>> 7. fejezet

Na ne…   Megn�ztem, hogy mennyi az id� �s furcsa m�d, m�r f�l 7 volt. �szre sem vettem, hogy elrep�lt. Eg�sz hajnalban csak n�ztem Ryant, ittam magamba az arc�t, a von�sait. Nem tudom h�ny �ra t�jt, de kopogtak az ajt�n, amire � is fel�bredt. �s azzal a lend�lettel megfogta a kezemet is. - Horatio! –�dv�z�lt�k. - Sziasztok. Gondoltam ben�zek, hogy minden rendben van-e. Natalia is j�nni akart, de rengeteg a munk�ja. - Igen persze, j�l vagyunk. - Ennek �r�l�k. Gina, egyenl�re nem k�telez� bej�nn�d. Maradhatsz Ryannel, am�g szeretn�l. - K�szi. Az j� lenne. - Viszont van egy rossz h�rem. - Mi a gond? - Van itt valaki, aki besz�lni szeretne veletek. Nem fogtok neki �r�lni �s k�rlek, diplomatikus v�laszokat adjatok. –Csak akkor fogtam fel, hogy mire gondol, amikor megl�ttam Eric�t az ajt�ban egy pap�r t�mbbel a kez�ben. - Na nee… - mondta Ryan m�rgel�dve. - Kitud�dtak a kapcsolatok �s k�telez� valamivel al�t�masztanunk, hogy nem akad�lyozza a munk�t. –magyar�zta Horatio. - Szuper. Musz�j pont Eric�nak interj�t adnunk? –h�zta el Ryan a sz�j�t. - Semmi sem musz�j, de j� lenne min�l hamarabb lez�rni ezt a dolgot, mert k�l�nben az esk�v�t�k l�tja k�r�t. - Ess�nk t�l rajta! –mondtam. Horatio b�lintott, kiment besz�lt valamit Eric�val �s ott hagyott minket. - �! Micsoda meglepet�s… - tette az agy�t. - M�r csak te hi�nyozt�l… - morogtam. - Tudtam, hogy �r�lni fogtok nekem. –h�zott k�zelebb egy sz�ket. - Nem tudtad volna megv�rni, am�g rendbe j�v�k? - Szerintem most t�k�letes az id�pont. - Ki gondolta volna? –forgattam a szemem. - Akkor ess�nk neki. Ti t�k�letes alanyok vagytok erre a besz�lget�sre. Els� k�rd�s: Mi�ta vagytok egy�tt? - Ez fontos? –csod�lkozott Ryan. - Igen, el�g sok k�rd�s lesz a mag�n�letetekkel kapcsolatban. V�laszolni k�telez�. - Ok�, h�t… m�r lassan 2 �ve. - 2 �ve. –�rta. – M�sodik k�rd�s: Mennyire befoly�solja ez a munk�tokat? - Szerintem egy�ltal�n nem. Maximum k�nny�ti. –mondtam a v�lem�nyem. - Miben k�nny�ti? - Egyszer�bb egy�tt dolgoznunk �s otthon is meg tudjuk vitatni az eseteket…- kezdtem, de r�j�ttem, hogy kicsit t�bbet mondta a kellet�n�l. Ryan fel� pillantottam �s sajnos � is �szrevette. - Akkor egy�tt is �ltek? –jegyzetelte. - Igen. –j�tt a hat�rozott v�lasz Ryan sz�j�b�l. - �rtem. Mit sz�ltak a laborban, amikor kitud�dott? Nem voltak haragosak? - Nem, s�t! Nagyon j�l fogadt�k �s gratul�ltak is. - �gy hallottam, hogy mi�ta �sszek�lt�ztetek rengeteg t�mad�s �rt benneteket. Ezt, hogy viselitek? - Nehezen. Sok volt, de nem csak magunk miatt…- mondta Ryan, �n pedig figyelmeztet�ileg megszor�tottam a kez�t, hogy fejezze be. - Akkor ki miatt? –k�rdezte Erica ny�vogva. - A munkat�rsaink miatt. –jav�tottam ki. - Akkor nem is vagy terhes? Ryannel szinte egyszerre egym�sra n�zt�nk. - Vagy m�gis? –vigyorgott Erica. - �hm… - pr�b�ltam Ryant�l seg�ts�get k�rni, de miel�tt b�rmit is mondhattam volna bel�pett a n�gy�gy�szom. - J� napot. Ginetta itt vannak az eredm�nyek. Teljesen eg�szs�ges. - Oh… k�sz�n�m. - �s a Doktor �r nem sok�ra hozza a f�rje leleteit. - K�sz�nj�k, de nem a f�rjem. - M�g! –vigyorgott Ryan. - Gratul�lok. B�rmi probl�ma van, sz�ljanak. - Rendben, viszl�t. – a doktorn� t�vozott, �n pedig olvasgatni kezdtem a pap�rt. - Na? –k�v�ncsiskodott Ryan. - Minden ok�. –adtam oda neki. - Mi�rt kellett kivizsg�lni? –�rdekl�d�tt Erica. - Mert. Ez nem a te dolgod. - �n �gy hallottam terhes vagy. Am�gy megsp�rolhatn�tok 2 percet az �letemb�l, mert ennyi id�be telik am�g kider�tem. Csak megn�zem melyik r�szlegen dolgozik a doki. - J�l hallottad, terhes vagyok. - Tudtam. –�lt ki egy kaj�n vigyor a k�p�re. –De nem l�tszik rajtad. –mondta �s l�ttam, hogy t�nyleg csod�lkozik. - V�gezt�nk? –k�rdezte Ryan. - Egyenl�re. –fel�llt, elk�sz�nt �s ott hagyott minket.

 <-vissza