>> 8. fejezet

K�rp�tl�s   - Most m�r tudja… - Igen, de ha meg�rja, meg�l�m. - Ajj, Ryan. Ne mondj ilyet! Igaza van, nem sok�ig titkolhattuk volna, hiszen lassan 2x ekkora leszek. - Akkor sincs semmi k�ze hozz�. - Ideges�teni pr�b�l, ha hagyjuk. - Am�g hajnalban kiment�l inni, tudod min gondolkodtam? - Na, min? - Hogy mi lesz a pici neve. –mosolygott �s megfogta a hasamat a szabadkez�vel. - Milyen l�ny nevet tal�lt�l? - L�ny? –kerekedtek el a szemei. - Bizony, kisl�ny. - Akkor felejtsd el, amit az el�bb mondtam. - Megt�rt�nt. –v�laszoltam �s mosolyogva, de csendben �lt�nk. - Ez annyira csod�latos. –sz�lalt meg. - Mi? - Te. Ez az eg�sz. Az, hogy id�ig eljutottunk. Sosem gondoltam volna. - �n sem, de most itt vagyunk. Mondhatok �n is valamit? - Na? - Annyira szeretlek. –simogattam meg gyeng�den az arc�t, de mag�ra h�zott �s hosszasan megcs�kolt. - T�nkretessz�k szeg�ny �gyat. –m�sztam le r�la nevetve. - Nem sz�m�t. Ennyit meg �r. – ekkor bel�pett az orvosa. - Mr. Wolfe! Az eredm�nyei t�k�letesek. Semmif�le baj nem t�rt�nt, csak egy-k�t z�z�d�s. Ha gondolja, ma este hazamehet. A varratok fel fognak sz�v�dni. Heget egyik sebe sem fog hagyni. - Ez remek! - Majd holnap d�lut�n kell visszaj�nnie kivizsg�l�sra, de minden bizonnyal semmi baj nem lesz. - K�sz�nj�k. –a doki v�gign�zett az �sszekulcsolt kez�nk�n, majd mosolyogva elment. Hirtelen eszembe jutott valami. - �hm… Ryan, �n most itt hagylak. Gyere haza egyed�l. - MI? –k�pedt el. - Valamit el kell int�znem. Majd otthon tal�lkozunk. –pusziltam meg �s miel�tt m�g felocs�dhatott volna a d�bbenetb�l, otthagytam. Tudtam, hogy furcs�llja �s lehet, hogy m�rges is, de a tervemmel tal�n k�rp�tolhatom a k�l�nt�lt�tt napok�rt. Haza vezettem, rendbe szedtem a h�zat. Megvettem az �gyat �s neki �lltam f�zni. Amint mindennel v�geztem, felmentem az emeletre �s engedtem egy forr�f�rd�t. �pp, hogy elz�rtam a vizet, meghallottam, hogy lent motoszk�l a z�rral. Gyorsan felvettem az egyik leg�ttetsz�bb feh�rnem�met (Hisz a hasam csak 1-2 centit n�tt, ami persze csak nekem t�nt fel.), felkaptam egy k�nt�st �s leszaladtam a l�pcs�n. - Baby! Megj�ttem. –hallottam a hangj�t az el�t�rb�l. - V�gre, hogy itt vagy. –pusziltam meg, sz���p lassan. - Mi ez a fogadtat�s? Azt hittem l�tni sem akarsz, ott hagyt�l s�nyl�dni. - Ne but�skodj. Gyere velem. –h�ztam a konyh�ba. - Hmm… de j� illat van. - �hes vagy? - A k�rh�zi koszt sz�rny�. –mosolygott �s le�lt�nk megvacsor�zni. Amikor v�gezt�nk eszembe jutott a k�d - H�j! –�ll�tottam fel. - Hov� viszel? - Csak vetk�zz! –nevettem �s am�g levette a ruh�it, �n is a f�ldre dobtam a k�nt�st. - Cica, seg�ten… - n�zett fel, de amikor megl�tott mintha transzba esett volna. Azt az arckifejez�st sosem fogom elfelejteni. - Na? –k�rdeztem sz�tt�rt karokkal. - Huuu… - ny�gte �s ahogy volt, egy sz�l boxerban felkapott. Megkapaszkodtam a nyak�ban, a l�bammal k�rbefontam a derek�t �s semmit sem mondott, csak cs�kolt. V�g�l �n szak�tottam meg a pillanatot. - Van m�g valami. - Enn�l t�bb? – n�zett v�gig rajtam. B�lintottam �s mutattam, hogy menjen fel a l�pcs�n. �gy is tett, de nem akar�dzott letenni. Bes�t�lt velem egy�tt a f�rd�be, ott pedig bem�sztunk a habok k�z�. �gy f�l�ra m�lva kik�sz�l�dtunk a v�zb�l, � megint nem hagyta, hogy a saj�t l�bamon tal�ljak vissza a h�l�ba. Besz�lni nem hagyott, csak uralkodni akart az ajkaimon, de valami�rt tetszett ez a rabszolgasors. Letett a puha �gynem�re, ami kis id� m�lva �sszegy�rve fek�dt a f�ld�n.

 <-vissza