|
6. fejezet
Hazafelé egyikünk sem szólalt meg. Felértünk a lakásba és csendben leültünk a kanapéra.
- Haza megyek. –mondtam halkan.
- Mi van? –ütközött meg.
- Haza megyek.
- Nem. Nem teheted ezt velem. Főleg ezek után…
- Pontosan. Ezek után kell elmennem, mert kitudja, még ki akar majd kinyírni. Amúgy is megígértem a szüleimnek, hogy nem maradunk sokáig.
- Nem hagyhatsz itt. Veled akarok élni! –mondta.
- De Arizonában van mindenem. A családom, az életem. Mennem kell, mert még munkát is kell találnom.
- Egyezzünk meg! Ha találok neked munkát Miamiban, akkor itt maradsz velem. –mondta reménykedve.
- Nem is tudom. És a családom?
- Meg fogják érteni! Kérlek… - már könyörgött.
- Rendben van. –egyeztem bele nagy nehezen. Amire kicsit felvidult és megcsókolt.
Reggel korán kelt és bement a munkahelyére. Egésznap ültem néztem a tv-t és járattam az agyam, hogy most mi legyen. Szeretem Ryant, de vissza kellene mennem. Nem maradhatok, nem élhetek örökké ebben a hotelben. Már estefelé járt az idő amikor Ryan hazaért.
- Szia. –köszönt boldogan, túl boldogan.
- Szia. Mi történt? –kérdeztem gyanakodva.
- Nem utazol sehová.
- Mert?
- Találtam neked munkát.
- Hol? Egy étteremben?
- Nem éppen. Utána néztem, hogy milyen szakokat végeztél el. Frank azt mondta, hogy jól jönne egy új nyomozó. Friss vagy, fiatal és tökéletes erre a posztra.
- Nyomozó?? –kerekedtek el a szemeim. Sosem hittem volna, hogy sikerül bejutnom akárhová rendőrnek.
- Mit szólsz? –vigyorgott.
- Csak annyit, hogy… - a nyakába ugrottam, majd szenvedélyesen megcsókolt. – Imádlak! –mondtam.
Nem sokára már munkába is állhattam. Az elején óriási megpróbáltatás volt, de szépen belerázódtam és az óta imádom a munkámat.
Pár napra rá, Ryan hazaköltözött a házába és megkért, hogy menjek vele.
Így hát, ott maradtam Miamiban. A szüleim nagyon jól fogadták és örültek a jó hírnek.
Egy hét múlva visszautaztam Arizonába, Tiffany temetésére. Rengetegszer eszembe jut a legjobb barátnőm, aki óva intett engem Ryan Wolfetól.
*Folytatása következik!*
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
