|
9. fejezet
Haza indultam, beszálltam a saját Hummer-embe, majd beléptem a házamba. Kinyitottam az ajtót, de amikor a kapcsolóhoz nyúltam volna, egy erős kéz megragadott és elkezdett a nappali felé vonszolni. Próbáltam kiszabadulni, de nem sok sikerrel jártam. Ez a férfi nagyon erősnek bizonyult. Odavitt a kanapéhoz, a zsebéből ragasztót vett elő. Letapasztotta a számat mielőtt még sikíthattam volna. Lefogott és valami erős anyaggal összekötötte a kezem meg a lábam. Ott kuporogtam az ülőgarnitúrán, de nem bírtam mozdulni. Észrevettem, hogy a telefonom az ajtóban elejtett táskámban maradt. De jó, még segítséget sem tudok hívni! Próbáltam mocorogni, de nem jött össze. A férfi alakjából annyit láttam, hogy magas és izmos. A nyitott ajtó mellett látni lehetett az utcáról beszűrődő fényt, ami most valami ezüst tárgyon verődött vissza. Hirtelen tudatosult bennem, hogy mi lehet az. Egy tőr! Mit akar tőlem? Nem ismerek itt senkit, főleg nincsenek ellenségeim. Miért akarna megölni? Odahajolt hozzám, majd valamit suttogott. Nem értettem tisztán, mert egy autó zaja elnyomta. Hallottam, hogy a kocsi a ház előtt áll meg. A férfi megijedhetett, mert levágta rólam a köteleket, leszedte a számon lévő tapaszt, majd amikor majdnem sikerült segítségért kiáltanom egy éles fájdalmat éreztem a gyomrom tájékán. Összeroskadtam a férfi pedig kifutott a házból. Feküdtem a földön, és írtóra fájt a tőr helye. Ijedtében kirántotta belőlem, amitől még jobban elkezdett csorogni a vérem. Éreztem, hogy meleg nedv önt el. Nem akartam elhinni, hogy ennek így lesz vége.
Hirtelen ismerős és szeretett hangot hallottam. Feloltódott a lámpa.
- Gina?! Jézusom! Tarts ki. –könyörgött Ryan. A telefonjával tárcsázta a mentőket, majd a csapatot. – Figyelj ide! Ne halj meg nekem, mert kellesz! Érted? Mindennél jobban kellesz. Már tisztáztam magamban mindent. Kérlek… - ez volt az utolsó amit hallottam, majd lecsukódtak a szemeim.
Amikor kinyitottam a szemem Calleigh ült mellettem és mosolygott.
- Szia.
- Uhh… szia.
- Fáj valamid?
- Nem, csak…- megpróbáltam felülni, de belehasított a fájdalom a hasamba. –Auu!
- Szólok egy orvosnak.
- Várj, Ryan hol van?
- A laborban…3 napig el sem mozdult mellőled, de aztán Horatio elzavarta. Keresik a támadódat.
- Nem kaptátok el? –egy gombóc keletkezett a torkomban. Féltem, irtózatosan féltem.
- Nem, de igyekszünk és szerencsére hagyott ujjlenyomatot a kötélen, amivel összekötözött.
Erre a szóra eszembe jutott az aznap este. Ránéztem a csuklómra, amin vörös csík húzódott.
- Mit akarhatott tőlem?
- Kiderítjük, ne aggódj, de tényleg szólok egy orvosnak. –ezzel elment, majd a doki egyedül tért vissza. Beadott infúzión keresztül valami erős nyugtatót és fájdalomcsillapítót, ami szinte rögtön kiütött.
Nem tudom mennyi idő telt el, de ismét magamhoz tértem. Most viszont nem egy mosolygós szőke nő, hanem a méltóság teljes főnököm fogadott.
- Szia Gina. Hogy érzed magad?
- Szia. Most már jobban.
- Tudom, hogy szeretnéd, ha Ryan is bejönne, de én tiltottam meg neki. Így sem szabadna dolgoznia az ügyön.
- Megértem.
- Figyelj, azért jöttem, mert beszélnem kell veled valami fontos és fájdalmas dologról.
- Mi történt?
- Csak én és az orvosod tudunk róla. Sem Ryan, sem Eric, sem Calleigh…Senki! Csak mi.
- Az Isten szerelmére! Nyögd már ki!
- Tudod… mivel a gyomrod alatti részen szúrt meg az-az állat, így teljes kivizsgálást kezdeményeztünk. Igazándiból nem lehetett volna, mert még túl kicsi ilyenkor, de nekünk egy speciális műszer segítségével sikerült kimutatnunk.
- Miről beszélsz?
- Gina, kisbabát vártál. Még nagyon korai fázisban volt.
- Mi?? Mi az, hogy vártam és egyáltalán… - ez a hír most sokkolt. Kitől lennék én terhes? Miért nem tudok róla és…Ryan! Úristen… Ryan gyerekét vártam!
- Terhes voltál, de a tőr pont olyan helyzetben szúrt meg, hogy megsértette a méhedet. Gyereked lehet természetesen a későbbiekben, de most….
- Elvetéltem. –mondtam és éreztem, hogy forogni kezd velem a szoba. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, magam sem tudom, hogy honnan jöhetett.
- Tudom, hogy nem rám tartozik, de ki az apa? Tudnia kellene róla. Persze ez a te döntésed.
- El-elfogom neki mondani, de… - nem tudtam, hogy mi jön a,de után. Egyszerűen csak sírni akartam és egyedül vagy Ryannel lenni. De mivel őt eltiltották tőlem… Hogy fog rá reagálni? Elmondjam neki egyáltalán?
- Szerintem most pihenésre van szükséged. Szólok egy orvosnak, hogy hozzanak nyugtatót, mert felizgattad magad. –ezzel elment. Egyedül hagyott a gondolataimmal. Terhes voltam. Méghozzá Ryantől. Még mindig nem akartam elhinni. Ez biztos valami tévedés. Pár nap alatt nem lehet kimutatni. Vagy mégis? Miért történt ez mind velem?
Az orvos megint befecskendezett valami folyékony dolgot. Elaludtam.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
