Már egy egész napja, hogy semmit sem hallottunk Ryan felől. Horation láttam, hogy rágódik valamin, de nem mertem rákérdezni.
Ültem az irodámban, az asztal mögött. Rettentő nehéz volt elviselni azt a tétlenséget.
Elővettem a telefonom, hogy megnézzem a híváslistát. Megakadt a szemem a háttérképen. Mi voltunk rajta, összebújva. Ennyi elég is volt, eltört a mécses.
- Istenem…- sírtam az asztalra borulva.
- Héj! Ne sírj. –jött oda Eric.
- De…
- Figyelj ide. –emelte fel a fejem. –Nem lesz semmi gond. Te ne idegeskedj, mert nem tesz jót a babának.
- Olyan nehéz…
- Elhiszem, de erősnek kell lenned.
- Mit csináljak? –töröltem meg a szemem.
- Próbálj megnyugodni. Minden rendben lesz.
- Ha te mondod…
2 nap múlva még mindig nem kaptunk semmi hírt. Már kezdtem komolyan megőrülni. Lestem a telefont, hátha ő hív. Mindig csalódnom kellett, de egyik délután az ő neve villogott a kijelzőn.
- Ryan!
- Nem. Viszont mondja meg a főnökének, hogy változott a terv.
- Miért?
- Már nem érdekel Mark.
- Akkor elengedik? –reménykedtem.
- Ne álmodozzon kiscsillag. Most valaki más kell. Hívja fel a testvérét!
- Mit akar Charlietól?
- Azt ő tudni fogja. De ha nem adja át, nem látja többé Wolfe-ot.
- Megértettem….beszélhetek vele? Kérem…
- Chh…fene az aranyszívembe! 1 percet kap. –hallottam a lépteket, majd valami csörgést.
- Kicsim! –Ryan volt az. Annyira hiányzott az édes hangja.
- Jól vagy? –tudtam, hogy remeg a hangom, de erősnek kellett tűnnöm.
- Egyenlőre. Vigyázz magadra és a picire.
- Te is. Ne csinálj hülyeséget.
- Szeretlek…
- Én is. –Ennyi volt. Megszakadt a vonal és ismét kitört belőlem a sírás.
- Kivel beszéltél? –lépett be Calleigh.
- Azzal a férfival…aztán Ryannel.
- Ez jó. Legalább tudjuk, hogy él.
- Igen.
- Mit mondott a férfi?
- Hogy változott a terv. Charliet akarja.
- A bátyádat? Mit akar tőle?
- Nem tudom, de ki kell derítenünk. Szóljunk Horationak.
Mindent elmondtunk neki.
- Szóval a bátyád kell neki…Nincs ötleted, hogy mi köze lehet az oroszokhoz?
- Semmi. Mihez kezdjünk?
- Szólunk Charlienak. Felhívod?
- Igen.
Egy perc múlva már a bátyámmal társalogtam.
- Szia hugi! Minden rendben?
- Nem, nincs. Mi közöd van az oroszokhoz?
- Semmi.
- Ne próbálj meg hazudni! Elrabolták Ryant és csak érted kapom vissza!!
- Ugye nem teszel ilyet? –hallottam, hogy fél.
- Ha az élete múlik rajta…
- Jó! Elmondok mindent. Figyelj… itt vagyok Floridában, beugrok hozzád.
- Ne haza, az őrsre gyere!
- De…
- Ide gyere! –mondtam és letettem. Sejtésem sem volt, hogy mi köze lehet az ilyen alakokhoz.
Félóra múlva már a tárgyalóban ültünk.
- Mesélj!
- Hol is kezdjem…
- Az elején! Ne húzd az időt!
- Legyen… tudod, hogy sokat utazom Európába. Az egyik ilyen utamon odajött hozzám egy öltönyös fiatalember.
- Orosz volt?
- Nem. A vőlegényed barátja…mármint a volt vőlegényedé.
- Allen? Mit keresett Európában? –kezdett minden zavaros lenni.
- Én is tudni akartam. Elmondta, hogy kereshetnék több pénzt és mivel akkor nem voltam még együtt Aliceal…
- Belementél.
- Igen. Rengeteg heroint hozott. Az én magángépemet nem vizsgálták át. Itt Allen átvette, kifizette majd elhúzott.
- És utána? –éreztem, hogy a hangom megkeményedik. A férfi, az a báty, akit tiszteltem, akire felnéztem, egy drogdíler lett.
- Rájöttem, ha megszerzem a forrást, több lé marad a zsebemben.
- Így találtál rá az oroszokra.
- Pontosan. Kb. 1 évig csináltam, de ide jöttél és közben Alicet elvettem feleségül. Abba hagytam a bizniszt.
- De ők nem hagyták, igaz?
- Igen, ezért kereshetnek.
- De miért pont most?
- Szerintem értesülhettek az eljegyzésedről valahonnan és, ha jól tudom Wolfe-al voltak üzleteik. Ezért jó volt csalinak.
- Hogy beszélhetsz így róla? –csattantam fel.
- Most mit csináljak? Adjam fel magam? Hagyjam ott a lányom és a nejem? Nektek kevesebb a veszteni valótok! –nem akartam hinni a fülemnek! Hová tűnt a bátyám?
- Nincs mit vesztenem? Csak a férfit akit mindennél jobban szeretek és a gyerekem apját! –az utolsó szavakat már sírtam.
- Terhes vagy? –kerekedtek el a szemei.
- Igen okostojás! Terhes vagyok!
- Gratulálok. –vigyorgott a régi Charlie.
- Te csak ne gratulálj nekem! Itt vigyorogsz, miközben Ryant halálra verik!
- Figyelj…nem tudunk mit csinálni!
- De igen. - hallottam Horatio hangját az ajtóból. Észre sem vettem, de az egész beszélgetést végig hallgatta. Gyorsan megtöröltem az arcom. Közelebb jött és megfogta a vállam.
AJÁNLOM AZ OLDALT
