>> 15. fejezet

Mióta?   Pár nap múlva végre Ryan is visszajöhetett dolgozni, igaz a tőrös barátunkat még mindig nem fogtuk el. - Most kaptam egy hívást. Ki kell mennetek egy helyszínre. - Indulunk. –beültünk az autóba és a helyszínre mentünk. Amikor megérkeztünk Tara már kint volt és a 15 éves fiú mellett térdelt. - Mi történt? - Minden bizonnyal belsővérzés okozta a halálát. A barátai azt mondták Franknek, hogy fociztak és gyomron találták a labdával. Ez megesik, de ide érzem, hogy ennek a fiúnak eltörtek a bordái. Amint látom, régebbi ütésnyomok borítják. Vagy verekedett, vagy őt verték meg. A bordák a labda erejétől eltörtek és átfúrták a belsőszerveket. - Köszi, megyünk kihallgatunk 1-2 embert. –Calleigh, Ryan, Eric és én nekiláttunk kihallgatni a srácokat és összeszedni a bizonyítékokat. Oda sétáltam az egyik kisfiúhoz, de hirtelen émelyegni kezdtem. Nagyon nem éreztem jól magam, már reggel óta.  Le kellett ülnöm. Ryan ezt kiszúrhatta, mert egyből odajött. - Minden rendben? - Persze. –hazudtam, de az arcom elárulhatta, hogy mindjárt kidobom a taccsot. - Nem nézel ki túl jól. Menj haza, majd befejezzük. Lassan én is megyek, otthon találkozunk. Csak bólintottam. Elkísért az autómig, én beszálltam és ahelyett, hogy hazamentem volna, a kórház felé vettem az irányt. Nem tudtam, hogy mi bajom lehet, de az biztos, hogy nem éreztem még ilyet. Beültem a váróba és lassan sorra kerültem. Amikor behívott a doktornő nagyon ismerősnek tűnt, de nem tudtam honnan. - Olivia Palmer. –mutatkozott be. - Ginetta Rodriguez. Elnézést, de nem találkoztunk már valahol? - Nem hiszem. Mi a munkája? - Helyszínelő vagyok… - Akkor ismerem magát. - Igen, de… meg van! Ön azaz Olivia Palmer, akinek a férje… - Igen és még egyszer elnézést szeretnék kérni. - Oh… már semmi baj. Hogy-hogy itt dolgozik? - Tudja…miután kiderült, hogy nem lehet gyerekem. Úgy voltam vele, hogy legalább segítek másokon, ha ezt a férjem elszúrta. - Értem. - Nos, mi a panasza? - Folytonos rosszullétek. Szédülés, hányinger… - furcsán nézett rám, aztán elmosolyodott. - Mikor volt utoljára menzesz? - Ez miért fontos? - Tudja, ezek, mind a terhesség előjelei… - Hát…- most, hogy így elgondolkodtam rajta, legalább kéthete kellett volna, hogy legyen, de mivel sűrű volt a „program”, így elfeledkeztem róla. – Két hete kellett volna, hogy… - Akkor nézünk egy ultrahangot. Ha valóban terhes, már látni lehet, majd a babát. - Rendben. –köpni-nyelni nem bírtam. Terhes? Pont most? Ryan mit fog ehhez szólni? Megcsináltuk az ultrahangot és kiderült, hogy nem tévedett a doki. Így aztán a fényképpel, és kicsit zavartan állítottam haza.

 <-vissza