|
12. fejezet
Reggel, amikor felébredtem, már nem volt sehol. Úgy éreztem megint kezd minden rendbe jönni körülöttem. A hasam már egyáltalán nem fájt, sőt a seb is majdnem teljesen beforrt. Lelkileg pedig Ryan támaszával túl fogom vészelni. Felöltöztem, egy ötlet révén autóba ültem és a laborba mentem. Majd kicsattantam és dolgozni akartam. Amikor kiszálltam a kocsiból Eric parkolt le mellém.
- Hát te?
- Visszatértem. –mosolyogtam, Delko döbbent arca láttán.
- Azt látom. Nagyon vidámnak tűnsz.
- Az is vagyok. Mehetünk?
- Ja, igen.
A recepciónál felé fordultam.
- Nekem be kell mennem Horatiohoz. Majd találkozunk.
Elsiettem a főnököm irodájához.
- Szia, mit keresel itt? –vonta fel a szemöldökét.
- Visszajöttem dolgozni.
- Még nem lenne szabad.
- De már semmi bajom. Otthon megőrülök unalmamban.
- Hát akkor, üdv újra itt.
- Köszönöm. Van valami új ügy?
- Most, hogy mondod Calleighvel elmehetnél az egyik szállodába. Lelőttek egy férfit. A többit majd ott megtudod.
- Rendben. –elkocsikáztam a megadott GPS koordinátákhoz. Egy óriási hotel várt a part közelében.
- Szia, te itt? –nézett rám csodálkozva Cal.
- Szia, igen. Untam magam otthon.
- Örülök neked. Nos, most beszéltem Frankkel. A férfi 3 napja szállt meg itt. Eredetileg New Yorki. Családtagokról, vagy barátnőről nem tudunk. A 40-es éveiben járhatott. Találtunk egy teljesen üres aktatáskát is. Minden bizonnyal pénz volt benne.
- Értem. Valami más?
- Most indulok Tarahoz. Jössz?
- Igen.
- Sziasztok. A férfit egyértelműen fejbe lőtték. Méghozzá halántékon. A golyó rögtön végzett vele és megakadhatott a koponyában, mert nem látok kimeneti nyílást. Remélem megtalálom a fejében.
- Én is. Jó lenne tudni, hogy milyen fegyverrel végezték ki.
- Honnan tudod, hogy kivégezték?
- Igazad van. Lehetett öngyilkosság is. –mondta Frank mögöttünk.
- De a pénz eltűnt…ha pénz volt benne. Szerintem menjünk vissza és kezdjük átnézni a dolgokat. –javasoltam.
Így is tettünk. Amint visszaértünk leültünk és miden ujjlenyomatot és DNS-t összeszedtünk.
- Gina, gyere velem. –rángatott magával Eric.
- Héj-héjj, ez fáj Eric, engedj el!!
- Bocsi…- eresztette el a karom.
- Mit akarsz?
- Jól vagy?
- Miért ne lennék?
- Szóval még nem találkoztál Horatioval.
- Mi történt?
- Tudod, Ryan nem tudta, hogy nem vagy otthon. –amikor meghallottam a nevét szorongás fogott el.
- Mi történt? –ismételtem meg a kérdést.
- Nem nekem kellene elmondanom…
- Bökd már ki!
- Betörtek hozzád és Ryan ott volt a környéken…
- Ugye jól van? Mit vittek el?
- Nem vittek el semmit…hoztak.
- Mit? –már tényleg nem értettem semmit.
- Egy tőrt. Pont olyat, mint amivel…érted. De a 10.-et lefoglaltuk. Mindnek nálunk kellene lennie. Nem tudjuk honnan szerezhette a gyanúsított. Ryan meg…
- Mi van Ryannel?
- Meglőtték. Kórházban van.
- Be kell mennem hozzá. –indultam volna, de visszahúzott.
- Horatio szerint nem jó ötlet. Ne játssz az állásoddal! Calleigh bent van nála. Majd holnap menj be, addig fokozott védelmet kapsz. Nem tudjuk, hogy ki az és, hogy mit akar. De ha a múltkori üggyel összefügg, akkor lehet, hogy nem is a sorozatgyilkos támadt rád. Lehet, hogy ez az ember volt az.
- Rendben, de addig mit csináljak? Nem tudok tétlenül ülni. Legalább felhívhatom Calleight?
- Szerintem az nincs megtiltva…- gondolkodott hangosan.
- Rendben. Köszi, hogy szóltál. –hagytam ott és máris tárcsáztam a számot.
- Hey Cal! Gina vagyok. Ryan hogy van? –próbáltam leplezni a hangomban lévő aggodalmat.
- Szia, még alszik, de az orvos szerint rendbe fog jönni. Nem találtak el semmilyen fontos szervet.
- Huh… még jó. Bent maradsz nála az este?
- Szerintem igen. Hallottam, hogy mi történt. Sajnálom.
- Hagyjuk. Megyek dolgozni, csak gondoltam érdeklődöm.
- Rendben, szia. –tettük le egyszerre a telefont, de nehéz volt nem Ryanért aggódni. Szerencsére Calleigh semmit sem sejt. Eric és Natalia tudnak 1-2 dolgot, a főnök pedig annyit tud, hogy jóban vagyunk. Bár amennyire Horatiot ismerem már rég kikövetkeztette.
Nem tudtam, hogy mit akar tőlem ez az ember, de most túl messzire ment.
Az éjjel rendőri őrizetet kapott a házam. Kicsit megnyugodtam, hogy végig vigyáznak rám, de aludni nem tudtam, hiszen Ryan bent fekszik a kórházban.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
