|
1. fejezet
A nevem Sara Joy, már ötödik éve vagyok NCIS ügynök, de nem rég új csapathoz kerültem. Leroy Jethro Gibbs csapatába. Már többször dolgoztam együtt velük, így feltehetően nem véletlenül kerültem hozzájuk most, hogy a régi csapatomat feloszlatták. Egyik napról a másikra csak úgy felmondott a főnököm és lelépett Mexikóba, mivel engem még nem akart Vance igazgató kinevezni csapatfőnöknek, így mondhatom, hogy a legjobb csapatba kerültem. Amióta igazgató váltás volt nagy átrendezés történt, így most már én is kaphattam asztalt az új csapatomnál. Anthony DiNozzo-t már régebbről is ismertem, ő volt az első, aki köszöntött amikor NCIS ügynök lettem. Legutoljára 2 éve dolgoztam vele együtt egy szuper titkos katonai bevetésen. Ma én értem be elsőként. A hat asztal közül most csak az enyém volt foglalt és a többiek jogosan nem voltak még itt, hiszen én jöttem be túl korán. Le sem tagadhatnám, de imádom a munkám. Mielőtt NCIS ügynökké képeztettem volna ki magam, Floridában, Miamiban dolgoztam helyszínelőként. Öt hosszú év alatt hozzá szoktam az új munkához, és most már kételkedem, hogy vissza tudnék e menni még valaha is helyszínelőnek, hiszen az itteni dolgok annyira mások. Például azalatt, az egy hét alatt, amit az új csapatommal töltöttem remekül megjegyeztem Gibbs elsőszámú szabályait, elvégre többségük logikusan is hangzik. Leültem az asztalomhoz, a fegyveremet beraktam a felső fiókomba. Ebben a csapatban mindenki ott tartja a fegyverét az asztala felső fiókjában. Meg kell, hogy mondjam egy hét alatt igencsak kiismertem őket. Persze az is közrejátszhatott, hogy már régebbről ismerem őket. Sőt, én még Kate Todd ügynökkel is dolgoztam együtt nem egyszer, csak szegényt megölték bevetés közben. Sosem tudtam meg többet, mint amennyit fél füllel hallottam az épületben járkálva, és be kell, hogy valljam, annyira nem is foglalkoztatott az ügy. Most viszont, hogy annak a csapatnak a részese lettem, amelyiknek ez az eset a történelmébe tartozik óhatatlanul is, de kénytelen voltam utána olvasni az ügynek. Így, mivel jelenleg nem volt nyitott ügyünk bekapcsoltam a gépem, majd a bejelentkezés után megnyitottam az aktákat, ami az ügyre vonatkozott. Végigolvastam mindent, amíg meg nem hallottam az ismerős lépéseket.
- Jó reggelt, Tony. - mondtam, fel sem nézve a monitorról.
- Szia Sara, mit olvasol ennyire?
- Áh semmit, csak érdeklődöm a múlt iránt. - mondtam teljesen nyugodtan, majd kiléptem az alkalmazásból. Amikor felnéztem Tony ott állt mellettem.
- Gibbs hetedik szabálya...
- Mindig legyél természetes, ha hazudsz. És kikérem magamnak Tony, de az voltam. Csak te már túl jól ismersz. - mosolyodtam el.
- Ez igaz. Nos, mi, vagy inkább ki után kutakodtál?
Mivel tudtam, hogy ha nem mondom el neki most, akkor egész nap ezzel fog húzni, inkább úgy döntöttem, hogy elmondom.
- Kate. Kate Todd ügynök.
- Mit akarsz tudni Kate-ről? Majd én mesélek róla. - mondta, majd az asztalom szélére ült.
- Közel álltatok egymáshoz nem igaz?
- Így is mondhatjuk, de ismervén Gibbs tizenkettes szabályát sosem randiztam vele, ha ez lett volna a következő kérdésed.
- Tényleg túl jól ismersz. - mosolyodtam el, majd visszafordultam a monitorhoz.
- De látom, hogy ezzel nem elégedtél meg, Sara. Van valami, amit még tudni akarsz, csak nem mered megkérdezni, mert úgy érzed, hogy érzékeny területre lépnél...
- Úgy gondolod?
- Úgy.
- Akkor tessék. Megkérdezem. Ki volt Ari? Ki az az Ari Haswari, akiről minden jelentésben szó esik? És nehogy azt mond, hogy Mosszad ügynök volt, mert olvasni én is tudok. Érzem, hogy több is volt az ügy mögött, mint amennyit a jelentések elmondanak.
- Na ezért vagy te jó ügynök. Mindig meglátod, ha van még valami a dolgok háta mögött. Ezért el is mondom, amíg a többiek nem jönnek. - közelebb hajolt, és halkabbra vette a hangját, mintha félne, hogy valaki meghallja - Ari, nos, Ari Haswari Ziva féltestvére volt.
- Tessék? - nem akartam hinni a fülemnek.
- Igazat mondtam, csakis az igazat...
- Ez durva. És mi lett vele? Gondolom Gibbs halálra kínozta a kérdéseivel...
- Tévedsz újonc. - Tony előszeretettel hívott újoncnak, pedig már 5 kemény éve ügynök voltam - Ziva ölte meg.
- Most viccelsz? Ziva megölte volna a saját testvérét?
- Csak a féltestvérem volt. - hallottuk meg Ziva hangját.
- Uh, Ziva, szia. Milyen korán bent vagy... - mondta Tony zavartan, majd leült a saját asztalához.
- Ugyan DiNozzo, 5 éve mindig pontosan fél nyolcra járok. Már biztosan észrevetted. Ha meg nem, hát akkor csiszolni kell a nyomozói érzékeiden. - nevetett Ziva, majd mellém lépett.
Hallottuk, ahogy Tony motyog valamit, de szokás szerint nem foglalkoztunk vele.
- Mit szeretnél még tudni Ari-ról? - kérdezte Ziva kedvesen.
- Igazából, már...semmit. Csak kíváncsi voltam, hogy van e még valami azon kívül, amit a jelentés tartalmazott.
- Látod Tony, neki jó nyomozói érzéke van. Talán tanulhatnál tőle. - kacsintott rám Ziva, majd ő is leült a helyére. Ekkor jött meg McGee.
- Jó reggelt mindenkinek.
- Jó reggelt újonc. - harsant fel Tony hangja elsőnek.
- Szia McGee. - mondtuk kórusban Ziva-val.
- Mond Timy, téged nem zavar, hogy 6 éve folyamatosan újoncnak hív?
- Már hozzászoktam Sara. Sőt, reggelente meg sem hallom Tony köszönését. - mosolygott McGee, amikor leült a gépéhez.
- Kár volt leülni McGee. - hallottuk a főnök hangját közeledni. A lépcsőn jött le, ami köztudottan az igazgató irodájához és a konferencia teremhez vezetett. Egyik sem jelentett jót számunkra.
- Munka, főnök? - próbált meg kedveskedni Tony.
- Nem DiNozzo. Mindenki egy teljes évnyi szabadságra mehet.
- Ez komoly főnök? - kérdezte Tony, miközben felállt a helyéről.
- Persze Tony, nagyon is. - ezzel Gibbs kiosztotta a szokásos „tarkó-pofonját” Tony-nak.
- Tudtam, hogy nem az, főnök, tudtam!
- Ki az áldozat, Gibbs? - kérdeztem, elvéve Tony-tól a szót.
- Amanda Kelsington, 33 éves tengerészhadnagy. Egy órája találtak rá a házukban.
- Egy órája? Mit csináltak egy óráig, hogy nem szóltak senkinek? - kérdezte McGee, miközben már mindenki úton volt a lift felé.
- Jó kérdés, McGee. Majd kiderítitek Ziva-val.
Fél óra alatt kint voltunk a helyszínen, hála Gibbs-nek, mivel ő vezetett. Amúgy a ház kb másfél órányira volt az NCIS központtól. Amikor kiszálltunk a kocsiból mindenki megkapta a feladatát Gibbs-től.
- McGee, Ziva, menjetek és kérdezzétek ki a szomszédokat, Sabrina és Mark Range-t, nem érdekel, hogy már a zsaruknak mindent elmondtak, most szépen elmondanak még egyszer mindent. Sara, Tony tiétek a helyszín, Doki nemsokára megérkezik, addig mindent dokumentáltok, amit csak találtok.
- És te főnök, mit csinálsz?
- Megkeresem az áldozat férjét, George Kelsington-t, ha kell a föld alól is előszedem. - ezzel Gibbs távozott. Tony-val egymásra néztünk, majd szó nélkül bementünk a házba. Amanda, az áldozat a hálószobában volt, féloldalt feküdt az ágyon. Olyan békésnek tűnt, pedig az egész ház úgy nézett ki, mint maga a pokol. Közelebb léptem Amandához, és készítettem pár fotót.
- Hátulról fejbe lőtték? - kérdezte Tony.
- Egyértelmű kivégzés.
- Egyetértek, újonc. - mosolygott, majd tovább kutatott akárcsak én. Úgy tűnt, élvezte, ha a frissen csapatba kerülteket újoncnak, vagy zöldfülűnek hívhatja. Ahogy végig néztem a házon, megállapíthattuk, hogy a pincétől a padlásig minden egyes szobát feldúltak, semmi sem úgy nézett ki, mint ahogy kellett volna. Az újságok szétszórva a földön, egy két bútor eldőlve, vagy egymásra borítva.
- Tony, gyanítom, hogy azért van ekkora kupi mert valaki keresett valamit.
- És meg is találhatta. - mutatott fel Tony egy kábelt, aminek egyik fele a falban lévő konnektorba volt dugva.
- Mi az? - léptem közelebb és lefotóztam.
- Egy lap-top töltője. Valószínűleg nem véletlen hagyták bedugva. Egyértelműen az vihette el, aki megölte Amandát.
Körbenéztem a hálószobában, miután Tony elcsomagolta a kábelt. Valamit furcsálltam.
- Tony, gyere csak.
Megvártam, amíg Tony bejön a dolgozószobából.
- Ezt nézd meg, egy csomó kép össze van törve. Ha jól látom mindegyiken Amanda van egy férfival, azonban azok a képek nincsenek összetörve, ahol külön-külön egyedül vannak.
- Ez is egy jel, újonc. Készíts mindenről képet, Sara. Muszáj mindig mindent dokumentálnunk.
- DiNozzo, könyörgöm, 5 éve vagyok NCIS ügynök, kérlek, ne oktass ki, hogy mit kell csinálni egy helyszínen. Az egyetlen új dolog, amit meg kell jegyeznem az Gibbs szabályai.
- Jól van, jól van. Csak már úgy beleéltem magam a szerepbe.
- Akkor éld ki belőle magadat. - mosolyodtam el, majd folytattam a bizonyítékok begyűjtését. Egy pár perc múlva végre megérkezett Dr. Mallard és Jimmy Palmer, a segédje, hogy megállapíthassák a halál okát és idejét, valamint a számunkra nem feltűnő jeleket a holttesten.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
