>> 14. fejezet

Nem én tettem!   - Gratulálok. –mondta Eric. - Sok boldogságot. –mosolygott Calleigh. - Köszönjük. Jöttök az esti fogadásra? - Ki nem hagynánk. –mondta Horatio. - Akkor jó. - Drágáim! - Alexx! Annyira hiányoztál. –ölelte meg Ryan. - Ti is, higgyétek el. Amikor elkezdett sötétedni, hazamentünk és átvettük a ruhánkat. Átfurikáztunk a fogadás helyszínére. - Itt vannak a friss házasok. - Igen, visszatértünk. - Mindenki oda tegye a nászajándékát. –irányított Calleigh. - Milyen ajándék? –néztem oda az egyik asztalon tornyosuló kupacra. –Srácok, erre semmi szükség… - De bizony. És ebben a ruhában kötelező, szóval nyomás táncolni! - Szabad? –kérdezte Ryan meghajolva. - Nem mondhatok nemet. –nevettem és megfogva a kezét a parkettre léptünk. Gyönyörű lassú szám volt, amire ringatózni kezdtünk összesimulva. Hirtelen eszembe jutott a délután történt csók. - Beszélnünk kell. –húzódtam kicsit hátrébb tőle. - Mi a baj? –kérdezte, de nem engedett túl messzire lépnem. - Cooper eljött hozzám az esküvő előtt. - És? –láttam, hogy nem érti. - Megcsókolt, majd szerelmet vallott. - Mit csinált?! - Gondoltam jobb, ha tudsz róla… - Megverem! –engedte el a derekam és ment kifelé a teremből. - Ryan! Várj meg, hagyd békén! –fogtam meg a karját, amikor végre utolértem. - Hogy képzeli, hogy… - Az esküvőre sem jött el, pont emiatt. Hagyjuk a búsba. - Beszélni szeretnék vele. - Ugye nem fogod bántani? - Nem. Csak eldumálgatunk. –adott egy puszit a homlokomra és ott hagyott a kapuban. Álltam még egy pillanatig szoborrá dermedve, aztán visszamentem a terembe. - Hol van Ryan? –kérdezte Horatio. - Dolga akadt. - Dolga? Ilyenkor? - Igen, beszélnie kell Cooperrel. - Mit csinált? –pásztázott, amire tudtam, hogy úgysem titkolhatom el, így elmeséltem neki. - …szóval most beszélni akar vele. - Te ezt elhiszed? Már értem miért voltál ideges, mikor érted mentem. - Igen, ezért. Viszont aggódom, hogy bántani fogja, hisz ismered… - Kicsit forrófejű. Gyere, menjünk utána. 20 perc és visszaérünk. - Szólok Calleighnek, hogy tartsa a frontot. –így is lett. Pár perc múlva már Dan Cooper háza előtt parkoltunk. Az ajtó nyitva volt és amikor beléptünk teljesen elképedtünk. Ryan ott hajolt felette, de Cooper már nem élt. - Mit történt? –nyögtem. - Nem tudom. Ideértem és már így találtam. Lelőtték. - Ryan, ugye… - kérdezte Horatio. - Persze, hogy nem én tettem! Amikor észrevettem, hogy nyitva az ajtó, itt feküdt és már nem volt pulzusa. - De tudod, hogy nem nyomozhatsz, mert gyanúsított vagy? - Gyanúsított? Horatio! Nem Ryan tette! - Mi tudjuk, de ezt bizonyítanunk is kell. Például, felhívom Tarat. Ő majd megmondja, hogy mikor és pontosan hogyan halt meg. Utána jöhet Calleigh és átnézi Ryant a lőpornyomok miatt. Sajnálom, de volt indítékod… - Ez remek. Nem elég, hogy tönkreteszi a fogadást, még gyanúsítottat is farag belőlem. Köszi Cooper… - Horatio, haza mehetünk? - Igen, de holnap délután be kellene jönnötök. - Rendben… Kocsiba szálltunk és haza mentünk. Egy kis feszültség oldásként eltöltöttük a nászéjszakánkat…

 <-vissza