|
10. fejezet
Nem tudom már hány napja lehettem a kórházban, de amikor felébredtem óriásit dobbant a szívem. Ryan ült az ágyam szélénél.
- Szia Cica. –simogatott meg.
- Szia.
- Jobban vagy?
- Valamivel. Sikerült elkapnotok?
- Igen. Olivia Palmer férje volt a tettes. Azt mondta azért ölte meg a nőket, mert a feleségének nem lehetett gyereke és az áldozatoknak mindig volt valami kisbaba a közelükben. Féltékeny volt és nem akarta, hogy a felesége szenvedjen.
- De mire volt jó az a vér dolog? Honnan szerezte meg a tőröket?
- A tőrt ellopta Gordon lakásából, mivel biztonsági őrként dolgozott nála. A vért nem magyarázta semmivel. És nem mondta meg, hogy téged miért bántott.
- Én tudom. –bámultam magam elé.
- Mi? Miért tette?
- Mert terhes voltam.
- Mi van?? –sápadt le.
- Én sem tudtam róla. Horatio világosított fel. Nem tudom, hogy a férfi honnan tudta. Lehet, hogy megérezte a nőkön.
- Ki az apa?
- Minden bizonnyal te…, de ne aggódj. Nem lesz gyerek… pont eltalálta a méhemet a szúrás.
- Én…hát, de az lehetetlen! Ez a szemét direkt csinálta. Tudta, hogy hová kell szúrni.
- Nem lehetetlen, mert hogy előtte voltunk együtt.
- Ez igaz… - láttam rajta, hogy eszébe jut az este és elmosolyodik.
- Igen, direkt csinálta. De most már teljesen mindegy. Majd legközelebb. Úgysem készültem fel még az anyaságra.
- Nagyon jó anya leszel. De nekem az apaság nem menne…
- Dehogy nem! De nem most lesz, az biztos.
- Pedig nem lett volna akkora baj…- merengett.
- Te örültél volna neki? – tágultak ki a szemeim.
- Még jó. Miért azt hitted, hogy cserbenhagytalak volna?
- Nem is ismerjük egymást, csak pár napja és mennyi minden történt. A Delkos dolgok, a sorozatgyilkos, a vacsora… kaptam egy új házat és kiderült, hogy terhes is lettem. Egy közös nevezője van mindegyik dolognak.
- Mi lenne az?
- Te. –néztem mélyem a szemébe.
- Ha jobban belegondolok, már túl jól ismerjük egymást. –nevetett.
- Mikor mehetek haza? –váltottam témát.
- Szerintem még 1-2 nap. De az is lehet, hogy ma hazaengednek.
- Ryan… amit aznap mondtál. Este, amikor megtaláltál… Komolyan gondoltad?
- Minden egyes szót. –mondta és adott egy puszit. –Megyek, megkeresem az orvosodat, hátha még ma hazavihetlek.
- De jó is lenne. –amint távozott, kicsit elmosolyodtam. Végre itt lehet velem és sokkal jobban fogadta a baba dolgot, mint én. Nem tudom, hogy most mi lesz kettőnkkel, de valami kialakult az biztos.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
