|
4. fejezet
Nem tudom hogyan, de eljutottam arra a címre, amit Eric a papírra írt.
Amikor leállt a kocsi, nem bírtam megmozdulni. Mi volt ez? Ryan és én csókolóztunk… De még mindig nem sikerült felfognom. Most mi legyen? Gyorsan döntöttem. Többet ez nem fordulhat elő, még ha fájni is fog, hisz amikor meglátom… Eric pedig nem tudhat meg Semmit! Sem pedig a többiek.
Kiszálltam és megnyomtam a csengőt.
- Szia.
- Hol voltál? Már azt hittem eltévedtél az utcán. –mosolygott.
- Nem, csak volt egy kis elintézni valóm.
- Kicsi? Fél 11 van!
- Uhh… ezek szerint elszaladt az idő.
- Honnan van ez a zakó? –méregetett.
- Öhm… Ryan adta amikor eljöttem a laborból, mert nem vittem pulcsit.
- Aham. Ez a Wolfe egy úriember…- húzta el a száját.
- Az, de nagyon fáradt vagyok. Hová fekhetek le?
- A cuccaidat elhoztam ide, mert behozták a laborba. Arra van a hálószoba.
- Te hol fogsz aludni?
- A kanapén, de ne aggódj. Nem olyan kicsi.
- Nem Eric. Nem hagyom, hogy miattam legyél mindig totál fáradt. Tudod mit… Alszom én a kanapén és holnap elmegyek szállodát keresni.
- Megengedem, hogy szállót keress, ha ma elfogadod az ágyat.
- Áll az alku. –mentem bele.
Az ágy már meg volt vetve, csak lezuhanyozta és elnyújtóztam az első és igen érdekes napom után.
Reggel elég nyúzottan ébredtem és kavarogtam a fejemben a tegnapi nappal kapcsolatos gondolatok. Annyit tudtam, most itt vagyok Ericnél. Tegnap Ryannel vacsoráztam. Utána pedig… nem, azt biztos csak álmodtam. Nyugtattam meg magam. Felkeltem és elindultam a fürdőbe. Rendbe szedtem a külsőm és kisétáltam a konyhába.
- Jó reggelt! Hogy aludtál? –üdvözölt Eric.
- Köszi, jól. Viszont ma keresnem kell valami hotelt.
- Ráérsz, nem zavarsz.
- Aranyos vagy, de minél hamarabb szeretnék valahová rendesen beköltözni.
- Értem. Gyere, egyél valamit. –mondta, majd kikísért az ebédlőasztalhoz, ahol megterített és reggelivel kínált.
- Kedves vagy. –mondtam, és leültem mellé.
Egy ideig csendben ettünk, majd megszólalt.
- Mit csináltál tegnap este?
- Semmi különöset. Elmentem és megvacsoráztam.
- Egyedül?
- Miért ne? –kérdeztem vissza jobb híján.
- Mert Wolfe kabátjában jöttél haza…- Még sem álmodtam volna?
- Semmi sem történt, ha erre célzol. Megkérdezte műszak után, hogy éhes vagyok-e és mivel 2 ügyem is volt elfáradtam. Igent mondtam, beszélgettünk, majd visszavitt a labor elé. –vázoltam fel az este elejét. A többi nem tartozik rá.
- Utána sem történt semmi? –kérdezte meg egyenesen.
- Nem, de miért érdekel?
- Látom, hogy néz rád.
- Hogy néz rám? –kerekedtek el a szemeim. Miről beszél?
- Ne mondd, hogy nem vetted észre!
- Mi van??
- Szerintem totál oda van érted, ami érthető is, de egyre kérlek. Vigyázz vele!
- Miért, milyen Ryan? –húztam fel a szemöldököm. Igazából jól esett hallani, hogy bejövök neki.
- Hát, szerintem minden nőjével ugyanúgy bánik. Megfekteti őket, aztán annyi. Egy ideig biztos romantikus. Azután tökre fog tenni. Én ezt hallottam róla. –vont vállat.
- Aham, hát, köszi a figyelmeztetést. Majd vigyázok. Viszont most mennem kell.
- Igazad van. Nekem is. Bevigyelek? –kérdezte, amire eszembe jutott Ryan tegnapi ajánlata. Most jót mosolyogtam.
- Nem kell, saját kocsival jöttem. –összeszedelőzködtem, majd megláttam Ryan zakóját a székkarfán. Felemeltem és elgondolkodtam a tegnap este történt parkolós kalandunkon. Megint kiült a vigyor a képemre, de most kicsit zavart is voltam.
Bementem a laborba, ahol egyből belebotlottam Horatioba.
- Jó reggelt Gina.
- Neked is. Van mára valami feladat?
- Igen. A sorozatgyilkosunk nem igazán aludt az éjjel. 2 áldozatot szedett magának. Ismételten 2 nőt. A helyszínek megint szörnyen néznek ki Alexx szerint. Egyikhez már kiküldtem Ericet és Calleight, de a hotelszobás a tied. Alexx már vár.
- Köszi, majd jövök. –elfurikáztam a megadott címre és legnagyobb meglepetésemre és zavaromra, Ryannel kaptam meg az ügyet. Horatio miért nem tudott hamarabb szólni? Marha jó… most azzal leszek elfoglalva, hogy ne felejtsem rajta a szemem…
- Szia. –jött oda köszönni.
- Áhh… észre sem vettelek. –füllentettem.
- Én már rég kiszúrtalak. –mosolygott. –Milyen volt az éjszakád?
- Jól aludtam, köszi. Eri…- hagytam félbe a mondatot, majd folytattam kisebb javítással. –Akarom mondani el kell mennem ma szállást keresni. Nem szeretnék a barátom nyakán élősködni.
- Ha gondolod, segíthetek.
- Rendben. –egyeztem bele, de tudtam, hogy ez nagyon nem jó ötlet.
- Nos... –mondta mosolyogva. – találtam egy hajszálat.
- Ez nem meglepő. Mindig hagy annyit, hisz tudja, hogy nem tudjuk azonosítani.
- Nem. Ez most szőke.
- De az áldozat….
- …barna hajú. – fejezte be helyettem.
- Pontosan. Szóval, majd meglátjuk. Elég érdekes ez az egész… Miért csinálja?
- Nem tudom, de az ilyen emberek, már nem emberek. Vagy egyszerűen őrültek. Nem értem, hogy lehet valaki ennyire brutális. Mit élvezhet ebben?
- Fogalmam sincs. Undorító egy féreg lehet. Remélem hamar megoldódik az ügy.
- Én is. Most?
- Most be a laborba. Én mindennel végeztem és ahogy nézem te is befejezted. Ma délelőttös vagyok és mivel együtt dolgozunk, te is. Nincs kedved házat nézni?
- Jó ötlet, de elég egy egyszobás valami egyenlőre.
- Bízd ide, van egy haverom. Tartozik egy szívességgel. Elintézzük.
- Köszi, sokat segítesz.
- Nem tesz semmit. Megyünk?
- Persze.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
