatio! –kicsit megk�nnyebb�ltem, amikor megl�ttam a f�n�k�m. - Mondd, Gina. - Ryan hol van? - Helysz�nen. - Nem �rem el a mobilj�n. - Szerintem a kocsiban hagyta, de mi olyan s�rg�s? - Rettent�en f�j a derekam. - �rtem, bevigyelek a k�rh�zba? - Igen, az j� lenne, de �r�ln�k, ha Mr. Wolfe-t is el lehetne �rni ilyenkor. - Gyere. –lement�nk, ami nekem el�g neh�zkes volt, mert m�r nagyon f�jt mindenem. A k�rh�zba �rve felh�vtam Calleight, de kider�lt, hogy nem �, hanem Eric ment ki a helysz�nre. - Ez �ri�si… - Bemenjek addig hozz�d? - Annak �r�ln�k. –am�g Calleigh be�rt, kaptam egy k�rtermet �s �t�lt�ztem. Be kellett fek�dn�m. - Szia. –mondta Calleigh. - Szia, hol van az az okostoj�s? - �ton. Eric-et el�rtem telefonon, nem sok�ra itt lesznek. - Na, v�gre valami j� h�r. - Hogy vagy? - Idegesen… - Ne agg�dj… - De f�lek. Ennyire m�g tal�n sosem. - Nincs mit�l. Gondolj arra, hogy nem sok�ra a karodban tarthatod a kisl�nyod. - Igazad van. M�r nagyon v�rom. - Na, amint l�tom meg�rkezett az apuka. –mondta Calleigh, amire �n is az ablakra n�ztem, Ryan ott �llt �s Ericcel besz�lt. - Itt hagylak �s sz�lok neki, hogy bej�het. –�llta fel Calleigh �s mosolyogva t�vozott. - Cica… - j�tt be Ryan. - Szia. - �gy sajn�lom, de lemer�ltem �s… - Nem sz�m�t, a l�nyeg, hogy most itt vagy �s AUU…! –nagyot g�rcs�lt a hasam. - Minden rendben? –l�ttam rajta, hogy agg�dik. - Igen, ez m�r csak rosszabb lesz. –mosolyogtam, mert tudtam, hogy nem sok�ra s�r�s�dni fognak a f�j�sok.   �gy is lett. Ryan v�gig velem volt, �s p�r �ra m�lva m�r a kezembe fogtam az �n egyetlen kicsik�m. - Annyira gy�ny�r�. –mosolygott Ryan. - Igen. Mint egy kis angyal. - Tiszta anyja. - De rem�lem a szemeit t�led �r�k�lte. S�t, biztos vagyok benne. - Szerintem valakik m�r nagyon v�rj�k, hogy megn�zhess�k. –b�k�tt Ryan a fej�vel az ablak ir�ny�ba. Odaadtam neki Jessic�t �s beh�vtuk a t�bbieket. - De aranyos… - mondta Calleigh. –Megfoghatom? –erre Ryan elmosolyodott �s a kez�be adta. - Nek�nk mikor lesz ilyen�nk? –k�rdezte Eric, amire Calleigh f�lig elv�r�s�d�tt. - H�t…azaz igazs�g, hogy nem sok�ra. - Micsoda? Mikor akart�l sz�lni? –vigyorgott Delko �s megcs�kolta Calt. - Gondoltam, ha biztos lesz, de ma m�r megbizonyosodtam r�la. Voltam orvosn�l �s… - mind a ketten csak vigyorogtak. - Gratul�lunk. –�lelt meg Horatio. - K�szi. - Rem�lhet�leg az anyj�ra �t�tt. –mondta Natalia, mik�zben � is megsimogatta a picit.  - Mi�rt? Mi baj van az �n g�njeimmel? - Seeeeemmiiii Wolfe, semmi. –mondta Frank. - Ezt megjegyeztem sr�cok, megjegyeztem! –nevett�nk. - Horatio! –k�sz�r�ltem meg a torkom. - ? –n�zett r�m, mik�zben Ryan oda �lt mell�m �s Jessica pedig Horatio kez�be ker�lt. - Szeretn�nk, ha te lenn�l Jess keresztapja. –mondtam. - Persze, megtiszteltet�s. –mosolygott. - Tess�k. –kaptam vissza v�gre a kis t�nd�rt. - Biztos f�radtak vagytok. –mondta Frank. - H�t… eg�sz j�l �rzem magam, de t�nyleg elf�radtam. - Akkor itt hagyunk. Holnap ben�z�nk. J� �jszak�t. –k�sz�ntek el egyes�vel, azt�n becsukt�k az ajt�t. - Meddig kell itt maradnunk? –k�rdeztem Ryant. - Szerintem a h�ten. - Neeem… �n addig nem b�rom ki itt bez�rva. - Pedig musz�j leszel. Ne agg�dj, �n is v�gig itt maradok veletek. - Akkor valamivel k�nnyebb lesz. –mondtam �s elnyomtam egy �s�t�st. - Aludj csak. –mosolygott �s �tvette Jessic�t. �n pedig figyeltem �ket, hogy Ryan milyen csillog� szemekkel n�zi, hogy mennyire szereti. V�g�l siker�lt elaludnom.

 <-vissza