>> 1. fejezet

Látogatás

Már lassan fél éve, hogy végeztem az egyetemen és Miamiba jöttem. Rengeteg dolog történt itt velem. De a legfontosabb, hogy szerelmes lettem, szinte első látása. Sosem hittem volna, hogy Miami ennyi meglepetést tartogat számomra, és még mindig nem találkoztam mindennel…

Kikászálódtam az ágyamból. Nem tudom mikor aludtam utoljára ilyen sokáig, de már fél 11 volt. Szerencsére ma kaptam egy kis szabadnapot, így nem siettem sehová. Ryan már régen elment a laborba. Megcsináltam mindent (rendrakás, mosás) és elindultam a reptérre. A bátyám és a felesége, Alice látogatnak meg, hiszen ma fél éves a kicsi Emma. Az én egyetlen unokahúgom. Sajnáltam, hogy Ryan nem lehet ma velünk, de Horatio azt mondta, így is nagyon nehéz elsimítania mindent, hisz a felsőbb vezetés nem nézi jó szemmel a laborban szövődő kapcsolatokat. Állítólag kihat a munkánkra és ezért sebezhető lesz a rendőrség. A főnököm támogatásával sikerült túl vészelnünk az eleinte eléggé feszült helyzeteket, de lassan kezdi mindenki megszokni, hogy többen is egymásra találtunk. Igaz Calleigh és Jake szétmentek, mert Jake FBI ügynök lett és elköltözött, de (ahogy Horatio is megjósolta) Eric és Natalia kapcsolata nem volt hosszú életű és az óta Delko Calleight kerülgeti. Szerintem van is köztük valami.

Megérkeztem a reptérre, ahol Charlie-ék már vártak. Nem hoztak sok cuccot, csak ami 2 napra elég.

- Szia!- öleltem át a bátyámat, majd Alicet és puszit adtam a kis Emmának.

- Szia, látom élsz és vidulsz.

- Igen. Élek. –nevettem, de mindannyian tudtuk, hogy ez nem éppen egy vicces történet.

- Akkor gyertek, elviszlek a szállóba, azután…- vázoltam fel a tervet, de megszólalt a telefonom.

- Itt Gina.

- Szia, Ryan vagyok. Rossz hírem van.

- Ryan, mi a baj?

- Nem tudsz ma pihenni, mert történt egy gyilkosság. Horatio hívat.

- Dolgoznom kell?

- Nem… beszélni szeretne veled. - Nem tudtam, hogy mi történhetett, de nagyon fontosnak tűnt.

- Kiteszem Charlie-ékat és indulok.

- Redben, szia.

- Szia. –letettünk.

- Mi a baj?

- A főnök hívat. Elviszlek titeket, azután el kell mennem, sajnálom.

- Nem gond. Majd találkozunk. –a kocsiban beszélgettünk egy keveset, majd amikor kiszálltak rögtön a Miami-Dade Rendőrség felé vettem az irányt.

Leparkoltam a Hummer-el és felszaladtam a lépcsőn. Egy gombócot éreztem a torkomban, amikor megláttam Horatiot.

- Szia, Gina.

- Szia, mi történt?

- Gyere velem.

- Hová? Mi történt?

- Azonosítanod kell valakit. –erre nagyon nem számítottam. Reméltem, hogy nem ismerem az illetőt, de nem tudtam, hogy mi közöm lenne ehhez a valakihez. Nem értesültem halálhírről.

- Kit?

- Egy férfi, kb annyi idős, mint te. Megtaláltuk a fényképed a kabátzsebében. – most már végképp nem értettem semmit. Bementünk a patológiára, ahol megálltunk egy letakart test mellett.

- Felkészültél? –kérdezte Tara Price. Aki most már véglegesen is a csapatba került Alexx távozása után.

- Igen, azt hiszem. –amikor lehúzta a lepedőt, azt hittem rögtön összeesek.

- Ez…ez…ez James. James Murray.

- Szóval ismered. –mondta Horatio és kivezetett.

- Mi…mi történt vele?

- Lelőtték, de nem tudjuk, hogy miért. Mi közöd hozzá?

- Ha arra gondolsz, hogy mit keresett a nála a fényképem, nem tudom.

- Arra gondolok.

- Az egyetem óta nem láttam. Nagyon jóban voltunk, de amikor kezdett kialakulni köztünk valami, lelépett, ott hagyta a sulit és azóta nem találkoztam vele.

- Értem. Akkor nem dolgozhatsz rajta. Calleigh és Eric kapják meg az ügyet.

- Redben. Kapok valami más ügyet, mert ma már nem tudnék így haza menni…

- Igen, ha gondolod, elmehetnél Nataliaval az egyik késeléses helyszínre. Jól jönne neki a segítség. Frank már kint van és Tarat is mindjárt küldöm.

- Oké. Szia. –köszöntem el tőle és a laborba siettem.