Bár általánosítás, van némi igazság abban a közhitben, hogy a gyilkos azért választ magának lőfegyvert, hogy öntudatlanul is bizonyítsa az érzelmi kötődés teljes hiányát, melyet a fizikai kontaktus elkerülése és a távolságtartás tesz lehetővé.
Ugyanakkor, bár a fegyvereket sorozatban gyártják, egyik sem személytelen vagy névtelen. Minden egyes lőfegyver egyedi nyomokat hagy az általa kilőtt lövedéken, nem beszélve a lőpormaradványokról és az elkövető kezén, arcán és ruházatán feltűnő egyéb árulkodó jelekről.
Ugyanakkor, bár a lőfegyver töltése valószínűleg fegyverolajat és parányi fémrészecskéket hagy az illető kezén, ez még csak annyit bizonyít, hogy a gyanúsított kezébe fegyver került. Azt, hogy el is sütötte, a nyomozóknak kell igazolniuk, méghozzá az elsütő ujjon talált koromlerakódások segítségével, ám ezenfelül ellenőrzik mindkét kezet, az arcot, és a gyanúsított ruházatát, hogy fizikai bizonyítékokkal igazolják az összefüggést. Az ilyen maradványokat szappanos kézmosással el lehet tüntetni, ám még a legalaposabb tisztálkodás után is maradnak egyes vegyi összetevőkre (bárium, antimon és ólom) utaló nyomok, s ezeket atomabszorpciós spektrofotométerrel meg is lehet találni.
A fegyveres bűntények során leginkább félautomata pisztolyokat alkalmaznak. Öntöltő mechanikájuk lehetővé teszi, hogy gyors egymásutánban akár 30 lövést is leadhassanak vele, tárcsere nélkül. Az ilyen kifinomult működési elv azonban azt is jelneti, hogy több alkatrész van jelen, és így több nyom is marad a lövedéken és a hüvelyen. Mind a töltényűr, mind a kivetőmechanika nyomokat hagy a kivetett lőszerhüvelyeken, míg az ütőszeg és a huzagolás (vagyis a cső belsejének spirális barázdái, melyek a lövedék sebességét és pontosságát növelik) magán a lövedéken. A huzagolás lehet jobbos vagy balos (az óramutató járásával megegyező vagy azzal ellentétes irányú), s az úgynevezett huzagolási ütem (vagyis a barázdák egymástól számított távolsága) kétségkívül a legfontosabb részlet egy lőfegyver és egy lövedék összevetésénél. Hasonlóan jelentős szerepet kaphatnak a hüvelyen keletkezett rovátkák, melyekért a cső belső felületén található apró hézagok felelősek. Egy összehasonlító mikroszkóp segítségével könnyedén összevethető két lövedék – optikai úton egymásra vetíthetők -, hogy eldönthessék, ugyanabból a fegyverből származnak-e. Ezután akár be is szkennelhetik, majd számítógépes keresésnek vethetik alá, hogy kiderüljön, használták-e a fegyvert más, megoldatlan bűnügyben is. Még az ugyanazon gyárban készült fegyvercsövek is apró eltérést mutathatnak, a gyártószerszám kopása következtében.
A balliszikai szakértőknek ismerniük kell számos lőfegyvertípust, s nap mint nap használniuk is kell puskákat, revolvereket, félautomata pisztolyokat, sőt még géppuskákat is. Víztartályokba, zselével töltött ládákba és céltáblákra kell lövéseket leadniuk, hogy az összehasonlításhoz rendelkezésükre álljanak hüvely- és lövedékminták. Az is előfordulhat, hogy a helyszínen talált alkatrészekből kell összeállítaniuk egy lőfegyvert, felhasználva a labor fegyverkészletének egyes darabjait. Mikor hibás fegyverre vagy csak alkatrészre bukkannak, tartalék darabokból állítják össze, hogy elsüthessék, és összehasonlíthassák a helyszínen talált hüvelyekkel és lövedékekkel.
AJÁNLOM AZ OLDALT
