>> 6. fejezet

Sajn�lom   Nagyon sok eml�kem volt err�l a helyr�l, m�r megsz�molni sem tudom, hogy h�nyszor fek�dt�nk itt felv�ltva. V�rtam a k�rterem el�tt. Kisebb m�t�tekre volt sz�ks�g, a sebek miatt �s a v�rt is p�tolni kellett, az intenz�ven fek�dt. Le�ltem az egyik sz�kre �s csak b�multam magam el�. Megsimogattam a hasamat. - Miattad kell kib�rnom. –suttogtam. - �gy igaz. –sz�lalt meg egy hang mellettem. - Oh, szia. Nem vettelek �szre. - Gondoltam bej�v�k �s megn�zem, hogy vagytok. –mosolygott Calleigh. - Most m�r kicsit jobban. Az orvos azt mondta siker�lt stabiliz�lni az �llapot�t, de vigy�znunk kell. - Igen, hisz l�ttuk, hogy m�r alig volt benne v�r. Ezek a szemetek tudt�k. - Azt mondt�k, hogy hamarosan �jral�thatom. - De azt nem, hogy �lve. Azt hihett�k, hogy meg fog halni mire haza�rsz. - De hazazavartatok, ami�rt ut�lag nagyon h�l�s vagyok. - V�gre valami j� is kis�lt az eg�szb�l. Nem ma lenne az esk�v�t�k? - Ez a legkisebb gondom… majd megtartjuk, ha fel�p�lt. - Igazad van. - Charlie hogy van? - Semmi baja. Egy kis karcol�s van a l�b�n, meg sokkos �llapotban van. - Azt meg�rdemelte. - Meddig fogsz m�g r� haragudni? A b�ty�d. - Az, de majdnem meghalt miatta a v�leg�nyem. Meg am�gy is. �ri�sit csal�dtam benne. - Ryan rendben fog j�nni. Charlie pedig azt mondta, hogy abba hagyta mi�ta megn�s�lt. Csak miattad vette fel a kapcsolatot. - J�, de…- �lltam volna le veszekedni, de ekkor ki j�tt az orvos. - J� est�t. - Dr. �r! Hogy van? - Rendbe j�n. Fert�tlen�tett�k �s �sszevarrtuk a sebeit. Most be van nyugtat�zva, meg altat�zva, mert nagyon kimer�t� volt a m�t�t. �s aludnia kell. - Bemehetek hozz�? - Igen, de m�g nem kelt f�l. - K�sz�n�m. – a doki t�vozott �s Calleigh fel�m fordult. - B�rmi van h�vj �s j�v�k. Itt hagylak vele kettesben. - Ok�, k�sz�n�k mindent. J� �jt. - Nektek is. B�multam Calleigh ut�n, am�g be nem fordult a folyos�n. Amikor bementem a szob�ba, nyugodtan aludt. K�zelebb h�ztam egy sz�ket �s mell� �ltem. Megfogtam a kez�t �s azon gondolkodtam, hogy mennyire hi�nyzott az ut�bbi id�ben. Az �rint�se, csak egy �lel�s, a cs�kjai. Az eg�sz l�nye. Mintha elvitt�k volna a lelkem m�sik fel�t aznap. K�nszenved�s volt ez a p�r nap n�lk�le. R�j�ttem milyen fontos nekem, hogy kimondhatatlanul szeretem. Ak�rmennyire is pr�b�ltam �bren maradni, elnyomott az �lom.   Amikor fel�bredtem, r�gt�n keresni kezdtem. De most v�gre itt volt velem �s mikor �szrevette �vatosan megszor�tott a kezemet. - Cica… - k�sz�nt. Nem b�rtam megsz�lalni, csak n�ztem a szemeit, majd hirtelen r�borultam a karj�ra �s zokogni kezdtem. - Annyira sajn�lom… - felemelte a fejem �s megsimogatott. El�j�tt a r�gr�l ismert j�l es� bizserg�s. - Nem tudhattad. Semmi k�z�d nem volt hozz�. - De a b�ty�m miatt volt az eg�sz. Tal�n, ha nem estem volna teherbe, akkor nem vagyunk egy�tt �s mind ez nem t�rt�nik meg… - Ne besz�lj m�r h�lyes�geket! Ha nem lett�l volna terhes, akkor is megk�rtem volna a kezed �s mindenn�l jobban akartalak volna. Ez csak egy plusz, ami m�g jobban er�s�ti az el�z� v�lem�nyemet. - �n…sajn�lom…- megint s�rni kezdtem. - Mit? –csod�lkozott. - Hogy k�telkedtem. Amikor elment�l otthonr�l, az�rt nem marasztaltalak, mert az a sok dolog amit Erica r�m z�d�tott, teljesen �sszezavart. Ha nem d�l�k be neki… - Akkor m�skor kaptak volna el. Erica pedig besz�l �sszevissza, sajn�lom, hogy v�gig kellett hallgatnod.  M�r csak az esk�v� miatt agg�dom. A szombatnak v�ge… - r�n�ztem az �r�mra �s f�l 5 volt. - Aludnod kellene, hajnal van m�g. –mondtam �s a kezeim k�z� fogtam az arc�t �s fel�ltem mell� az �gyra. - Neked sem �rtana haza menni, mert szeg�ny macska �hen hal. –mosolygott. - Raktam ki neki el�g kaj�t meg vizet. Kib�rja n�lk�lem m�ra. –felh�zott a derekamn�l fogva �s m�r �n is ott fek�dtem vele a k�rh�zi �gyban. Mivel nem �ppen volt k�nyelmesnek mondhat�, j� szorosan fek�dt�nk egym�son. Igaz�b�l ez volt a c�l… V�gre �gy �reztem minden rendbe fog j�nni. Csendben fek�dt�nk, majd felemelte a fejem �s gyeng�den megcs�kolt. Forr�s�g �nt�tt el �s itt �s most… - Uhh… - hagytam abba hirtelen. - Mi a baj? - Nem j� �tlet… - Nem cs�kolhatom meg a menyasszonyom? –k�rdezte. - Nem, mert k�l�nben r�d veti mag�t �s nem fognak tudni aludni a k�rh�zban… - vigyorogtam. - Ahamm… - h�zta fel a szem�ld�k�t. – Mit sz�ln�l hozz�, ha… - Nem sz�lok semmit. Ryan, a k�rh�z nem az�rt van �s am�gy sem aj�nlatos, pont egy ilyen �gyon… - Igazad van. Megv�rjuk, am�g rendbe j�v�k �s ut�na… - mosolygott, am�g �n bef�rtam magam a nyak�hoz. - Annyira hi�nyozt�l. - Hidd el, hogy ti is. –simogatta meg a hasam. - Most ink�bb aludj. –mondtam �s fel�ltem. - Ne hagyj itt. –n�zett r�m k�ny�r�gve. - Nem sz�nd�koztam, csak lek�sz�l�dok, hogy elf�rj. –nevettem. - Jobb volt az �gy. –monda tetetett durc�skod�ssal. - Nem vitatkozom. Ink�bb kimegyek, iszok valamit. �g�rem egy perc �s j�v�k. –adtam neki egy puszit �s elhagytam a szob�t. Kimentem az automat�hoz �s vettem egy forr� te�t. Amint s�t�lgattam visszafel�, olyan elhagyatottnak t�nt az eg�sz k�rh�z. 1-2 takar�t� volt csak, aki megmozdult. Mindenki m�s aludt. Amikor vissza�rtem meglepetten tapasztaltam, hogy alszik. Elmosolyodtam �s vissza�ltem a sz�kbe. –J� �tlet volt itt hagyni, legal�bb ki tudod pihenni magad. –gondoltam.

 <-vissza