|
7. fejezet
Reggel, amikor kinyitottam a szemem nem nagyon tudtam megmozdulni. Ryan karja át fogott a csípőmnél, én pedig a mellkasán feküdtem. Annyira megnyugtató érzés volt.
- Szia cica. –hallottam a hangját. Felnéztem és két gyönyörű zöld szempárral találtam magam szemben.
- Szia. –mosolyogtam.
- Jól aludtál? –simított el egy tincset a szemem elől.
- Mintha aludtam volna…- vágtam morcos képet.
- Nem mondtad, hogy fáradt vagy. Sőt, ha jól emlékszem, te kényszerítettél…- kezdett védekezni, amire kitört belőlem a nevetés.
- Mi az? –nézett kérdőn.
- Semmi, csak olyan furcsa ez az egész. Mi, itt, egymáson. És alig ismerjük egymást pár napja. Sosem csináltam még ilyet…
- Igen furcsa, de nem számít. Olyan mintha 1000 éve ismernélek! Minden porcikádat tudom, hogy-hogy, mire reagál. –vigyorgott és a gerincem mentén kezdett simogatni.
- Ryan… fejezd be! –nyögtem. –Dolgoznunk kell.
- Igazad van. –hagyta abba és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Várjunk… együtt megyünk be? Mert a labornál maradt a kocsim.
- Akkor igen.
- Mit mondunk? Eric mindent levesz majd.
- Nem érdekel. De majd külön állok meg, hogy ne lásson senki.
- Köszi. –felkaptam egy tiszta ruhát, amit alig találtam meg az egyik bőrönd aljában, mivel a kipakolás kiment a fejemből.
- Viszont be kell ugrani hozzám. Kell egy másik ruha.
- Rendben, de induljunk. –reggeli nélkül elindultunk Ryan lakásához. Elég közel volt az enyémhez és hasonlított is rá. Belülről ízléses volt és kifinomult.
- Ülj le nyugodtan, sietek. –mondta és eltűnt az egyik ajtó mögött. Úgy 10-15 perc múlva egy fekete nadrágban sétált ki, de sajnálatos módon az ingét még nem volt hajlandó felvenni, előbb a konyhába ment.
- Kérsz valamit? –kérdezte, de én csak bólintani tudtam, mert elment hangom.
- Kávét?
- Jó lesz. –mondtam rekedten.
Nem sokára hozta a két bögrét, de mielőtt leült volna felvette a zöld inget, majd elkezdte begombolni. Bíbelődött vele egy ideig, de nem tudtam, vagy nem akartam tovább nézni a szerencsétlenkedését, felálltam és odasétáltam segíteni neki.
- Várj, segítek. - Nagyon kellemes anyaga volt a felsőrésznek, de amíg a gombbal szórakoztam, többször is a bőréhez értem, amire forróság öntött el. Végre sikerült az összesnek párt találnom, és amikor a legfelsőnél jártam megfogta a kezem. Ismételten azokkal a gyönyörű szemekkel találtam magam szemben. Ilyen nincs, miért vannak rám ilyen hatással? Kérdeztem magamtól. Közelebb hajolt és gyengéden megcsókolt. Annyira szerettem ezt az érzést, hogy azt kívántam bár soha ne kellene abbahagynunk. Nem tudom mennyi idő után szakadhattunk szét, de nem örültem neki.
- Mennünk kell. –mondta levegő után kapkodva.
- Igen. –lihegtem én is.
Beültünk a kocsiba, majd amikor odaértünk a labortól nem messze leállította.
- Itt jó lesz?
- Igen. Nem lát senki. –mondtam. Felém fordult óvatosan egy apró csókot adott, majd kinyitottam az ajtót és kiléptem a levegőre. Annyira kellemes volt a mai nap. Ryan intett, majd elhajtott. Sétálni kezdtem a Miami-Dade Rendőrség felé.
Amikor bementem mindenki javában sürgött forgott.
- Szia. –köszönt Eric.
- Áh, szia.
- Milyen volt az estéd? –méregetett.
- Unalmas. Aludtam, mint általában. –hazudtam a jobb cél érdekében.
- Ennek örülök. –láttam, hogy elhitte.
- Na, volt valami az éjjel?
- Igen sajnos… egy nővel végzett ismét. Viszont a múltkori szőke hajszálat sikerült azonosítani. Nő, a neve: Olivia Palmer. 34 éves és férjezett. Gyereke nincs, de az áldozat állítólag a barátnője volt. A tetthelytől pár utcára lakik.
- Akkor lehettek barátnők.
- Igen, egyszóval semmink sincs.
- De igen. Tudjuk, hogy hol lehet ilyen tőrt kapni! –hallottam mögöttünk Calleigh hangját.
- Na ez is egy kiindulópont.
- Nem is akármilyen. Ebből a tőrből összesen 10 db létezik a világon. Nagyon ritka darab.
- Várjunk csak… eddig összesen 9 áldozata volt. Akkor még maradt egy!
- Igen, igazad van. De felmerül 2 kérdés is. Mi alapján választ áldozatot és, hogy honnan van meg neki mind a 10 fegyver?
- Megnézem a műkincskereskedők közt azt a múltkori szőrszálat. –mondtam, majd elrohantam.
- Szia, Gina vagyok.
- Hello, tudom. Én Cooper. –köszönt a fiatal srác.
- Segítesz nekem egy kicsit? Meg kell találnom egy műkincs gyűjtőt.
- Persze. Név?
- Az nincs, de nagyon ritka tőrgyűjtemény birtokosa. 10 db van belőle a világon összesen.
- Tőr…- gépelte. –Meg is van! Matthew Gordon. Elég nagynevű embernek tűnik. Rengeteg festménye van, de különösen a tőrök érdeklik.
- Ő lesz a mi emberünk. –mondtam, megköszöntem Coopernek, elsiettem Horatiohoz.
- Horatio! Fejlemény a sorozatgyilkosunk kapcsán.
- Mesélj.
- Nos… tudjuk, hogy 10 nagyon értékes tőr volt a birtokában, ami egy gyűjteményből való. Mindig ott hagyott egyet a helyszíneken, így már csak egy darab maradt nála. Cooper kiderítette, hogy kinek a birtokában kell lennie az gyűjteménynek. Ha kapunk DNS-t összevethetem a 6. áldozaton talált szőrrel. Talán ő a mi emberünk.
- Szép munka. Meg van a lakcíme?
- Igen.
- Induljunk. –mondta, és feltette a jól megszokott fekete nap szemüvegét.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
