>> 15. fejezet

Ügy lezárva   Délután a laborban nem találtak semmiféle lőpornyomot Ryan-en és tisztáztuk, mert kiderült, hogy az esküvő előtt lőtték le, amikor Ryan Ericcel volt. Senkinek nem volt tippje, hogy ki és miért tehette, de Natalia nagyon magába fordult és senkivel sem beszélt. Semmilyen nyomra nem bukkantunk, de ebből rájöttünk, hogy az elkövető jártas a nyomozásokban és a kémiában is. A gyilkos fegyverre sem leltünk sehol. Már a labor összes dolgozóját kihallgattuk, amikor Natalia került sorra.  - Miss Boa Vista. –kezdte Horatio. - Nem tudok semmit Dan haláláról, csak amennyit fél füllel hallottam. Viszont… - Igen? - Az esküvő előtt, amikor…nos, amikor szakítottunk. Elment valahová, azt mondta, hogy dolga van. - Nálam járt. –szóltam bele a kihallgatásba. - Utána hová ment? –kérdezte Horatio, nekem intézve a kérdést. - Nem tudom. Azt mondta, hogy nem jön el az esküvőre és, hogy sajnálja. Mást nem mondott. - Rendben. Akkor volt még valakivel bizalmasabb kapcsolata a laborban? - Hát… csak velem. Meg azt hiszem… Valeraval randizott 1x-2x, de amikor összejöttünk Maxine nagyon nem örült neki. - Azt mondod, hogy Valera tette? Ez őrültség! - Ti tudjátok. Én nem veszek részt ebben a nyomozásban. - Köszi a segítséget Nat. - Semmiség. Bármit megtennék, hogy kézre kerítsük a gyilkosát. Amikor Natalia kiment a tárgyalóból, Horatio felé fordultam. - Nem hiszem, hogy Valera tette volna. Bár az igaz, hogy nem láttam az esküvő után…sőt! Az esküvőn sem! Pedig meg volt hívva. - Ezek szerint nem látta senki. Szerintem ideje elbeszélgetni vele. - Nem lesz könnyű… - jött be Ryan egy adag papírral. - Mert? - Ma nem jött be dolgozni. Senki nem tudja, hogy hová tűnt tegnap délelőtt óta. - Ez nagyon gyanús. - Igen, szerintem is. De sosem gondolnám Valeraról, hogy… - Általában senkiről sem gondolnánk. A szerelem és a fájdalom nagyúr. A hölgyike csalódott és kétségbe esett. Derítsük ki, hogy mi történt!   Nemsokára Valera háza előtt parkoltunk. - Menjünk be, hátha találunk valamit. –mondta Eric. - Nagyon remélem… Körülnéztünk a házban, de az szinte teljesen üres volt. - Szerinted… - kezdtem, de Eric felmutatott egy 9mm-est. - Ő tette. - Ezt sosem gondoltam volna. - Szerintem egyikünk sem, de most ne ezzel foglalkozzunk. Meg kell találni. - Akárhol lehet! - És tudja mit csinál, hisz szakértője a dolgoknak. - Ezek szerint ujjlenyomatot nem fogunk találni… - Szinte biztos vagyok benne. - Hívjuk fel Horatio-t, ő biztos többet tud.   Tárcsáztam. - Gina, híreim vannak. –mondta. - Ez szuper, mert a ház teljesen üres. - Nos, ne is keressétek tovább a lakóját. - Megtaláltátok? Hol van? - Lenn a boncasztalon. - Micsoda?? Csak nem… - De bizony. Öngyilkosság, legalábbis amíg Tara nem mondd többet. - Oké, visszamegyünk a laborba. Szia. - Sziasztok. –kinyomtam. - Na? –nézet kérdőn Eric. - Meghalt. - Hogy mondod? - Meghalt. Öngyilkos lett. - De… - Tudom. Tara vizsgálja, menjünk vissza. - Jó ötlet.   Amikor visszaértünk a laborba, Horatio várt minket. - Na? –vágott egyből a közepébe Eric. - Öngyilkos lett. - Honnan olyan biztos? - Szíven lőtte magát. És… - És ezt a postámban találtam. –jött oda Natalia egy borítékkal a kezében. - Mi ez? - Valera írta. Nem tudom miért hozzám dobta be, de ez egy búcsúlevél. - Akkor most már biztos. - Igen. Sajnálom. - Hát még én… - Viszont kell valaki a helyére, egyenlőre megosztva eltudjuk vinni, de egy idő után sok lesz. - Értem. Akkor máris utána nézek. –azzal Horatio elment. - Ügy lezárva? –fordult felém Eric. - Igen Delko, ügy lezárva. –mosolyogtam. - Iszunk valamit? - Igazából, nekem orvoshoz kellene mennem. Ultrahang. - Elvigyelek? - Kedves vagy, de nem kell. Már Ryan-el megbeszéltem. - Akkor vigyázz magadra. - Szia. –hagytam ott és mentem megkeresni Ryant.

 <-vissza