|
Csak vigyázz rám!
Fülledt éjszaka volt. Las Vegasban ilyenkor kezdődik az élet. Beindulnak a casinók, özönlenek az emberek és kattognak a játékgépek. Mindenki vidáman, szerencse reményében indult útnak. Pörögtek a tétek és csak fogadtak, fogadtak…
Egész Vegas szórakozott, kivéve egy embert. Otthon ült és sírt. Keservesen sírt. Már vagy 2 hete ki sem mozdult otthonról. Nem ment be a munkahelyére, könnyebb volt beteget jelenteni. Egy porcikája sem kívánta az emberek társaságát. Mindenkiből elege volt. Megcsörrent a telefonja, természetesen nem reagált rá. A sípszó után lejátszotta az üzenetet.
- Sara! Én vagyok az, Nick. Mi a gond? Már többször próbáltalak hívni, nem válaszoltál. Griss azt mondja, hogy beteg vagy, de én nem hiszek neki. Túl jól ismerlek ahhoz, hogy tudjam te még lázasan is a laborban munkálkodsz. Kérlek, adj valami életjelet! Szia.
Sara csak feküdt az ágyában, de amikor meghallotta Nick hangját, még keservesebb zokogásba kezdett. Fájt neki a férfi minden egyes szava. Nem azért, mert Nick volt az, hanem mert ő is csak pasi. Épp sikerült volna álomba bőgnie magát, amikor megszólalt az ajtócsengő. Sara nem válaszolt rá, de eszébe jutott, hogy nem zárta be az ajtót az eset óta. Most csak abban reménykedett, hogy nem Ő jött vissza és nem próbál bejönni. Meghallotta az ajtó hangját. (Nem ez nem lehet! Nem jöhet be!) Megint előtört belőle a sírás, de most a félelemtől. Lámpafény szűrődött be az ajtó alatt. (Biztos felkapcsolta a villanyt.) Léptek zaját hallotta. (Ne, ne gyere fel!) Magára húzta a takarót, majd megpróbált elrejtőzni az ágyneműben, kis rést hagyva a látóterének. Ekkor kinyílt az ajtó és csak lábakat látott. Egy férfié volt, aki egyre közelebb jött az ágyneműkupachoz. (Kérlek, menj el!)
A férfi lerántotta Saráról a takarót, aki félelmében óriásit ugrott, neki a férfinak. Érdekes módon elkapta és nem bántotta, megölelte. Sara ütni kezdte a hátát.
- Engedj el! –kiabálta.
- Sara, nyugi! Csak én vagyok! Nick. – mondta és felkapcsolta a villanyt.
Remegve visszaült az ágyszélére.
- Mi történt veled? –kérdezte Nick, amikor végig pillantott a lányon. Ijesztő látványt nyújtott. Tele volt lila, kék, zöld foltokkal és karmolásokkal. A ruhája cafatokban, a haja összegubancolva. Szemei alatt sötét karikák húzódtak és ki voltak vörösödve.
- Mit keresel itt? –kérdezett vissza, a kérdést kikerülve.
- Aggódtam. Mi történt? Ki tette ezt? –kérdezte Nick.
- Semmi bajom. Menj el! –mondta.
- Sara! Nem zavarhatsz el, mond el, hogy mi történt különben be kell, hogy keményítsek!
- Hogy keményítenél be? –kérdezte félve.
- Mondjuk, beviszlek az őrsre és kihallgattatlak. Mit szólsz?
- Ígérd meg, hogy nem adod tovább még Grissomnak sem! –kérlelte.
- Meséld el, hogy mi ez az egész. – mondta és leült mellé.
- Rendben. Ismered Stevet?
- Igen. Meg akarta kérni a kezed, ha jól tudom. Ő tette ezt veled?
- Megkérni? Inkább elkérni… Az a szemét, hazajött. Mondom, de jó főztem vacsorát. Teljesen be volt állva. Nekem jött, majd… - nem bírta tovább mondani. Nick szíve összeszorult, ahogy látta, hogy a lány arcán könnyek csorognak végig. Nem szívesen, de muszáj volt faggatóznia.
- Mit csinált? –kérdezte kemény hangon.
-… meg... megerőszakolt. Aztán itt hagyott. Mivel félájult voltam, nem tudtam senkit sem hívni és még menekülni sem. Azóta nem hallottam róla és nem is láttam. Azt hittem…
- Azt hitted Ő jött vissza. –fejezte be Nick.
- Most mit akarsz tenni?
- Nem tudom. Ha engednéd, hogy segítsünk…
- Nem lehet! Bántani fog titeket is… Tudom, hogy mire képes.
- Hidd el. Velünk nem bánik el. Gyere ide. –az ölébe húzta óvatosan és egy puszit adott a fejére.
Szeretett volna már régen elmondani valamit Sarának, de a gyors eljegyzése miatt csődbe ment a terve. Ilyen helyzetben pedig nem éppen volt a legalkalmasabb.
- Nicky, maradj itt, kérlek!
- Nem félsz?
- Most már nem. Itt vagy és nem eshet bántódásom. –mondta egy iciri-piciri mosoly kíséretében.
- Oké. Gyere, rendbe hozunk. –felkapta Sarát, bevitte a fürdőbe és vizet engedett neki.
- Most itt hagylak egy percre. Hozok neked ruhát és csinálok valami ehetőt. –mondta, majd becsukta az ajtót. Pár perc múlva visszatért két váltás ruhával.
- ?? – nézett rá Sara.
- Nem tudtam, hogy melyiket szeretnéd. –mondta pironkodva.
- Ez tökéletes lesz. Köszi. –mosolygott Sara és elvette a melegítőnadrágot, egy pólóval. Nick kijött és lesétált a konyhába. Összedobott egy rántottát, mire megterített Sara már ott állt az ajtónak támaszkodva.
- Köszönöm. –mondta. Végre hasonlított önmagára. Csinos volt, a sebei még látszottak, de már nem tűntek annyira csúnyának és a haja is össze volt kötve.
- Mit?
- Mindent. Főleg ezt a vacsorát. –nevetett a régi Sara.
- Majd meglátod, hogy milyen finom! Ez a specialitásom. –vigyorgott Nick.
Leültek és megvacsoráztak. Közben Nick tudatosan elterelte a témát, hogy Sarának visszatérjen az életkedve.
- Megyek, megágyazok. –mondta Sara és felment a szobába. Nick vidáman nézett utána.
Kisétált a nappaliba és megvetette a kanapét. Elég kényelmesnek tűnt. Leült rá, majd levette a cipőjét, a farmerját. Már a pólónál tartott, amikor Sara rámosolygott a lépcsőfeljárónál.
- Te mit csinálsz? –kérdezte érdeklődve.
- Elfoglalom a kanapédat és alszom egyet.
- Azt hiszed, majd hagyom, hogy a testőröm egy kényelmetlen kanapén húzza meg magát?
- Hol aludjak? –nézett furcsán Nick, Sarára.
- Hát… - Sara megeresztett egy csibészes mosolyt. – Itt a nappaliban nem tudod majd szemmel tartani az eseményeket. Gyere velem. –mondta a fiúnak, majd megfogta a kezét és felvezette a szobába. Leültette az ágyra és hozzábújt. Nick belenézett Sara gyönyörű szemeibe és megcsókolta. Óvatosan, kérdőn. Sara vadul kapott az ajkai után és a súlytól hanyatt borultak. Amikor szétszakadtak levegőért, Nick megszólalt.
- Most mi legyen? –simogatta Sara hátát.
- Csak annyit kérek, hogy vigyázz rám! –mondta és elaludt a férfi óvó karjaiban.
The End
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
