>> 12. fejezet

Tündérmese   Pár nap múlva visszamehettem a laborba és Ryant is visszavették. Megint minden ment a jól megszokott kerékvágásban. Kaptam egy másik autót, mert a régi sajnos annyira összetört, hogy nem lehetett ráismerni sem. Meghívtuk ismét azt a pár embert, akit eredetileg akartunk és Alexx-et is felhívtuk. Horatio elintézte nekünk a papot és már csak 2 nap volt az esküvőnkig. Minden egyes nappal, egyre idegesebb lettem. Calleigh elrángatott ruhapróbára és minden mást segített elintézni. Ő volt az én bizalmasom. Ryannel alig találkoztam a hét közepén, mert minden idejét Ericcel töltötte a szervezkedéssel. - Ma csütörtök van. –mondtam. - Igen, már csak 2 nap és Mrs. Wolfe leszel! –mosolygott Calleigh. - Ti mikor juttok el idáig Ericcel? - Hát… még várunk. Jól megvagyunk, nem akarjuk siettetni a dolgot. - Értem. És mit szólsz a mai legénybúcsúhoz? - Szórakozzanak jól. Szerencsére csak 3-an lesznek. És érdekes módon, nem tudom mi ütött beléjük, de csak egy kocsmázást iktattak be. - Igen, nekem is mondták. Lehet, hogy megkomolyodtak? - Á! Nem hiszem, de legalább Natalia nem fog Cooper miatt aggódni és én is kicsit nyugodtabb lehetek Eric miatt. - Ryan meg… - Ryan meg tiszta szerelmes. - Remélem is. - Hidd el, innen kívülről nézve mintha lebegne. De mind a ketten. Olyan furcsa… - Mi? - Ti! Mi Ericcel évekig csak célozgattunk a másiknak, de ti első látásra bele estetek egymásba! - Igen, ezen én is gyakran gondolkodom. - Na, de gyere már ki! Mutasd az a ruhát! –ahogy mondta kiléptem az öltözőből és nem tudom, hogy miért, de elkerekedtek a szemei. - Mi az? Ennyire szörnyű? - Szörnyű??? Csodálatosan festesz benne! Ryan meglát… uhh… nézd meg magad! –Húzott a szobaméretű tükör elé. Igaza volt. Amikor belenéztem, mintha egy teljesen más nő állt volna előttem. Csodaszép volt. A hajam ki volt engedve és lágyan borult a vállamra, a ruha pedig, mintha egy tündérmeséből lépett volna ki. A derekamnál szűk volt a fűzőnél, a kesztyűtől kecses volt a kezem és az alja pedig hosszú volt és habos-babos. Csipkével díszített minden mennyiségben és csodálatos hófehér. Egyszerűen tökéletes. Hozzá egy ezüstszínű tűsarkút vettem fel, amit Calleigh adott kölcsön. - Ez marad, ugye? –nézett rám reménykedve. - Nekem tetszik. - Mi az, hogy tetszik? Ez az eddigi legszebb ruha, amit valaha láttam! Szerintem rádöntötték. - Lehetséges. –nevettem. – Akkor marad. - Na, már csak a menyecskeruha kell. –mondta és a vörös színűeket kezdte pásztázni. A 100. ruha után ebből is megtaláltuk az egyik legkacérabbat, de a legszebbet. Reméltem, hogy Ryannek is tetszeni fognak. Amikor végeztünk beültem a kocsiba és hazamentem.

 <-vissza