>> 16. fejezet

Az új lány   - Ki vagyok? –ölelt meg valaki szorosan hátulról. - Csak nem a férjem? –nevettem és megfordultam, hogy megcsókolhassam. - Mehetünk? - Igen, persze. –fogott át a karjával és az autó felé indultunk. - Hallom sikerült lezárni a Cooper ügyet. - Le bizony. - Szerinted jön még valami? - Ezt hogy érted? –kérdeztem, amikor odaértünk az autóhoz. - Hát… amióta együtt vagyunk, nem tudom hányszor voltunk kórházban felváltva, hányszor akartak elrabolni, kinyírni, érted? - Igen. Értem mire gondolsz, de szerintem most már csak egy valaki fog jönni. –mutattam a már lassan gömbölyödő pocakomra. - Remélem is. Kocsiba ültünk és a kórházba mentünk. Nem nagyon szerettük ezt a helyet, de most végre boldog dolog miatt jöttünk ide. - Várni kell? –kérdezte, amikor a recepcióhoz értünk. - Nem. Be vagyok jelentkezve. - Akkor nyomás. –mosolygott. Megkerestük a vizsgálót és bementünk. - Jó napot. –köszönt a doktornő. - Jó napot. - Ide feküdjön föl. –mutatott az ágyra. Én úgy tettem, ahogy mondta. Felhúzta a pólómat és bekente a hasam valami zselével. Nagyon hideg volt és csikizett a gép, amit utána rárakott. Elkezdte óvatosan, körkörös mozdulatokkal mozgatni rajta. - Látja? –mutatta, főleg Ryannek a kijelzőt. - Igen. - Ahogy látom nincs semmiféle elváltozás. Teljesen egészséges és most már 100%, hogy lány. - Ez jó hír. - Megszabad kérdeznem, hogy találtak-e már nevet? - Nem, még nem. –mondta Ryan, amíg én letöröltem a hasam és lehúztam a pólóm. - Nos, a papírokat lenn odaadják. Viszont látásra. - Viszlát. –köszöntünk el. Kifelé menet oda is adták a papírokat, amin tényleg nem volt semmi gond, szerencsére. Hazamentünk. - Az első olyan nap az esküvőnk óta, amikor egyedül lehetünk. –mondta, amikor lepakoltunk az előszobában. - Igen, de nem az utolsó. –bementünk a nappaliba és leültünk a kanapéra. Beszélgettünk erről-arról és szóba került a kicsi. - Mi legyen a neve? –kérdeztem. - Uhh… jó kérdés. Te mit szeretnél? - Hát… tetszik az Alison, Ashley, Bianca. Neked? - Nekem a Caren, a Kristine és a Jessica. –mondta kis gondolkodás után. - Jessica… hmm… Jessica Wolfe. Nagyon jól hangzik. - Szerintem is. Akkor? Egyetértünk? - Igen. –mondtam mosolyogva.   Másnap én délutános voltam, így sokáig aludhattam. Csak későn mentem be a laborba, ahol rögtön belefutottam Horatioba. - Gina, találkoztál már Kimberlyvel? - Nem, ő ki? - Az új laborosunk. Fiatal lány, a neve Kimberly Williams. - Értem, megyek ismerkedni. –mondtam és vidáman a DNS labor felé indultam. Amikor oda értem kicsit meghökkentett a látvány. Ryannel volt benn, a lány fenn ült az asztalon és flörtölt vele. - Sziasztok. –mondtam kicsit bosszúsan. - Áh! –mosolygott Ryan és megölelt. –Minden rendben? –súgta a fülembe. - Igen. –súgtam vissza, de le nem vettem a szemem a lányról. - Ő kicsoda? –kérdezte. - A feleségem. –mondta Ryan nyomatékosan, amitől muszáj volt elmosolyodnom. - Ginetta Wolfe. –fogtam vele kezet. - Kimberly Williams. –mutatkozott be. - Hogy tetszik a labor? - Mindenki nagyon kedves. Ryan bemutatott a többieknek és Horatio is nagyon figyelmes. - Igen, mindig az. Üdv itt és remélem jól megleszünk. - Én is. –mondta, miközben Ryan-t pásztázta, aki még mindig engem ölelt. - Én végeztem kicsim. Megvárjalak? –fordult Ryan felém. - Ahogy gondolod. Szerintem majd otthon találkozunk. - Okés, szia Cica. –adott egy puszit. –Szia Kimberly. - Szia. –mondtuk, szinte egyszerre. Megvártam, amíg befordul a folyosón és csak utána fordítottam vissza a fejem. - Nagyon szerencsés vagy… - mondta. - Tudom. –mosolyogtam. - Mióta vagytok együtt? - Lassan több mint 2 éve. - És máris elvett feleségül? –hökkent meg. - Igen, tudod ez amolyan „Szerelem első látásra” volt. Úgy kezdtem, mint te, aztán a többi jött magától. De figyelmeztetlek, akkor még facér volt. - Értem. Mennyit jósolsz magatoknak? - Ez meg hogy érted? –erre a kérdésre kicsit felkaptam a vizet. - Szerinted meddig lesztek együtt? - Hát… lássuk csak… úgy egy örökkévalóságig? - Nem hiszem, az ilyen gyors házasságok hamar tönkremennek. - Igen, de tudod a mi kapcsolatunk megélt már egy s mást. –mondtam kicsit fanyalogva. - De… - Figyelj. Ne akarok veled az első napodon összeveszni, főleg nem a férjemen. Látod ezt? –mutattam fel a gyűrűmet. –Ez ezt jelenti, hogy Ryan Wolfe az enyém. Ha menni akarna, nem tartóztatnám, de láttad, alig várja már, hogy végre apa lehessen és… - Szóval terhes is vagy… nehezen fogod egyedül felnevelni, mert nem láttad, hogy nézett rám. - Szerintem húzd meg magad. –fenyegettem, mert már nagyon kihozott a sodromból. - Majd meglátjuk… - mondta, amire nem bírtam tovább nézni, egy szemforgatással válaszoltam neki és ott hagytam. Nagyon, sőt rettentő unszimpatikus volt ez a nő. Amikor végeztem a laborban, haza mentem. Ryan a kanapén fekve tv-zett. - Szia. –mosolygott vidáman. - Szia. –mondtam. - Miért vagy ilyen durcás? –ült föl. - Semmi bajom, csak sok volt a mai nap. - Volt már ennél hosszabb is és akkor sem volt semmi bajod. Hagy halljam. –húzott az ölébe. - Nincs semmi gond… - Na… - nézett rám kiskutya szemekkel. - Kérdezd a kis barátnődet. –bukott kis végül belőlem. - Kire gondolsz? –lepődött meg. - Kimberly Williams. Miért van több is? - Az új lány, mi van vele? - Inkább veletek. Mit a véleményed róla, mint nőről? - Mint nőről? Ezt meg, hogy értsem? - Ahogy kérdezem. Mit gondolsz róla? - Egész csinos, meg kedvesnek tűnik, de miért? - Ezért. –mutattam neki a gyűrűmet. - Tényleg nem értelek. - Kitalálta, hogy egyedül fogom felnevelni a gyerekemet, meg, hogy nagyon hamar el fogunk válni, mert ott hagysz majd érte… - Ne butáskodj! Ez a csaj nem komplett, ha azt hiszi bármi közünk is lesz egymáshoz. - Pedig azt hiszi… - Akkor megnyugtatlak, hogy még mindig tetőtől-talpig beléd vagyok esve és nincs szándékomban ezt eldobni. - Akkor jó. –fogtam a kezeim közé az arcát, amire óvatosan megcsókolt.

 <-vissza