>> 5. fejezet

Nem akarlak elveszíteni   - Ryan!- kiabáltam utána a folyosón. - Mit akarsz? –kérdezte és szembefordult velem. - Meg tudom magyarázni. - Azt kötve hiszem. - Hagy próbáljam meg! - Hallgatlak. –tette karba a kezét. Annyira szerettem ezt a mozdulatát. - Allen nem normális. Elmesélt nekem mindent James ügyéről és valami bekattanhatott nála. - Aham. –láttam rajta, hogy nem nagyon hisz nekem. - Figyelj… ha nem hiszed el a te dolgod, de igazat mondok. - Mi közöd neked ehhez a Jameshez? - Hát… egy régi ismerősöm. –tényleg nem akartam beavatni a múltamba. - Már mindent értek. –azzal fogta magát és elment.   Csak bámultam utána. Nem tudtam mi tévő legyek. Eric hangja csendült fel mögöttem. - Jól vagy? Hallottam Allen vallomását…- nem bírta befejezni, mert megfordultam és összeroskadtam. - Héjj! Mi történt? –kapott el, de nem tudtam a kérdésre felelni, csak zokogtam. Nem akarom Ryant elveszíteni egy ilyen félreértés miatt. Eric felállított és a váróba vitt. - Tessék. –adott egy poharat. –Idd meg. –belekortyoltam a teába. - Köszi. –próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, de nem jött össze. - Elmeséled mi történt? - Allen…megcsókolt. - Hú apám. Ryan ezt megtudja… - Meglátott… - Ohh… sajnálom, sikerült megmagyaráznod? - Nem hisz nekem. - Szerintem mond el neki az igazat. - Nem szeretném, ha aggódna Murray miatt. - De életveszélyben vagy, hiszen vadászik rád azaz őrült. - De James már nem él. - Attól függetlenül olvastad az smst? - Milyen smst? –képedtem el és csak most jöttem rá, hogy a tárgyalóban hagytam a mobilom. - Neked küldték. Cal találta meg. Azt írja: „Még nincs vége. El foglak kapni.” - Ki küldte? - Ismeretlen. Cooper már dolgozik rajta. Szerinted Ronald lehet az? - Nem tudom. - Mondd el neki. - De… - Semmi de! Annyi mindenen mentetek már keresztül. Meg fogja érteni. - Remélem igazad van. - Én tudom. - Köszi Eric. –felálltam, az órámra pillantottam ami már a 8-as mutatót ütötte. - Bármikor. Menj haza hozzá. - Szia. –mondtam és eljöttem. Beültem az autóba, amikor a házunk előtt leparkoltam nem égett a villany. Gondolkodtam és néztem a házat.   Beléptem a házba. Ami ott fogadott nagyon megrémisztett. Minden fel volt borogatva és szét volt dobálva. - Ryan! –felkapcsolta a lámpát és ott feküdt a földön. Tiszta vér volt. Odaszaladtam hozzá. - Jézusom! Ryan! Ryan! –megnéztem, de nem volt pulzusa, falfehéren feküdt. - Neeem…nem hagyhatsz itt!- sírtam bele a vállába. A bőre jéghideg volt.

 <-vissza