>> 11. fejezet

Pofon   Amikor kinyitottam a szemem őrülten fájt mindenem. Nem bírtam megmozdítani a lában, mert beszorult a légzsák alá. Megpróbáltam elérni a telefonom. Szerencsére a felső zsebembe tettem. Kiszabadítottam a kezem és tárcsáztam a mentőket, majd a labort. Nem sokára meg is jelentek. Kivágtak az autóból és a mentőkocsiba tettek. Most már sikerült mozgatnom a lábam és a kivizsgálás alatt sem találtak komoly sérülést, csak a karomon lévő mély vágást, de az is csak felszíni. Hirtelen egy megnyugtató hangra lettem figyelmes. - Miami-Dade Rendőrség, engedjenek oda. –hallottam Ryan hangját, miközben átlépkedett a szalagon. - Te mit keresel itt? –kérdeztem. - Jól vagy? –ölelt meg. - Igen, de válaszolj kérlek. - Amikor meghallottam mi történt… abban reménykedtem, hogy nem te ültél a kocsiban, majd Horatio felvilágosított. Rögtön idejöttem. - Azt hittem nem akarsz többet velem lenni. –már megint potyogtak a könnyeim. - Ne marháskodj! –szorított magához erősen. - Akkor miért…? –néztem mélyen a szemébe. - Mert az akarom, hogy boldog legyél. - De én veled vagyok az. - De szereted a munkádat, mármint szeretted, amíg fel nem mondtál. - Igen, viszont így is nem sokára ott kellett volna hagynom. - Sajnálom. - Nem számít, a lényeg, hogy jól vagyok. - De rosszabb is történhetett volna… - De nem történt! Inkább azt mondd meg, hogy van a másik sofőr? - Hát… ez elég furcsa. - Mi? –méregettem. - A kamionban 8 db hullát találtunk. A sofőr él, de még nincs kihallgatható állapotban. Nem tudjuk, hogy kerültek oda, de nem most végeztek velük az biztos. - Szóval belecsöppentem egy bűnügybe. Ez ironikus. –nevettem. - Az, de Horatio megpróbál még egyszer beszélni Rickkel. Hátha most tud majd rá hatni. Maximum estire, de remélhetőleg vissza fog venni, mert a férfi, akivel tárgyalt, amikor berontottál, az egyik főnöke volt és teljesen kiakadt, hogy miért hagytad ott a labort. Ő elmondta és Mr. Ross kérvényezi a visszahelyezésed, mert kevés az ember és ilyen dolgokért nem szabadna eljárást indítani. Ja és az is kiderült, hogy csak fenyegetett Los Angelessel. Nem akart áthelyezni, egyszerűen csak tudta, hogy úgysem fogsz itt hagyni engem. Erre hát… ne haragudj rám… - Ryan, mit csináltál? –ráncoltam a szemöldököm. - Te visszakaptad a munkádat, de engem 3 napra felfüggesztettek. - Mit csináltál? –kérdeztem megint. - Egy kicsit ki keltem magamból és… - És? - Felképeltem. - Mit csináltál? Megütötted Stetlert? –kerekedtek el a szemeim. - Igen… sajnálom. - Én csak annyira, hogy nem voltam ott, amikor megtetted. –mosolyodtam el. - Akkor nem haragszol? - Csak azért, mert nem videóztad le… - öleltem még jobban magamhoz. - Haza vigyelek? –simította végig a hátam. - Igen, jó lenne, de neked nem kellene dolgoznod? Amint elnézem rengeteg a munka. - Az, de majd megoldják. Hisz nekem mától nem szabad munkába állnom. Legalább lesz időnk végre megszervezni az esküvőt. Sőt, megtarthatnánk hétvégén. - Jó ötlet. –még egy pillantást vetettem a darabokra tört kocsimra és beszálltunk Ryan Hummerjébe..

 <-vissza