Az épület előtt kiszálltunk, lezártuk a kocsit és megfogta a derekamat. Így összeölelkezve indultunk a bejárat felé, amikor egy szőke hajú nő lépett oda hozzánk.
- Szia, Ryan!
- Te mit keresel itt?- húzott magához közelebb.
- Jöttem egy kis infóért. Te is segíthetnél. Ő ki? –mért végig.
- Erica, kérlek hagyj minket békén. –indultunk volna, de utánunk szólt.
- Jah, hát persze! A menyasszonyod… Mit szólsz egy olyan főcímhez: „A munkakapcsolat ártalmai”? Jól hangzik nem?
- Szállj le rólunk.
- Miért mi lesz, ha megírom? Beperelsz? Az állásoddal játszadozol Wolfe. –vigyorgott.
- Miért kell neked mindig, mindenbe beleütnöd az orrod?
- Régen ez nem zavart. Sőt…ha jól emlékszem kifejezetten élvezted.
- Na most már elég lesz! Gyere. –húzott magával.
- Mi van Wolfe? Csak nem hiányzom? –hallottuk magunk mögött, de Ryan már nem foglalkozott vele. Engem viszont nagyon is felzaklattak az előbb hallottak.
- Ki volt ez a nő?
- Erica Sykes. Riporter.
- És még? Ahogy hallottam, egész jól ismeritek egymást.
- Régen volt egy kis futókapcsolatunk, de semmi több. –láttam rajta, hogy lezártnak tekinti a beszélgetést, de nem hagytam annyiban.
- Ha megírja a cikket mit csinálunk?
- Nem fogja. Csak fenyegetőzik.
- De ha mégis…
- Akkor feljelentem zaklatásért. A magánéletemhez semmi köze.
- Viszont a labort rosszul érintheti.
- Figyelj. –fordított maga felé, közben megérkeztünk Horatio irodája elé.
- Hmm?
- Nem lesz semmi baj. Erica egy nagyszájú…
- Jó, értem. Menjünk be, most másért vagyunk itt. –mondtam és adtam neki egy csókot.
Beléptünk az irodába, ahol az asztalnál ült Horatio Caine. Az én szeretetreméltó főnököm.
- Sziasztok! Nektek nem pihennetek kellene? Hív a munka? –mosolygott.
- Igazából nem dolgozni jöttünk.
- Akkor? Miben állhatok szolgálatotokra?
- Tudod…Ryan kitalálta, hogy szombaton tartsuk meg az esküvőt.
- Melyik szombaton?
- A mostanin. Én is így voltam vele, de igaza van. Minek várni?
- Pontosan. Csak a csapatot hívjuk, így nem kell sok mindent intézgetni, maximum a papot.
- Ha gondoljátok, tudok nektek papot szerezni.
- Azt megköszönnénk. El tudsz jönni?
- Mindenképpen ott leszek. És a többiek is mehetnek természetesen. Bár üres lesz a labor…
- Ez csak egyetlen nap. Megyünk, szólunk a többieknek.
- Sok sikert és gratulálok.
- Köszi.
- Gyere, keressük meg Ericéket.
- Pont erre gondoltam. –elsétáltunk a DNS laborhoz, de nem találtunk senkit. Benéztünk mindenhová, de semmi.
- Hátha ebédelni vannak. –vetettem fel az ötletet.
- Nézzük meg. –elmentünk a büféhez és tényleg ott ültek egy asztalnál nevetgélve.
- Sziasztok.
- Nektek nem pihenni kellene?
- De…csak gondoltunk szólunk, hogy szombaton esküvőre kell jönnötök.
- Kinek? –tágultak ki Cal szemei.
- Szerinted? –vigyorgott Ryan csibészesen.
- Én is mehetek? –hallottunk egy irritáló hangot magunk mögül.
- Nem. –mondta Ryan, miközben odafordult Ericához.
- Most miért vagy ilyen? Csinálnék 1-2 képet…
- Semmi közöd a magánéletemhez és…- hirtelen hányingerem támadt, elengedtem Ryan kezét és a mosdó felé vettem az irányt.
- E…elnézést. –futottam, ahogy csak bírtam, de szerencsére időben elértem a mosdókagylóhoz. Calleigh jött utánam.
- Minden rendben? Elég szörnyen nézel ki…
- Persze, csak kicsit megvisel.
- Bármi baj van, szólj. Visszamegyünk?
- Igen. De szerintem megkérem Ryant, hogy vigyen haza. –néztem bele a tükörbe, és elcsodálkoztam. Alapból fehér a bőröm, de ennyire sápadt életemben nem voltam még.
- Elviszlek, ha gondolod.
- Nem kell. Mit akar Erica?
- Valami infót az egyik gyilkosságról. Az estisek kapták meg. Viszont szerintem most már más is érdekli…
- Hogy érted ezt?
- Ti. Szerintem nem fog békén hagyni és ráadásul kombinálni fog, hisz látott elrohanni hányni…
- Uhh…- úgy érzem ebből még baj lesz.
- Ne aggódj. Elintézzük. Máskor is sikerült már.
- Menjünk.
Visszasétáltunk az asztalhoz, de még mindig ott rontotta a levegőt.
- Ááá! Visszatért a kismama.
- Már mondtuk. Nem terhes. –mondta Eric.
- Akkor mi volt ez?
- Ételmérgezés. –vágta rá Calleigh.
- Igen, ettem valami romlottat.
- Értem… pedig akkor megértettem volna, hogy miért vesz el. –bökött a fejével Ryan irányába. Mire értheti ezt?
- Mi a…?
- Hát… azt hittem terhes vagy és csak azért vesz el. De rá kellett döbbennem, hogy mióta szétmentünk óriási lett az ízlésficama. Na, mindegy. Szia Ryan, viszlát. –libegett ki a teremből.
- Ne törődj vele. –mondta Ryan és megölelt. –Akkor el tudtok jönni?
- Persze. Ki nem hagynánk.
- Örülünk.
- Ryan, menjünk. Le szeretnék feküdni.
- Rendben. Cal, megkérhetlek, hogy szólj még Natalianak, Valeranak, Taranak és Coopernek?
- Persze. Gina, holnap elviszlek ruhát vásárolni.
- Jó ötlet. Majd felhívlak. Most jut eszembe. Alexxnek is szólni kell. –mondtam Ryannek.
AJÁNLOM AZ OLDALT
