|
15. fejezet
Amikor megálltam Ryan háza előtt izgulni kezdtem. Olyan régen volt már, hogy nyugodtan lehettünk kettesben. Ahogy kiszálltam észrevettem, hogy egy villany sem ég. Kezdtem megijedni. Az ajtót nyitva találtam és felkapcsoltam a villanyt. Elindultam az emelet fel, de ekkor valaki elkapott hátulról. Nem erőszakosan, inkább gyengéden. Maga felé fordított, így pont szembe kerültem a hőn áhított szempárral. Mielőtt bármit mondhattam volna, már is birtokba vette az ajkaimat. Igen, ez volt az, amiért megérte létezni. Ezt az érzést örökké el tudtam volna viselni. Nem sokára levegő hiányában leváltam róla.
- Te…
- Itthon, itthon vagyok.
- Tudom. Cal-Calleigh mondta.
- És rendbe jött a kezem. –vigyorgott.
- Azt látom.
- És arra emlékszel, hogy mit ígértem?
- Hmm… frissítsd fel a memóriám. –csókoltam meg ismét és már tudtam, hogy mire ment ki a játék.
- Állj…
- Mi baj?
- Most nem is vagyok mérges… - húztam.
- Azon segíthetünk. –mondta és csókolgatni kezdte a nyakamat.
- Fejezd be.
- Mondtam, hogy felbőszítelek.
- Inkább, fogd be! –mondtam és ismét csókban forrtunk össze, de csak nem hagyott békén.
- Megígértem neked valamit. Ha rendbe jön a kezem…
- Ne dumálj már annyit! –nevettem és végre sikerült elhallgattatnom. Igaz az is csak addig tartott, míg a hálóba nem értünk…
Még soha nem ébredtem ennyire jól. Amikor kinyitottam a szemem már fent volt és csak a hajammal játszadozott.
- Szia…
-…cica. –fejeztem be a jól ismert szövegét, ezen most jót mosolygott.
- Szeretnék minden reggel erre kelni. –mondta.
- Nem lenne rossz. –mosolyogtam.
- Mit csináljunk ma? Végre egy egész nap csak a miénk.
- Szerintem… - húzódtam hozzá közelebb, amiből máris levonta a következtetést.
Az egész napot a házban töltöttük, azaz a hálóban. Bepótoltuk az elvesztegetett napokat.
A következő napokban csak a szokásos gyilkosságok és ügyek történtek. Már sok mindenki furcsának találta, de nem adott neki hangot, hogy minden reggel együtt megyünk be és együtt távozunk. Felváltva laktunk a másiknál. Egyszer én aludtam nála, másszor pedig ő.
- Költözz hozzám. –vetette fel az egyik nap, amikor hazafelé tartottunk.
- Rendben. –szinte nem is gondolkodtam a válaszon. Kicsit mintha meglepődött volna, hogy nem álltam le vele vitatkozni ezen, de örült a dolognak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
