|
4. fejezet
Reggel mellette keltem és furcsa, már fent volt, de nem hagyott ott, mint amire számítottam.
- Szia. –köszönt.
- Azt hittem elmész.
- Miért tenném? Nem figyeltél rám eléggé.
- Másra figyeltem…- vörösödtem.
- Azt észrevettem. –kaptam tőle egy kaján vigyort és érdekes mód egy puszit is.
- Valami rémlik… várj csak! Olyasmi, hogy egyéjszakás kaland…
- Csak figyeltél. És tényleg azt kérdeztem, hogy ezt honnan veszed?
- Mert…
- Olvastál rólam cikkeket? –váltott témát.
- Ez most, hogy jön ide? Amúgy persze.
- Nos, akkor elmondom, hogy egyszer azt nyilatkoztam, ha megtalálnám álmaim nőét, mindenképpen szakítanék időt rá és a tenyeremen hordoznám.
- És? –méregettem furcsán.
- Szerintem megtaláltam. –csókolt meg. Ez most nagyon odavágott. Nem erről volt szó! Mary megfojtalak! Vagy mégsem? Ezt akartam igazából, nem?
- A-akkor m-most? –hápogtam.
- Most dönthetsz. Csak egy rajongóm vagy, akinek sikerült kikötnie az ágyamban. Vagy egy olyan nő, aki tényleg szeret, és akivel le tudnám élni az egész életem.
- Oh… ez váratlanul ért. Este bekapcsoltam a TV-t, amikor eljöttem tőled. Egy CSI ismétlés ment és óriási hiányt éreztem. Miattad. Te hiányoztál.
- Szintén ezt éreztem, amikor faképnél hagytál.
- Sajnálom…- sütöttem le a szemem.
- Nincs mit. - Simogatott meg.
- Ha azt mondom, hogy szeretlek, akkor hogyan tovább?
- Akkor én leszek a legboldogabb ember és elmondom a választól függetlenül, hogy most tényleg szerelmes vagyok. Méghozzá Beléd!
- Szerintem én is így érzek. –csókoltam meg és végre nem volt benne semmi félelem.
Azóta sem hiszem el, hogy ennek pont így kellett alakulnia. Az a fránya bor!
Későbbiekben összeköltöztünk és néha még a forgatásokra is elmentem. A legszebb dolog mégis az volt, hogy már nem csak egy Dadogó Rajongója voltam.
Vége
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
