|
4. fejezet
Az ajtóban megállt adtam neki egy puszit, majd beléptem a nappaliba.
- Tiff! Megjöttem! – nem válaszolt. Benéztem a szobájába, és ami ott fogadott az még mindig kísért álmaimban. Sikítva rohantam ki a szobából, ki a folyosóra, fel Ryanhez.
Dörömböltem az ajtón, ami szinte rögtön kinyílt, én pedig Ryan karjaiba zuhantam és csak sírtam.
- Mi történt?
- Tiffany… - nem bírtam elmondani.
- Gyere, ülj le! –felsegített és leültetett a kanapéra.
- Haza értem és… láttam, hogy már itthon van. Benéztem a szobájába…
- Nyugodj meg. –ölelt magához.
- …ott megláttam, hogy teljesen elfehéredve fekszik az ágyában. Minden szét van törve.
- Mi csoda?? Maradj itt. Hívom Horatiot. –felkelt és a telefonhoz lépett. Tárcsázott egy számot, majd egy férfi hangját hallottam.
- Horatio, itt Ryan. Történt egy kis gond a hotelban. Hívd Alexxet és a csapatot! Van egy hulla a 32-es szobában. Nem,nem dolgozhatok rajta. Majd elmesélem. Csak siessetek! –ezzel letette a telefont.
- Jobban vagy? –kérdezte.
- Nem igazán. –magához húzott és megpuszilta a homlokom.
Megszólalt a telefonja.
- Haló? Oké, megyünk.
- Ki volt az?
- A főnökön, Horatio Caine. Már itt vannak, gyere velem. Te vagy az egyetlen tanú.
- De nem tudom elmondani még egyszer…
- Nyugi. Ott leszek veled. Nem lesz semmi baj.
Visszakísért a 32-esbe, amit már elleptek a rendőrök és helyszínelők.
- Horatio! Ő itt Jessica Parker. –mutatott be.
- Üdvözlöm. Nos, az egyetlen szemtanú?
- Igazából nem szemtanú, de ő találta meg Tiffanyt.
- Milyen kapcsolatban állt az áldozattal?
- A barátnőm volt… együtt vettük ki a szobát.
- Bevisszük a laborba kihallgatni, ott mindent elmesélhet részletesen. Frank Tripp majd elkíséri.
- Rendben… - szipogtam.
- Mr. Wolfe! Maradj itt egy kicsit.
- Igen Horatio?
- Milyen kapcsolatban állsz a lányokkal?
- Tiffany Jones a volt barátnőm volt. Már több éve ismertem. Jess pedig a mostani… akarom mondani, még nem tudom, hogy mim. Csak pár napja ismerkedtünk meg és…
- Értem. Akkor Ryan ki kell, hogy zárjalak a nyomozásból.
- Tudom. Ezért hívattam ide Ericet.
- Menj, kísérd el Jessicát a laborba. Ahogy láttam csak a te karjaidban nyugszik meg.
- Oké. És Horatio!
- Igen?
- Mindent tüzetesen vizsgáljatok át!
- Meg lesz Ryan, meg lesz!
Közben Tripp beültetett az autóba és elvitt a Miami-Dade Bűnügyi laborhoz. Amikor kiszálltam reszkettem. Leültem a kihallgatóteremben. Negyedóra múlva Ryan is megérkezett.
- Jól vagy? –adott egy puszit, ami kicsit nyugtató hatással volt rám.
- Most már kicsit jobban. Az őrmester hozott kávét.
- Igen Frank kedves. Ericék mindent átnéznek, és nem hagynak ki semmit!
- Meddig lesznek ott?
- Pár napig.
- Na, de jó. Hol fogok addig lakni?
- A szálloda biztosít neked másik részt, de ha van kedved… és nem akarsz egyedül lenni. Nálam is elférnél. – mondta szinte suttogva.
- Szeretem azt a kupis lakást. –mondtam, majd megöleltem.
- Akkor jó. Viszont most fel kell venni a vallomásodat.
- Muszáj?
- Igen, mert te vagy az egyetlen kiinduló pont.
- Oké. Megpróbálom.
- Köszönöm.
- Itt maradsz?
- Megkérdezem. - Tripp őrmester ekkor lépett a terembe.
- Frank! Bent maradhatok? Érintve vagyok az ügyben, de Horatio azt mondta, hogy…
- Persze, nyugodtan. –Ryan leült mellém, Tripp pedig elém.
- Nos, Jessica. Mondja el szépen, mit tud és hol volt a mai nap.
- Egésznap a szülinapomat terveztük. Tiffany volt a főszervező, az egész az ő ötlete volt. A Dream Clubba szervezte le. Én az egésznapomat Ryannel töltöttem. Hét óra környékén visszamentük a hotelbe és átöltöztünk. Lesétáltunk a clubba, ami tele volt emberekkel. Tiffany eltűnt az egyik sráccal a parketten, és mi is mentünk táncolni. Utána kiültem a bár előtti egyik padra Ryannel beszélgetni… - itt ránéztem és láttam rajta, hogy eszébe jutottak az ott történtek. –Hazamentünk, láttam, hogy Tiff már otthon van, ezért benéztem a szobájába. Akkor vettem észre, hogy…- Ryan megfogta a kezem, így folytatni tudtam. -… valami nincs rendben. Sírva elrohantam Ryanhez és utána ő hívta Mr. Cainet. Aztán megérkeztek és a többit már tudják.
- Köszönjük. Mr. Wolfe, megerősíti az elhangzottakat?
- Teljes mértékben.
- Akkor oké. Hát… van hová mennie Jessica?
- Igen, van.
- Még egy kérdés. Hogy hívták azt a fiút, akivel táncolt Miss. Jones?
- Nicolas. Nem tudom a vezeték nevét.
- Köszönöm. Szerintem elmehettek Ryan. Horatio majd értesít a fejleményekről.
- Kösz Frank. –ezzel Tripp őrmester otthagyott minket.
- Most?
- Most hazaviszlek és kialszod magad.
- Nem tudok aludni.
- Majd kitalálok valamit.
Ryannel visszamentünk a hotelbe. Rögtön előjött bennem az a rossz érzés és a sírás kerülgetett. Észrevehette rajtam, mert magához húzott és így sétáltunk fel az 53-as szobába.
- Hol fogok aludni? –kérdeztem, de mintha tudtam volna előre, válaszképpen megcsókolt.
Valahogy bementünk a hálóba, ott lekerültek a ruhadarabok. Az éjszakám tökéletes volt. Végre valami jó is történt a születésnapomon.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
