|
1. fejezet
Ginetta Rodriguez vagyok. 21 éves, frissen képzett helyszínelő. Az egyetem után jelentkeztem Miamiba. Amint leszálltam a repülőgépről, egy férfi várt.
- Jó napot hölgyem!- köszönt. A hangjából méltóság és alázat áradt.
- Jó napot. Ön Mr. Caine?- kezdtem.
- Igen. Én vagyok, de csak Horatio, ha kérhetem. – mondta a férfi.
- Rendben van. Én Ginetta Rodriguez, de csak Gina. Hogy-hogy Ön jött elém?
- Fontosnak tartom, hogy egy újonccal is teljes körű csapattagként viselkedjenek.
- Szóval megmutatja, hogy nem kell félni az új emberektől. –gondolkodtam hangosan.
- Így is mondhatjuk. –mosolygott a hadnagy.
- Akkor már teljes körű csapattag vagyok?- húztam fel a szemöldököm.
- Olyasmi, de előbb még lesz egy feladatod. Az első ügy, ha azon átmész, akkor minden rendben. Viszont egy embert kapsz magad mellé a csapatból. Indulhatunk?
- Persze. –mondtam, majd beszálltunk a Hummer-be.
Mikor megérkeztünk, a hadnagy irodájában kellett várakozni, amíg elintézett néhány dolgot. Így egyedül maradtam. Érdekes lesz itt dolgozni. Valamiért nagyon várom, viszont kicsit…-
Nem bírtam bejezni a mondatomat, mert egy rövidre nyírt, barnahajú, magas és mellesleg oltári jóképű férfi lépett be az irodába. Azt hittem menten rosszul leszek. Ilyen pasi, hogy dolgozhat itt? Azért, hogy ne tudjak majd a munkára koncentrálni?
- Oh… szia. –mondta és mintha meglepettséget láttam volna rajta, biztos valami cicababát várt.
- Hello. –köszöntem vissza kicsit megkésve.
- Te vagy Ginetta? –amikor kimondta a nevemet, először fel sem fogtam, majd hirtelen felszökött a vérnyomásom az egekbe. Bólintottam, majd kezet fogtunk.
- Én Ryan vagyok. Ryan Wolfe. Nos, Horatio megkért, hogy veled menjek ki az egyik helyszínre. Gyilkossági ügy. Mehetünk?- kérdezte tőlem egy félmosoly közepette.
- Öhm… igen, persze. - dadogtam, majd felkaptam a táskámat és utána mentem.
Amikor odaértünk, átmásztunk a sárgaszalagon, majd a többiekhez mentünk.
- Szia Tara! –köszönt Wolfe a halottkémnek.
- Sziasztok. A férfit több helyen meglőtték a mellkasán. A lövés szemből érkezett. Elvérzett. Pontosabbat, majd a boncolás után tudok mondani.
- Köszi, szépen. Hej, Frank. Mesélj nekem valamit.
- Nos, az áldozat neve Peter Ross. Nem volt élettársa. Az egyik barátjával lakott. Őt már kihallgattuk. Állítása szerint nem volt itthon és nem tud senkit, aki bántani akarta volna Petert. Egyelőre ennyit tudtam meg. Ha lesz valami, szólok.
- Köszönöm. Hát akkor, miénk a pálya Gina. - nézett rám.
- Igen. Lássuk csak. –sétálgatni kezdtem a szobában. - Törött váza a sarokban, felborított poharak. Dulakodásra utal. - mondtam majd megnéztem a poharakat. - Találtam rajtuk ujjlenyomatot. Szerintem különböznek. Mivel a barát állítólag nem volt itthon, a gyilkosé lehet. Biztos összekaptak valamin, majd eldurrant a fegyver.
- Hány éves vagy?
- Ez most, hogy jön ide?- csodálkoztam.
- Úgy dolgozol, mint aki legalább 5 éves tapasztalattal rendelkezik. Én az elején nagyon ideges voltam. Te meg ide állítasz nekem az első napodon és felmázolsz egy egész gyilkosságot? Menj már… Nem teheted ezt velem. –úgy nézett rám, mint egy kis kutya. Volt valami furcsa, valami szenvedélyes abban a pillantásban. Na jó, most fejezd be Gina!
- Hát, én… csak a lehetőséget vetettem fel. –vörösödtem.
- Viszont nagyon jól csinálod, azt meg kell hagyni. Azt hittem, hogy megint kapunk egy félénk kis cicát, akit most engedtek ki az iskolapadból. Erre itt van egy kész Columbo.
- Köszi.
- Nos, Cicc, akkor segítesz nekem összeszedni a bizonyítékokat?- mosolygott.
- Oh, persze. - a cicázásra nagyon összezavarodtam.
Miközben csomagoltunk, néha hozzám ért, amire a szervezetem szívkihagyással reagált.
- Kész vagyunk. – Mondta.
- Igen. Most vissza a laborba.
- Velem jössz Cica?
- Mostantól ez lesz a nevem?- kérdeztem tetetett felháborodással.
- Igen, de csak én, hívhatlak így. Mit szólsz? - vigyorgott.
- Nem mintha, lenne bármi más választásom…
- Hát nem. Gyere Cica, ideje indulni. –mondta kedvesen, majd kinyitotta az anyósülés ajtaját.
Igazából tetszett a Cicás szöveg, nagyon kedvesen hangzott. Mostanában ez lett a kedvenc állatom… Ki tudja miért?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
