|
3. fejezet
Reggel elmentem kifürdeni a másnaposságot és felöltözni. Reggelit készítettem, amikor csengettek.
- Szia. Zavarok?
- Oh… Nem, csak nem vártalak. Gyere, ülj le, reggeliztél már?
- Nem, nem tudtam kajára nézni. Figyelj, én tényleg sajnálom a tegnapot. Tudom, hogy szörnyen viselkedtem, de…
- Felejtsük el. Nem is voltál olyan rémes… Csak kihasználtad a rajongásom, anyám örülne, ha tudná, hogy végre sikerült valakinek elhallgattatnia.
- Nem akartalak kihasználni! Komolyan mondtam, hogy t-tényleg t- tetszel…- mosolygott kisfiúsan, erre én majdnem félrenyeltem a narancslevet.
- Nagy baj, ha nem hiszek neked?
- Engedd bebizonyítani!
- Hogyan?
- Hát… - gondolkodott. – Ma este? Vacsi? Bor nélkül…
- Legyen, de tudod, hogy ez már a második esélyed!
- Igen és ígérem, hogy nem szúrom el!
- Remélem. –mosolyogtam.
- Akkor, majd találkozunk ma… olyan 9 óra fele?
- Az jó, legyen akkor.
- Szia… - sétált ki az ajtón.
Miért vagyok ennyire hülye? Kérdeztem magamtól. Adok ennek a szépfiúnak még egy esélyt. Gondolom, most azt hiszi, hogy csak mert sztár, máris az övé vagyok. Igaz, hogy Nagyon tetszik és kedves is… De nem leszek egy a sok közül! Akárkit megkaphat, miért kellenék neki éppen én?
Ezekkel a gondolatokkal készültem az éjszakára. Napközben találkoztam Maryvel, aki minden részletről tudni akart és azt is mondta, hogy vegyem lazábban az ilyen dolgokat, hisz ez Vegas! Itt nincs semmi tabu, semmi kötelezettség. Csak szórakozzak és ragadjak meg minden alkalmat.
Így is fogok tenni! Határoztam el magam. Tetszik Eric és utána mi garantálja, hogy találkozunk még? Semmi, ezért azt csinálunk, amit csak akarunk. Egésznap ittam, mert marhára izgultam és néha-néha jól jött egy kispohár bor.
Este még feltűnőbb és kisebb (ha lehetett) ruhát vettem fel a tegnapinál. Ez sötétzöld volt és testhezálló. 2 perc múlva 9. Elindultam a lift felé, viszont ma nem várt senki.
- Szia. –köszöntem, amikor beléptem az ajtón. Megint nagyon szexisen volt felöltözve.
- Oh… máris? Gyere, ülj le, mert még nincs kész a vacsi.
- Rendben.
- Azt szeretném mondani, hogy tényleg őszintén sajnálom a tegnap estét.
- Tényleg nem hoztál bort?
- Megígértem, hogy…
- Kérleeek… - kérleltem, magam sem tudom miért.
- Hozok, várjál. –kisétált a konyhába és egy üveggel és 2 pohárral tért vissza.
- Mennyi van még a kajáig?
- Sok idő… igazából elfeledkeztem róla. –szabadkozott. Felálltam és odasétáltam a szekrényhez. Bekapcsoltam a magnót.
- Táncolunk? –kérdeztem, amire teljesen összezavarodott.
- Persze. –megfogta a kezem, de távolság tartóbb volt a tegnapinál. Közelebb bújtam, kezdett feloldódni. Szorosan hozzá simultam és adtam neki egy puszit.
- Am… Angi. Szerintem sokat ittál. Nem kellene, mert…- nem bírta befejezni, mert rátaláltam a szájára. Végre megint előjött a tegnap félbe maradt, édes érzés. Tudom már miért voltam egésznap olyan, mint egy zombi. EZ hiányzott, vagy csak Ő? Egyre hevesebben csókolóztunk. Egyszer csak leszakadt rólam.
- Mi az? –kérdeztem.
- Nem akarod.
- De igen.
- Nem akarom, hogy azt hidd, csak kihasznállak.
- Eric?
- Hmm?
- Pofa be! –vigyorogtam. - Ez itt Vegas és egyszer élünk. Még ha csak egy éjszakás kaland is leszek…
- Ezt honnan veszed? – folytatta a csókot. Ez a mondat csengett a fülemben egész éjszaka. Hogy érthette?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
