|
5. fejezet
Az én kocsimmal mentünk, így én vezettem.
- Micsoda dolog, meghívlak ebédelni, és te vezetsz? -kérdezte a szokásos félmosollyal az arcán. Így hát fogtam magam, és az első lehetőségnél lehúzódtam.
Kiszálltam a kocsiból, majd megvártam, amíg ő is. Odadobtam neki a kulcsot.
- Ha már ilyen úriember akarsz lenni. -nevettem, majd beültem az anyósülésre.
- Ezt már szeretem. -nevetett ő is. Tavaly a születésnapomra, Horatio Caine, a régi főnököm meglepett egy autóval, azóta is azt vezettem. Mert hát nem más volt az az autó, mint az én kis kedvenc Hummer-em. Tony beletaposott a gázba, majd a kedvenc kisétterme felé vettük az irányt. Te jó ég, már azt is tudtam, hogy melyik a kedvenc étterme. Ez már beteges.
- Honnan van neked ilyen szuper autód? -nem hittem el, hogy most ez lett a téma.
- A volt főnököm küldte, nem, nem az amelyik Mexikóban van. Még Miami-ból. -hirtelen ahogy befordultunk a sarkon a szemembe sütött a nap, és megcsapott egy emlék. Egy pillanatra bevillant az első napom Miami-ban. Elmosolyodtam, majd feltettem a napszemüvegemet, amit még Ryan-től kaptam ajándékba.
- Nem lehetett olyan rossz az az állás, ha évek után is ilyen szuper kocsikat küldenek utánad, hacsak nem...?
- Tony, a főnököm legalább 20 évvel idősebb volt nálam. Ezt azért kikérem magamnak.
- Jól van na, nem feltétlen arra gondoltam, hogy a főnökkel...
Erre nem válaszoltam. Még nem éreztem úgy, hogy készen állok erre a beszélgetésre, Ryan-ről.
- Oké, látom kényes téma. Inkább menjünk be enni. -mosolygott Tony ártatlanul, majd megálltunk a kis családi étterem mellett. Olasz kajálda, tipikus DiNozzo dolog. Rámosolyogtam, ahogy kiszálltam, majd kívül ültünk le, mivel bent tele volt az étterem. Elég kis klassz hely volt. Tony olaszul rendelt, amin meg is lepődtem, mivel nem gondoltam, hogy ennyire folyékonyan beszél olaszul. Lasagna-t ettünk, ami meg kell, hogy mondjam nagyon finom volt.
- Honnan ismered te ezt a helyet, Tony?
- Apám egyik régi olasz barátja vezeti, és időtlen idők óta ide járok.
- És gondolom minden nőt idehozol. -vetettem el egy apró megjegyzést.
- Nem, csak Zivával voltam itt egyszer, meg most veled, amúgy apámmal meg egyedül.
- Akkor ezt vegyem megtiszteltetésnek. -mosolyogtam.
- Örülnék neki. -mosolygott ő is. A kukába a 12.-es szabállyal, olyan aranyos amikor mosolyog. De mielőtt mondhattam volna valamit, megcsörrent a telefonom. Megnéztem ki az.
- Ne haragudj, de Ziva az. -mondtam, majd felvettem a telefont. Végig figyelte, ahogy telefonálok, majd letettem.
- Fejlemények a gépről. George Kelsington 2 hónapja, amikor eltávon volt otthon, fenyegető levelet kapott valakitől, hogy megölik a feleségét.
- Valakitől?
- Abby és McGee dolgoznak az infókon, de ez is több minta semmi.
- Ez is igaz. Nézd...nem akarlak megbántani, de nem mesélnél valamit Miami-ról? Még soha nem voltam ott és te egy évtizedet dolgoztál le ott...
Elgondolkoztatott Tony kérése.
- Tudom, hogy nehéz lehet...
- Nem tudod, Tony. -néztem végre a szemébe- De ha szeretnéd, megpróbálhatom elmondani.
- Ha neked nem okoz gondot.
Vettem egy mély levegőt, majd elmeséltem mindent, ami Miami-ban történt, persze csak röviden, de a végét volt a legnehezebb elmondanom.
- Te jó ég, téged hányszor támadtak már meg?
- A végén már nem is számoltam. -mosolyodtam el a pillanatra.
- De úgy érzem, hogy a sztorinak van egy vége is, végtére is most itt vagy Washington-ban.
Még egy mély levegő kellett, hogy végre kimondhassam. Senkinek sem beszéltem a dolgokról, még az előző csapatomban sem.
- Emlékszel még Aisha Wattson-ra? Kb 8-9 éve nyomoztunk együtt az ügyében, és állítólag autóbalesetben meghalt.
- Az autóbalesetre nem emlékszem.
- Sejtettem. Ugyanis nagyon nem halt meg. 5 éve, mielőtt NCIS ügynök lettem volna, megtalált Miami-ban.
- És mi történt?
- Túszokat ejtett a fegyverlaborunkban és gépfegyverrel. Természetesen én is bent ragadtam. A végén sikerült rábeszélnem, hogy rajtam kívül engedjen el mindenkit, és miután elengedett, kicsúszott az irányítás a kezem közül, a régi csapatom betört a laborba és lövöldözés tört ki. Aisha meghalt... és... -még egy mély levegő kellett- Ryan is.
Tony nem tudott megszólalni, néhány pillantra.
- Sajnálom, ezt nem is tudtam.
- Már mindegy, de azért köszi. -eresztettem el egy halvány mosolyt.
- Jól vagy? -kérdezte Tony aggódva, ezt az oldalát még nem ismertem.
- Persze, minden rendben. -ekkor azonban csöngött a telefonom. Megint.
- Ajánlom, hogy McGee legyen az eredményekkel. -mosolygott DiNozzo.
A kijelzőn azonban egy ismeretlen, rejtett szám jelent meg, így hát felvettem.
- Üdv, Joy ügynök. Vagy szólítsam inkább Mrs. Wolfe-nak? Van nálam valami, ami kellhet magának.
- Ki maga? És mit akar tőlem? -kérdeztem idegesen. Most végképp nem volt időm az ilyen őrültekre.
- Úgy nem játék a játék, ha megmondom. Talán inkább beszéljen a lányával. -egy pillanatra csönd lett a másik oldalon, majd meghallottam Sam kétségbeesett hangját- Anya. Segíts!
- Kicsim! Sam. Mi történt?
- Elrabolt... -itt megint csönd lett, majd a férfi szólt bele ismét- Nah, most már tudja, hogy a maga Samantha-ja nálam van.
Láttam Tony aggódó arcát, ahogy az én rémült arcomat fürkészte.
- Mit akar? Mit tegyek?
- Először is? Jöjjön el egyedül arra a címre, amit sms-ben fog kapni, aztán a többit megbeszéljük.
- Ne nézzen bolondnak. Nem megyek sehova, amíg nem mondja meg, hogy mit akar! -kicsit indulatosabban szóltam mint kellett volna.
- Akkor azt a lánya bánja meg. Gondolja meg kétszer Sara. Két órát kap. Utána Sammy megsérül... -ezzel bontotta a vonalat.
- Ne, hallja, ne rakja le!! -de már késő volt. Meg sem tudtam szólalni. Csak ültem és bámultam a telefonomat. Mégis ki akart ártani nekünk? Új életet kezdtünk, senki sem ismert itt.
- Sara. -hallottam Tony hangját, és egy pillanatra összerezzentem, amikor megérintette az asztalon maradt kezemet. Ránéztem, de a szememben könnyek csillantak meg.
- Mi történt? -kérdezte.
- Sam...Sammy...el...elrabolták. -nem bírtam még feldolgozni, ami történt.
- Hát ez nagyon remek, akkor most szépen visszamegyünk és szólunk Gibbs-nek és nyomozást indítunk.
Megráztam a fejemet, amikor megérkezett az sms. A cím ismerős volt. Nem rég olvastam egy rendőrségi jelentésben róla. Razziát tartott a helyi rendőrség, és egy egész droglabort kapcsoltak le. Azóta a raktár üresen állt. Legalábbis szerintük.
- Nem megyünk Gibbs-hez.
- Tessék? -nézett rám értetlenül Tony.
- Nem megyünk Gibbs-hez. Ide megyünk. -mutattam meg a címet DiNozzo-nak, majd hozzátettem- És én vezetek.
- Nem, ilyen állapotban nem engedem. mondta Tony, majd miután gyorsan kifizettük az ebédünket, autóba ültünk.
- Legalább McGee-t állítsd rá a telefonodra.
- Tony, az a fickó nem fog többet hívni, és tudjuk a címet. McGee már nem segíthet. Ezt nekem kell megoldani. Voltam már rosszabb helyzetben is Miami-ban. Megoldom ezt is.
- Úgy érted, megoldjuk.
Tony-ra néztem, aki visszamosolygott rám. Nem gondoltam volna, hogy ennyire aggódik értem. Hát McGee-nek mégis igaza lenne? Már megint borzalmasan megkeveredett az életem, hirtelen eszembe jutott, amikor Greg Sanders holtteste került elő, és én voltam az első számú gyanúsított. De hála a csapatomnak, és Ryan-nek, tisztáztak az ügyben. Hát reméltem, hogy most DiNozzo segítségével még élve visszakaphatom Sam-et.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
