>> 4. fejezet

Egy r�gi ismer�s   - Szia, tal�lt�l valamit? - Szia, Tara tal�lt a n� kez�n egy oda nem ill� v�rcseppet. - Dulakod�s k�zben megv�gta mag�t? - Lehets�ges. Most pr�b�lom beazonos�tani. Az biztos, hogy f�rfi. - Sok sikert. �tn�zem a ruh�it. - Rendben. –otthagytam �s �tmentem a m�sik r�szlegbe. Nem sok mindent tal�ltam, kiv�ve egy anyagdarabot, ami nem a n� ruh�j�b�l sz�rmazott. - Tal�n pamut. –�llap�tottam meg a nagy�t� alatt. - Szia, mit csin�lsz?- mosolygott Ryan. - Hello, h�t tal�ltam a megk�selt �ldozaton egy pamut darabot, de nem az � ruh�j�r�l val�. - Hadd n�zem. –a nagy�t� fel� hajolt. –Igen, ez biztosan �lt�nyb�l val�. - �lt�nyb�l? Ki az, aki �lt�nyben megy gyilkolni? - Nem tudom. De te majd kital�lod. –adott egy puszit �s elment. De j�, hogy �gy b�zik bennem, de nem voltam ebben olyan biztos. Am�gy is a gondolataim James k�r�l forogtak. Azt hittem lez�rhatom a m�ltat, de utol�rt. - Meg van a v�rtulajdonosa! –lebegtette a pap�rt Natalia. - Ki az? - Biztons�gi�r, egy bizonyos Murray v�llalatn�l. - Tudjuk a vezet� nev�t? - Igen…mindj�rt mondom. Meg is van. Ronald Murray. –amikor kimondta letagl�ztam. - Mi a baj? - Ronald? Ez biztos? - Igen, de mi�rt? - Mindj�rt j�v�k. –elszaladtam Calleigh irod�j�ba. - Cal! H�rem van. - Hadd halljam. - Tudod a mi �ldozatunkat lesz�rt�k. Kider�lt, hogy egy biztons�gi�r a gyan�s�tott. - �s? - �s, hogy a Murray v�llalatn�l dolgozik. M�ghozz� Ronald Murray alkalmazottja. - Aki nem m�s, mint… - James apja! - �sszef�ggene a k�t eset? - Lehets�ges. - Ronaldot akkor m�r k�t �gy miatt is behozhatjuk. Eric el�rte Allen Jacksont. Szerintem m�r bej�tt. �n megyek kihallgatni. - Ut�na besz�lhetek vele? - Szerintem igen. - Ok�. Calleigh bement a t�rgyal�ba, �n kint v�rakoztam. Amikor v�geztek Allen odaj�tt hozz�m. Nem sokat v�ltozott. Ugyanazok a vil�gosk�k szemek k�sz�ntek r�m. Most jobban megn�ztem. Mintha megint az iskol�ban lenn�nk. Az a tipikus csib�szes mosolya �s a s�t�tsz�n� haja, amir�l b�rmikor felismern�m, megmaradtak. - De r�g l�ttalak. - Igen. Nem hittem volna, hogy ilyen k�r�lm�nyek k�zt l�tlak viszont. - �n sem. - Siker�lt valami inf�val szolg�lnod? - Igen, de nem hiszem, hogy… - Hogy? - Nem tudom, hogy fogod fogadni. - Mit? –�rdekl�dtem. - Megiszunk valamit? - Persze, gyere. –le�lt�nk a b�f�hez, rendelt�nk k�t �d�t�t �s neki �llt mes�lni. - Nem tudom, hogy mennyire vagy otthon Mr. Murray dolgaiban. - Megtudtam egy s m�st. - Sz�val, amikor az apja megtudta, hogy el akar venni…teljesen kiborult. Eltiltotta t�led, de mivel tal�lkoztatok megfenyegette, hogy meg�l. - Kit? –kerekedtek el a szemeim. - T�ged. - De… - Ez�rt hagyott el. F�ltett, hisz tudta, hogy mire k�pes az apja. - …- Nem tudtam megsz�lalni. � folytatta. - Miut�n lecsillapodtak a ked�lyek, elv�gezte az egyetemet egy m�sik suliban. Szeretett volna, de nem mert visszaj�nni. - �s…ut�na? Most mit keresett itt? - Megkereste a sz�leidet �s elk�rte a c�medet. Vissza szeretett volna j�nni, h�tha m�g rendbe hozhatj�tok a dolgokat. Viszont, hogy ki �lte meg, azt nem tudom. Csak sejtem, hogy Ronald �rtes�lt a dolgokr�l. –nagyon sok volt ez nekem �gy egyszerre. - �s a heroin? - Igen, arr�l is tudok, de azt nem, hogy honnan szerezte. Teljesen �sszeomlott a szak�t�s ut�n, nem akart �lni. - Ezt nem hiszem el… Amikor siker�lne �j �letet kezdenem…- m�r potyogtak a k�nnyeim. - Mondtam, hogy nem j� �tlet visszaj�nnie. Gondoltam m�r biztos tal�lt�l valaki m�st �s szeretn�d elfelejteni. –k�zelebb j�tt �s meg�lelt. F�jtak a r�gi sebek, amiket �jra felszak�tott egy hirtelen j�tt h�r. - Figyelj… azt mondta, hogy az apja nem akarta, hogy a nagyszab�s� j�v�j�t t�nkretedd. Gondolom m�r el�re kitervelte a fia eg�sz �let�t �s te nem illett�l a forgat�k�nyvbe. - Igen…- szipogtam. – Honnan tudsz ennyit? - Szinte mindennap besz�lt�nk telefonon. Minden terv�r�l tudtam. Sajn�lom… - �n is. Ha akkor elmondta volna…- Nem b�rtam befejezni, mert arra eszm�ltem, hogy Allen megcs�kol. Megcs�kol…mit csin�l?? J�zusom… Csak nehogy… - Ez meg mi?- ell�ktem �s Ryan s�padt arc�val tal�ltam magam szemben. - S-semmi. Ryan…meg magyar�zom. - Ezen nincs mit. –mondta �s ott hagyott. - Sajn�lom, de… - Fogd be! –rivalltam r� �s Ryan ut�n eredtem.

 <-vissza