>> 16. fejezet

Egy kis boldogság   Ryan már otthon volt és a kanapén olvasgatott. - Azt hittem, amikor haza érek itthon leszel! Hol voltál? Betegen nem mehetsz sehová. –láttam rajta, hogy mennyire aggódik és elmosolyodtam, de nem szóltam semmit. - Elmentem a kórházba. - Ennyire súlyos a helyzet? - Igen. - Mi bajod van? Ugye nem valami súlyos betegség? - Még nem súlyos, de pár hónap múlva az lehet. –próbáltam úgy beszélni, hogy ne jöjjön rá. - Mi bajod van kicsim?- láttam rajta, hogy már eléggé megrémült, így elmosolyodtam, leültem és odaadtam neki a képet. - Mi ez? –megkérdezte, és elkerekedtek a szemei. - Na, neee… - Na, deee…terhes vagyok! –amint kimondtam, elvigyorodott és megcsókolt. - Ez csodálatos! Már azt hittem valami komoly bajod van. - Ez nem elég komoly? - Ennél nem is lehetne…de ez…huhh…váratlanul ért. - Hidd el, hogy engem is. Nem számítottam rá. - Mennyi idős? - Több mint két hetes. Nem sokára elkezd nőni a pocakom. –mondtam, amire megfogta és megsimogatta. - Nem hittem volna, hogy a tavalyi dolgok után… - Én se, de látod. És az a rengeteg stressz…az azt jelenti, hogy az elrablás előtt már terhes voltam! - Stressz? Még, hogy stressz! Meg sem tudom számolni, hogy hányszor akartak kinyírni mostanában! Nem mehetsz dolgozni! - Mi? Ezt nem teheted! - De bizony, ha kell bezárlak, de nem fogod kiidegelni magad! - De… - Semmi de!  Beszélnünk kéne viszont Horatioval… Nem ártana, ha tudna róla. - Igen és a többieknek is eldicsekedhetünk. - Gyere! –segített fel a kanapéról, majd bementünk a laborba.   Megfogta a kezem és Horatio irodájába mentünk. - Horatio! Lenne egy perced? - Rátok mindig. - Szóval…khmm… ma tudtunk meg, hogy… - Kisbabát várok! - Gratulálok! Ez remek hír. Nagyon örülök, de akkor egy ideig nem dolgozhatsz. - A laborban lévő munkát eltudom végezni… persze, ha bármi gond van szólok. - Legyen, de fokozott figyelmet kapsz. - Oké. - A többiek tudják már? - Nem még nem. Előbb neked akartuk elmondani. - Megtiszteltetés. Szóljak nekik? - Nem kell. Körbemegyünk.   Benéztünk a DNS laborba, ahol Calleigh és Eric éppen elmélyülten „dolgozott”. - Öhm… bocsi a zavarásért. - Oh…gyertek. –mondta Cal vörösödve. - Nem otthon kéne lennetek? - De igen, viszont… - Be szeretnénk jelenteni valamit. - Kisbabánk lesz. –fejezte be Ryan. - Ez fantasztikus! Gratulálunk. Horatio tudja már? –öleltek meg és gratuláltak. - Köszi. Igen, de nem tudjátok hol találjuk Nataliat? - Szerinted? –vigyorgott Eric. - Cooperrel… - Pontosan. - Nos, akkor mi lépünk. - Sziasztok.   Megkerestük Nataliat, aki tényleg éppen Cooper ölében ütötte el az időt. - Sziasztok. - Bocsi, mi csak… - Semmi baj. Csak szólni jöttünk, hogy… - …hogy terhes vagyok. –mondtam, mintha csak azt közöltem volna, hogy kék az ég. - De hát ez remek! - Sok sikert a babához. –mosolygott Natalia. - Meg lesz. Miután végig futottuk az egész labort, hazamentünk és aludtunk egy jót. Immáron 3-asban.

 <-vissza