|
15. fejezet
Amikor meglltam Ryan hza eltt izgulni kezdtem. Olyan rgen volt mr, hogy nyugodtan lehettnk kettesben. Ahogy kiszlltam szrevettem, hogy egy villany sem g. Kezdtem megijedni. Az ajtt nyitva talltam s felkapcsoltam a villanyt. Elindultam az emelet fel, de ekkor valaki elkapott htulrl. Nem erszakosan, inkbb gyengden. Maga fel fordtott, gy pont szembe kerltem a hn htott szemprral. Mieltt brmit mondhattam volna, mr is birtokba vette az ajkaimat. Igen, ez volt az, amirt megrte ltezni. Ezt az rzst rkk el tudtam volna viselni. Nem sokra leveg hinyban levltam rla.
- Te…
- Itthon, itthon vagyok.
- Tudom. Cal-Calleigh mondta.
- s rendbe jtt a kezem. –vigyorgott.
- Azt ltom.
- s arra emlkszel, hogy mit grtem?
- Hmm… frisstsd fel a memrim. –cskoltam meg ismt s mr tudtam, hogy mire ment ki a jtk.
- llj…
- Mi baj?
- Most nem is vagyok mrges… - hztam.
- Azon segthetnk. –mondta s cskolgatni kezdte a nyakamat.
- Fejezd be.
- Mondtam, hogy felbsztelek.
- Inkbb, fogd be! –mondtam s ismt cskban forrtunk ssze, de csak nem hagyott bkn.
- Meggrtem neked valamit. Ha rendbe jn a kezem…
- Ne dumlj mr annyit! –nevettem s vgre sikerlt elhallgattatnom. Igaz az is csak addig tartott, mg a hlba nem rtnk…
Mg soha nem bredtem ennyire jl. Amikor kinyitottam a szemem mr fent volt s csak a hajammal jtszadozott.
- Szia…
-…cica. –fejeztem be a jl ismert szvegt, ezen most jt mosolygott.
- Szeretnk minden reggel erre kelni. –mondta.
- Nem lenne rossz. –mosolyogtam.
- Mit csinljunk ma? Vgre egy egsz nap csak a mink.
- Szerintem… - hzdtam hozz kzelebb, amibl mris levonta a kvetkeztetst.
Az egsz napot a hzban tltttk, azaz a hlban. Beptoltuk az elvesztegetett napokat.
A kvetkez napokban csak a szoksos gyilkossgok s gyek trtntek. Mr sok mindenki furcsnak tallta, de nem adott neki hangot, hogy minden reggel egytt megynk be s egytt tvozunk. Felvltva laktunk a msiknl. Egyszer n aludtam nla, msszor pedig .
- Kltzz hozzm. –vetette fel az egyik nap, amikor hazafel tartottunk.
- Rendben. –szinte nem is gondolkodtam a vlaszon. Kicsit mintha meglepdtt volna, hogy nem lltam le vele vitatkozni ezen, de rlt a dolognak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
