- Nem kérdeztelek. Olyan jó, hogy az újságból kell értesülnöm a dolgokról.
- Mi…
- Igazából csak egyikőtökkel akarok beszélni. –Ryan már lépett volna közelebb, de Stetler közbevágott.
- Nem veled Wolfe. Ginettával kell megbeszélnem a dolgokat.
- Miért? –lepődött meg Ryan.
- Mert vele kapcsolatos. Ha utána elmondja, az ő dolga. Most viszont megkérlek, hogy…
- Jó, megyek. –megszorította a kezemet és kiment a szobából.
- Nos, négyszemközt szerettem volna veled megbeszélni ezt a dolgot.
- Hallgatlak… - kulcsoltam össze a karom.
- Terhes vagy?
- Igen, de azt hittem olvastad.
- Olvastam, de nem mindent hiszek el amit Erica ír.
- Ez igaz. Ott volt, amikor megkaptam a kórházban az eredményeimet.
- Értem. Hát, dolgozni dolgozhatsz, de sajnálatos módon át kell, hogy helyezzelek.
- Estire? –lepődtem meg.
- Nem igazán.
- Akkor? –méregettem.
- Ne nagyon akadj ki.
- Min?
- Áthelyeztünk…
- Áthelyeztetek, de hová? –kerekedtek el a szemeim.
- Igen.
- Hová? –már kezdtem mérges lenni.
- Los Angelesbe kell utaznod. Ott leszel fél évig. Minden el van intézve, a szállás, a munka, a…
- LOS ANGELESBE??? TE MEGŐRÜLTÉL??? MESSZEBB NEM TALÁLTÁL HELYET?? NEM MEGYEK SEHOVÁ!
- Ne kiabálj…
- NE KIABÁLJAK?? DE IGENIS KIABÁLOK STETLER! NEM ÉRDEKEL, HOGY KI HALLJA MEG, DE NEM MEGYEK EL MIAMIBÓL!
- Ahogy akarod. Akkor viszont véglegesen fel kell, hogy függesszelek. –mondta keményen.
- De…- nem tudtam mit mondjak.
- Gondolkozz el a dolgon. –kinyitotta az ajtót és mutatta, hogy távozhatok.
Én így is tettem és a büfé felé indultam. Forgott velem a folyosó. Leültem egy eldugott várószékre és csak sírtam. Nem akartam elmenni innen. Itt van Ryan, … a kicsinek szüksége van az apjára, mint ahogy nekem is szükségem van a vőlegényemre. Szeretem az itteni munkámat, nem értettem, hogy a terhesség és a Los Angelesi munka, hogy függ össze, de lassacskán összeállt a kép. Nem a baba miatt kell elmennem, hanem a labor miatt. Mert félnek, hogy támadható lesz a cikk alapján. Már tényleg csak a sarokban zokogtam, amikor valaki megsimogatta a hátam.
- Jól vagy? –a főnököm volt.
- Nem igazán.
- Hallom Rick behívatott.
- Igen és elmondta a követeléseit…
- Tudom, hogy nehéz lesz. Én mindent megpróbáltam, de hajthatatlanok. Utazol vagy kirúgnak.
- Nem tudom mit csináljak. Nem mehetek el Ryan mellől. Itt kell maradnom, de a munkám…
- Az életed. Megértem. Szerintem előbb beszéld meg Mr. Wolfe-al a dolgot és utána dönts.
- Igazad van. Nem láttad valahol?
- Ericcel beszélt a DNS labor előtt, amikor összefutottam vele.
- Köszi Horatio. Megyek, megkeresem.
- Sok szerencsét.
Felálltam és Ryan kutatására indultam. Rá is leltem nem messze a számítástechnikai részlegtől.
- Jól vagy? –kérdezte, amikor észrevett.
- Beszélnünk kell…- kezdtem bele.
- Mond.
- Öhm… Rick ki akar rúgni.
- De…
- Vagy…
- Vagy? Akkor van más lehetőség? Mindenképpen el kell, hogy fogadd!
- Vagy Los Angelesbe kell utaznom fél évre. –fejeztem be a mondatot.
- MI VAN??? –láttam rajta, hogy elönti a méreg.
- Igen, jól hallottad. Nem tudom mihez kezdjek.
- Menj el… - mondta lehajtott fejjel. Most én akadtam ki.
- Hogy mondod?
- Menj Los Angelesbe.
- De…
- Semmi, de! Elmész és kész.
- Nem megyek sehová! Veled maradok, itt Miamiban.
- Figyelj, tudom, hogy imádod a munkádat és nem akarom, hogy…
- Téged jobban imádlak!
- Menj el, kérlek… - már könyörgött, erre kibuggyantak a könnyeim.
- Nem… Itt maradok. –fordultam el és Stetler irodájába robogtam. Berontottam, nem érdekelt, hogy éppen kivel tárgyal, vagy kivel nem. Oda léptem az asztalhoz, lecsatoltam a fegyverem és a jelvényem és rádobtam az asztalra.
- Viszlát! –sírtam.
- Gina… - köpni-nyelni nem tudott. Ott hagytam a francba, csak Ryant akartam és Miamiban maradni. Nem érdekelt, ha elveszítem az állásom. Majd találok másikat.
Még idegesen beültem az autóba, nyomtam a gáz, de alig láttam a könnyeimtől. Csak hajtottam ezerrel, de nem tudtam merre megyek és azt sem, hogy mennyivel. Arra lettem figyelmes, hogy áthajtottam egy piros lámpán, de utána már csak egy nagy kamion villant be…