|
2. fejezet
Befejeztem a vacsorát. Elhagytam az éttermet, majd visszasétáltam a szállóba. Kellemes meleg volt az idő, még így este is. A hotel teljesen máshogy nézett ki, mint reggel, amikor elhagytuk. Most az udvar rész üres volt és nyugodt. A belsőszakaszban alig lézengtek az emberek. Felmentem a lakosztályba, ami így egyedül teljesen csendes volt és unalmas. Felkaptam egy rövidnadrágot és egy topot. Lementem a medencékhez pihenni, gondolkodni.
Vittem egy plédet, majd az egyik legeldugottabb helyen leterítettem és leültem rá. A vizet pásztáztam a sötétben, amikor meghallottam egy ismerős hangot.
- Szia. –köszöntött, amire felnéztem.
- Ohh… te vagy az? Mit keresel itt?
- Nem tudom. Csak lejöttem gondolkodni. –mondta Ryan.
- Nekem lassan mennem kell. –álltam fel, de megállított.
- Ne menj, kérlek. Beszélgessünk. –kérlelt kedvesen, aminek nem tudtam ellenállni.
- Jó, de csak egy kicsit, mert Tiff nem szeretné, ha veled lennék… - csúszott ki a számon.
- Tiffany? Miért haragszik rám? –leült mellém, majd csodálkozva rám nézett.
- Azt mondta, hogy megcsaltad miközben jártatok…
- Nem csaltam meg! Már rég nem voltunk együtt, különben a csaj mászott rám, egy igen piás éjszaka után!
- Értem. Én, nem ismerlek és nem voltam ott, szóval nem mondok erre semmit.
- Jó, beszéljünk másról. Mit kerestek itt?
- Igazából holnap lesz a szülinapom és bulizni jöttünk Arizonából…
- Boldog szülinapot előre is, de minek utaztatok ennyit?
- Tiff ragaszkodott hozzá, mert David sok mindent el tud intézni. Meg igazából még nem is jártam itt.
- Értem. Szóval most a bulidat szervezi?
- Olyasmi. Meghív egy sereg ismeretlen embert…
- Miért nem mondod meg neki, hogy ez nem jó ötlet, meg hogy nem szeretnéd?
- Nem olyan egyszerű. Nem akarom megbántani, meg amúgy sem ismerek itt senkit, szóval jól jönnek az új haverok.
- Te tudod. Hol lesz a buli?
- Nem tudom…Majd holnap megmondja.
- Aha. Am… tudom, hogy nem ismersz, de ha ráérsz majd valamikor, nincs kedved eljönni velem vacsorázni? Vagy sétálhatnánk is egyet. Bemutatnám a várost.
- Nem tudom…
- Persze csak, ha nem tolakodás. –mentegetőzött.
- Rendben, de meg kell majd szöktetned, mert van olyan személy, aki nem fog örülni a találkánknak.
- Király. Akkor majd megbeszéljük, mikor találkozzunk.
- Oké.
- Akkor jó szórakozást holnapra. Mennem kell, mert késő van és, ha jól látom a barátnőd éppen most ért vissza. - állt fel a plédről.
- Várj, Ryan! –szóltam utána.
- Igen? –fordult vissza érdeklődve.
- Nincs kedved eljönni a holnapi partira?
- Mármint a kísérődként? –vonta fel a szemöldökét.
- Olyasmi…
- Ha Tiffany nem bánja, akkor szívesen.
- Majd elintézem.
- Rendben van. Akkor holnap találkozunk. Jó éjt. –sétált be az ajtón.
- Neked is.
- Szia! Kivel beszéltél? Már mindenhol kerestelek!
- Én csak elvoltam…
- Holnapra minden készen van, de neked hamarabb kell eljönnöd, mert pasit kell választanod magadnak. Már elígértelek vagy 3 srácnak. Mind szívesen lenne veled. Nagyon helyesek.
- Igazából találtam már kísérőt…
- Micsoda? Nélkülem? Legalább helyes? Jézusom… ezek ki fognak nyírni, ha nem közülük választasz.
- Nyugi, de szerintem te fogsz kinyírni, ha megtudod, hogy ki az!
- Na, mondd! Nem veszem le a fejed!
- De igen.
- Ki az?
- Ryan…
- Milyen Ryan? –nézett rám gyanakodva.
- Wolfe…
- Mi csoda??? Nem! Nem mehetsz azzal a görénnyel!
- De vele szeretnék. Figyelj, tudom, hogy volt köztetek nézeteltérés meg minden, de nekem tetszik és tudok vigyázni magamra!
- Persze, hogy tudsz, de nem akarom, hogy te is ekkora hibát kövess el!
- Majd kiderül mekkora lesz. Rendben? Legalább, hagy próbáljam meg!
- Jó, de ha meglátom, én eltűnök mellőled!
- Áll az alku! –kezet ráztunk, majd összepakoltam és felmentünk a szobáinkba.
Reggel, már korán fent voltam. Vártam az esti bulit, hogy végre találkozhassak Ryannel.
Kisétáltam a konyhába, de Tiff, már ott várt.
- Jó reggelt 21 éves! –köszöntött vidáman.
- Szia. Mi a mai program?
- Hát… én lemegyek a klubba. Elintézek minden előkészületet. Lemondom a randid… Biztos nem gondoltad meg magad?
- Tuti. Tényleg, ma beszélek Ryannel, hogy mikor és hol.
- Remélem Jason, Paul és Nicolas nem lesznek túl mérgesek. Igaz Jason Ryan haverja, de ki tudja? Mutattam rólad képet, szóval szerintem már szerelmes lett!
- Ajj… ügyes vagy, de nem érdekelnek a haverjaid.
- Te tudod. Pedig helyesek!
- Tőlem… Nekem nem kellenek, szedd fel az egyiket!
- Majd meglátjuk. Akkor elmentem szervezkedni! Majd hívlak, hogy hová és mikor gyertek.
- Jó. Szia.
- Szia.
Amint kilépett az ajtón, felkaptam magamra egy csini szoknyát, az egyik topommal és felkerestem Ryant. Lementem a recepcióhoz.
- Jó napot. Ryan Wolfe, melyik szobában tartózkodik?
- Az 53-asban.
- Köszönöm.
Felszaladtam a lépcsőn és bekopogtam az ajtón. Egy perc sem telt bele Ryan már ott állt, egy szál boxerban.
- Én… öhm… szia. –legeltettem a szemem.
- Szia! Mit keresel itt?
- Téged… Tiffany mondta, hogy majd megpróbál elkerülni, de ha annyira akarom, jöhetsz.
- Szuper.
- Viszont, majd 7 körül tudok csak címet… szóval, ha ráérsz, beiktathatnánk azt a sétát.
- Jó ötlet. Gyere be, csak felöltözöm.
Besétáltam a lakrészbe. Majdnem olyan volt, mint a miénk, de itt kicsit kupisabb.
- Bocs a rendetlenségért. Csak nem rég jöttem és nem volt időm elpakolni. –lépett ki a szobából és épp a pólóját vette.
- Nyugi, még az enyém is ilyen. Mindenhol táskák.
- Akkor nem zavar?
- Nem. –mondtam nevetve.
- Mehetünk?
- Igen. –felálltam, majd nyújtotta a karját. Belekapaszkodtam és kéz a kézben kisétáltunk a szállodából.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
