Hirtelen egy les hangra riadtam. Akkort ugrottam, hogy bevertem a fejemet. Ahogy elaludtam lefejeltem a dudt. Csak lmodtam. Csak egy lom volt. Prbltam megnyugodni s megtrlgettem a kisrt szemeimet. Kikszldtam az autbl s flve bementem. Stt volt, csak egy kis villanyt kapcsoltam fel, nyugtztam, hogy minden a helyn van.
Bertem a nappaliba, ahol szrevettem, hogy Ryan a kanapn alszik. Olyan bks volt. Melegsg jrt t, amibe szomorsg vegylt. Annyira hinyzik.
Felmentem a szobnkba, tltztem, felkaptam egy pldet s lementem a nappaliba.
Kzelebb hajoltam, vatosan betakartam, hogy fel ne bredjen. –Sajnlom. - sgtam s megsimogattam az arct, majd felfel indultam. Indultam volna, mert megfogta a kezem.
- Szia.
- Szia. –mondta fradtan.
- Megyek, lefekszem. – alig tettem pr lpst, visszahzott.
- Maradj itt. – megfordultam s csak bmultam r.
- Sajnlom. –mondtam, immr hangosan.
- Gyere ide. –meglelt. Olyan ersen kapaszkodtam bele, ahogy csak tudtam. Soha tbb nem akartam elengedni.
- El kell mondanom valamit. –Krdn nzett rm, majd intett a fejvel, hogy ljnk le.
Neki lltam s elmondtam neki mindent Jamesel kapcsolatban. Amikor befejeztem a mondandmat, megint eltrt a srs. De most nem James miatt. Eszembe jutott az lmom s kzelebb hzdtam hozz. Vrtam a reakcijt, hogy elfordul, ott hagy vagy szakt. De nem.
Szorosan maghoz hzott s megcskolt. Erre nem szmtottam volna, de annyira jl esett. A rengeteg fjdalom utn kaptam egy kevs gygyszert.
- Szeretlek. –mondta s mg ersebben tartott.
- n, n is. –szipogtam s belefrtam a fejemet, a nyakba. gy aludtunk el.
AJÁNLOM AZ OLDALT
