>> 5. fejezet

Nem lesz semmi baj…   Kimentem a szob�b�l, am�g Horatio mindent elmes�lt Charlienak. L�ttam, hogy telefon�l. L�tszott, hogy komoly dolog, gondoltam, biztos az �sszek�ttet�je lehetett. - Na mi �js�g? - Szia Cal, semmi. Tudjuk, hogy mit akarnak t�le, de Horatio gondolkodik a megold�son. - Rem�lem kital�l valamit. - �s min�l hamarabb.   �pp a b�f�ben voltunk, amikor ut�nunk j�ttek. - Gyertek velem. Sz� n�lk�l fel�lltunk �s k�vett�k. - Sz�val…a b�ty�dnak siker�lt el�rnie �ket. Azt mondt�k 3-ra menjen a Goodvillbe. - Egy �tterembe? - Igen, a nyilv�noss�g miatt. - Ut�na? - Onnan mennek a f�hadisz�ll�sra. Mi pedig k�vetj�k. - Ahol rem�lhet�leg megtal�ljuk Ryant. - Igen. Negyed�ra �s indulunk. K�sz�l�djetek. - Rendben. –Calleigh �s �n az �lt�z�be ment�nk. - Az �n kocsimmal menj�nk. - Ok�. –b�lintott �s m�r ment�nk is kifel�. Besz�lltunk, majd az �tterem el�tt v�rakoztunk. - Most? - Nyugi, figyelj�nk. -10 keservesen hossz� perc ut�n, v�g�l Charlie felbukkant az ajt�ban egy magas sz�ke f�rfival a nyom�ban. - Ind�ts! –sz�ltam Calnek, mert szerinte nem vagyok stabil ideg �llapotban a vezet�shez. - Megyek m�r. –felz�gott a motor �s csak a kik�t� k�zel�ben �llt meg. T�vols�gtart�an leparkoltunk �s m�r sz�lltam volna ki, de lez�rta az ajt�kat. - Ut�nuk! - V�rj! Meg kell v�rni Horatiot. - De addig… - Nem lesz bajuk. – ebben a pillanatban egy m�sik Hummer is leparkolt mell�nk. Megsz�lalt Calleigh telefonja, de nem hallottam Horatio utas�t�sait. - �rtem. Nem lesz gond. Mehet�nk. Szia. - Na? Indulunk? –k�rdeztem, mikor megbontotta a vonalat. - Itt kell maradnod. - Nem! - De igen, �gy sem nyomozhatn�l. �s ezt vedd parancsnak. - De… - K�rlek. - �s mit csin�ljak itt t�tlen�l? - Ahogy l�ttam am�gy sem hozt�l mell�nyt. Csak tartsd nyitva a szemed. - Ok�. –Calleigh �s Horatio bes�t�ltak a rakt�rhaj�ba. �ltem az aut�ban �s az bej�ratra meredtem. Nem tudom mennyi id�, tal�n 10-15 perc m�lva �ri�si z�rg�st �s egy fegyverd�rren�st hallottam. Kiugrottam �s a haj� fel� szaladtam. Horatiot �s Calleight felismertem, �pp Charliet pr�b�lt�k l�bra �ll�tani. Els� l�t�sra nem l�ttam rajta komoly s�r�l�st. Kit akarok �tverni?  Egy�ltal�n nem izgatott a b�ty�m, csak Ryan. - Hol van? - Nem volt benn. De akikkel t�rgyaltunk, mind meghaltak. - De csak egy durran�s volt. - Igen, viszont a m�sik m�r halott volt. Vigy�k Charliet k�rh�zba, te pedig menj haza. - De… - Pihenned kell. - Ryan… hol van? - Nem mondta meg. Annyit eml�tett, hogy hamarosan �jra l�thatod, hisz m�r nem kell nekik, mert meg van a b�ty�d. Rem�lhet�leg nem zargatnak t�bbet. - Ok�, pr�b�lok higgadt maradni. - …�s aludni! - Azt is… - mondtam, a kocsimba �ltem �s haza mentem. V�rtam p�r percig, majd kinyitottam az ajt�t. Sz�rny� volt arra hazaj�nn�m, hogy egyed�l kell lennem ebben a hideg lak�sban. Ryan elt�n�se �ta szinte semmit sem tettem od�bb �s alig voltam itthon. Volt amikor a laborban aludtam, az irod�mban. Felkapcsoltam a villanyt �s majdnem �sszeestem. Ryan ott fek�dt a nappaliban. Tiszta v�r volt. - Ryan! –szaladtam oda hozz�. Az �lembe vettem �s eszembe jutott egy r�gi r�m�lmom. Tele volt foltokkal, v�ral�fut�sokkal �s ny�lt sebekkel. �ml�tt bel�le a v�r. - Hejj… - mondta, de nem volt mag�n�l. Gyorsan t�rcs�ztam a ment�ket, majd Ericet, hogy sz�ljon a t�bbieknek. - Nem lesz semmi baj kicsim. –s�rtam a nyak�ba. Olyan er�sen szor�tottam, ahogy csak b�rtam. Nem sokk�ra meg�rkeztek a ment�s�k �s r� p�r percre a csapat is. - Ugye nem lesz baja? –k�rdeztem, de m�g mindig folytak a k�nnyeim. - Nem mondhatunk biztosat. Rengeteg v�rt vesz�tett. –mondta a ment�s �s becsukta a kocsi h�tulj�t. - J�l vagy? –k�rdezte Eric. - Nem… - Figyelj. Menj be hozz�. Mi feltakar�tunk �s mindent elint�z�nk. - K�sz�n�m. –�leltem meg �s a k�rh�zba furik�ztam.

 <-vissza