>> 1. fejezet

Előkészületek   - Jó reggelt. - lépett a konyhába és megölelt hátulról. - Szia. –adtam neki egy „Jó reggelt” puszit. - Hmm…kávét csinálsz? - Ránk fér. –öntöttem a bögrékbe, és leültem mellé az asztalhoz. - Remélem végre megnyugodhatunk. –mondta kis merengés után. - Én is. –tényleg jó lett volna már biztonságban tudni magunkat. - Az oké, hogy nekünk nem jó, de már a kicsire is gondolnunk kell. –annyira édes volt, amikor aggódott. - Nem lesz több incidens. Legalábbis én már nem tartogatok gyilkosokat a szekrényemben. Te? - Én nem tudok róla. - Kedves volt Horatiotól, hogy megadta nekünk ezt a napot. - Igen, ő is észrevehette, hogy megviseltek a balhék. Meg hát…védeni szeretné a kismamát. – Erre csak egy mosollyal reagáltam, mert érdekes volt azt hallani, hogy én vagyok terhes. - És mit szólsz a Calleigh és Eric pároshoz? - Ez előrelátható volt. De Cooper és Natalia…huhh… - Abszurd?? - Olyasmi. Bár az is igaz, hogy mi nem kerülgettük egymást túl sokáig. - Még hogy nem kerülgettél! Akárhová mentem beléd botlottam. És mellesleg a romantikus éned már a 2. napon megmutatkozott a parkolóban. –olyan jó volt felidézni az első Miamiban töltött napjaimat. - Hát igen…én már csak ilyen vagyok. –villantotta fel azt a szívdöglesztő mosolyát, amitől minden egyes alkalommal el tudtam volna olvadni. –Azért érdekelne, ha akkor nem csókollak meg, te most Eric gyerekét várod? - Mi van?? –ez a kérdés letaglózott. - Mivel nála aludtál és akkoriban nagyon is tetszettél neki… - Te csak ne kombinálj! Én ugyanúgy ne voltam tisztában az érzéseimmel, mint te. - Huhhh… azt a kavalkádot, amit akkor éreztem! Teljesen felborult az életem, amikor megjelentél. - Remélem jó irányba… - Ez akkor volt biztos, amikor felavattuk a házadat… - Na jól van Mr. Wolfe! Elég lesz… - Mr. Wolfe…hmm…- gondolkozott hangosan, felállt és oda guggolt mellém. Így pont a szemébe nézhettem. Ó azok a szemek! Mindig megbénítanak. –Te pedig lassacskán Mrs. Wolfe! - Oh, de jól hangzik! –vigyorogtam, majd közelebb hajolt és megcsókolt.   A jól induló reggel után elhatároztuk, hogy az egész napot itthon töltjük. - Milyen esküvőt szeretnél? –kérdezte miközben az ölében fekve simogatott. - Nem is tudom. Olyat, amin ott vagy. - Az alapvető, és te is kellesz. - És a csapat. - Nem kérdéses. Valaki más? - Nem szeretnék nagy felhajtást. Csak a csapat. Lehet, hogy szemétnek fogsz tartani, de nem akarom lerángatni a szüleimet. - Akkor én is az vagyok, mert pont erre gondoltam. Meghívók? - Nem kell…szólunk személyesen. - Mikor legyen? –alig várta meg, hogy befejezzem, rávágta. - Szombaton! - Szombaton? Melyik szombaton? –furcsán méregettem. - Most szombaton! - De ma szerda van. Rengeteg dolgot el kell intézni és… –ez meglepett. - Tudom, igyekezzünk. –felállt, felhúzott a kanapéról és beültünk a Hummerba.  Egyből a laborba mentünk.

 <-vissza