>> 11. Lecke = Vérfoltok

Az emberrablás helyszínén sötétlő foltra bukkannak - valóban vér lenne? Ha igen, azt is jelentheti, hogy az áldozat megsérült, és a hatóságoknak meg kell bizonyosodniuk arról, hogy esetleg egy kegyetlen emberrablóval állnak szemben, aki a gyilkosságtól sem irad vissza, csak hogy elkerülje a lebukást. Vagy éppen az emberrabló sérült meg a dulakodásban, és a folt döntő fontosságú nyom lehet személyazonosságának kiderítésében. A DNS-vizsgálat költséges dolog, mind idő, mind erőforrások terén, emberrablás esetén viszont minden perc számít. Szerencsére láteznek szerológiai (testnedvelemző) tesztek, melyeket a helyszínelők rögtön el tudnak végezni, az eredményt pedig ki tudják elemezni. Ha kísérlet történt egy gyanús, sötét folt eltüntetésére, akkor egy kis luminolspray segítségével deríthetők fel a parányi vérfoltok: az enzimek ugyanis reakcióba lépnek a fenti keverékben található vegyületekkel, s a sötétben ezek világítanak. Sajnos vannak olyan "ártatlan" anyagok, pl a krumpli, amelyek ugyanígy reagálnak, mivel ugyanolyan enzimeket tartalmaznak, mint a hemoglobinmolekulák, melyek a vörösvértestek révén szállítják az oxigént a testben. Emiatt még egy helyszíni próba következik, annak kiderítésére, hogy emberi vagy állati vérről, esetleg valami teljesen més anyagról van szó. A foltra sóoldattal megnedvesített törlőkendőt simítanak, majd szintetikus ellenanyaggal szórják le (például fenolftaleinnel), amelytől a kendő színe kékre változik, amennyiben valóban emberi vérről van szó. Ha emberi vér, a kérdés az, kié? Ennek megválaszolásához mintát kell vinni a laborba, ám egy egyszerűsített ellenanyagképző (antigén-) próba felgyorsíthatja a folyamatot: ebből kiderül a tulajdonos vércsoportja. Az antigének olyan enzimek, amelyek védekező reakcióba kezdenek, mely révén antitesteket termelnek a fertőzés ellen. Az adott vércsoporthoz tartozó egyének hasonló antigénekkel rendelkeznek, ha tehát az áldozat AB-negatív vércsoportú, és a teszt egy másik vércsoportra jellemző antigéneket mutat, akkor igencsak valószínűtlen, hogy az áldozat véréről van szó. Ez a próba hasonló a véradók és a betegek vérének összeférhetőségét vizsgáló teszthez. A leggyakoribb vércsoportvizsgálat az AB0-rendszer néven ismert. Két ellenanyagoldatot adnak a mintához, amely az A antigéneket tartalmazó vérsejteket egy csoportba kényszeríti, az AB csoportok ezzel párhuzamosan elkülönülnek. A második oldat a B antigéneket magába foglaló sejteket választja el az AB csoportoktól. A 0 típusú vércsoportra viszont nem hat az oldat, így különálló sejtjei kóvoltából könnyen beazonosítható. Általában a regényírók, költők és történészek beszélnek olyasmiről, hogy a vér "ömlik" vagy "hull". A szakértők viszont tisztában vannak azzal, hogy a vér ritkán csepeg, inkább sugárban lövell kifelé egy sebből, méghozzá a szív munkája folytán. Ebből aztán "foltok" és "csíkok" keletkeznek, melyek a laikusok szemében nem egyebek erőszakot és zűrzavart idéző, ragacsos masszánál. A vérminta elemzői számára azonban a vérfoltok ugyanúgy olvashatóak, akár egy könyv, mivel a cseppek a ballisztika törvényeinek megfelelően viselkednek, akárcsak a lövedékek. Ám azoktól eltérően a vércsepp szétfröccsen, ha lapos felületet ér, és részecskéi a sebesség, a tömeg, a távolásg, az irány és a felületszerkezet függvényében szóródnak szét. Ezeknek a szakembereknek tehát tudniuk kell, hogyan viselkedik a vér, mikor rácseppen vagy ráfröccsen az adott felületre (többek között falra, padlóra, csempére, törölközőre, övegre, szőnyegre, vagy épp egy jármű belsejére). Ezenfelül azonosítaniuk kell a különböző támadási formákat, például a vagdosást, a verést, a késelést, a fűrészelést, valamint a támadó testén önvédelemből ejtett vágásokat. Azt is ki kell számítaniuk, mekkora erőt alkalmaztak eközben, továbbá a támadó és az áldozat egymáshoz viszonyított helyzetét, azt, hogy mozogtak-e vagy nem, ha mozogtak, milyen sebességgel és mi is történt, miután a támadás megkezdődött.

 <-vissza