>> 9. fejezet

Áskálódások   Reggel ráfeküdtem a mellkasára. Körülnéztem a szobában, szétdobált ruhadarabokkal volt tele. Elképzeltem, hogy nézhet ki a nappali, de nem akartam még felkelni. Még aludt, ezért elkezdtem játszani a jegygyűrűmmel. - Tetszik? –kérdezte álmos hangon. - Igen, csodaszép. - Illik hozzád. - Imádlak. –csókoltam meg. - Én is. De majd akkor is ezt mondd, amikor rendet kell raknod. - Nem fog sokáig tartani. - Akkor még van időnk? - Hát… - bújtam még ennél is közelebb hozzá.   Miután megreggeliztünk, megszólalt a csengő. - Ki lehet az? –kérdezte. - Megnézem. –felkaptam a tegnap eldobott köntösömet és ajtót nyitottam. - Ezt nézd meg! –lebegtetett egy újságot az orrom előtt. - Szia Calleigh. Mi szél hozott? - Olvasd el. –jött be, én pedig végig futottam az oldalt, amíg visszaértünk a konyhába. - Calleigh! Mit keresel itt? –kérdezte Ryan, miközben kávét öntött. - Hoztam egy igen rosszhírt. - Azt bizony… - mondtam miután elolvastam. - Add ide. – Ő is belekezdett, de az első mondat után lefagyott a mosoly az arcáról. - „Végre fény derült arra, hogy mi működik a Miami-Dade Bűnügyi labor falai közt. Az egyik párocska interjút adott a magánéletéről. Ők nevezetesen Ginetta Rodriguez és Ryan Wolfe kriminalisztikai szakértőink. Elmondták, hogy a laborfalai közt melegedtek össze és azóta már 2 éve együtt is élnek. Összeköltöztek és lassan egy új kis nyomozót köszönthetünk körünkben. Ez eddig csodálatos, de képzeljék el, hogy milyen hatással lehet egy ártatlan kis veszekedés a munkájukra. Egy helyszíni vita közben kihagyott bizonyíték, egy a laborban végbement összezörrenés által bekövetkezett baleset, figyelmetlenség. Itt emberéletekről van szó. Vajon össze lehet-e egyeztetni ezt a két dolgot, vagy az egyik a másik rovására megy? Írta: Erica Sykes.” –fejezte be a felolvasást. Felnézett rám és sugárzott a szeméből a gyűlölet. - Nyugi Ryan… - próbáltam rá hatni, de én is majd felrobbantam. - Túl messzire ment. Megfojtom. –mondta egyszerűen. - Nem jó ötlet, de van ennél rosszabb is. –hajtotta le Calleigh a fejét. - Ennél rosszabb? - kérdeztem. - Igen. A laborba is eljutott az újság és hát… Stetler kiborult. Neki senki nem szólt, hogy terhes vagy és… fel akar függeszteni, de még a kirúgáson is gondolkodik. - MI??? - Ricket is megölöm. –mondta Ryan félelmetes higgadtsággal. - Most ilyen gyilkolós kedvedben vagy? –lepődött meg Calleigh. - Te nem lennél, ha téged és Ericet piszkálnának úton-útfélen? - De igen. Be kellene jönnötök a laborba tisztázni. - Igen, délután bemegyünk. - Rendben. Nos, csak szólni jöttem. További… akarom mondani ennél sokkal jobb napot. - Köszi Cal, nektek is. Majd bent találkozunk. –elment én pedig becsuktam az ajtót. Felmentünk, lezuhanyoztunk és felöltöztünk. Elmentünk a kórházba megnézetni a sebeit, kiderült, hogy nem szükséges visszajárni ezentúl, mert csodával határos módon, rettentő gyorsan gyógyulnak. Amikor ott végeztünk, a laborba kocsikáztunk. - Felkészültél? –kérdezte a bejárat előtt. - Igen. Menjünk. –fogtam meg a kezét és Rick irodája felé lépkedtünk.

 <-vissza